2013. március 30., szombat

19.rész- Örök nyomot hagyott bennem

Sziasztok! Tudom, hogy ma már hoztam egy részt, de mivel tök egyedül vagyok, és halálra unom magam, ezért hozok egy részt. ;) Ja és bocsi, hogy ilyen rövid, de inkább örüljetek, hogy kaptok még egy részt!! ;)) na puszi xxx

Reggel amikor felkeltem egy kis cetlit véltem felfedezni az éjjeliszekrényemen. Mivel még korán volt, nem túl tisztán, de elolvastam a kis üzenetet, ami nagyitól jött.

Sophie! Amikor ezt olvasod, akkor már minden bizonnyal nem leszek ott veled. Mivel úgysem jöttél volna velem, ezért elindultam egy előbbi géppel. Tudom, a kis vitánk után azt mondtam neked, hogy nem fogok többet látogatóba jönni. Csak a pillanat hevében mondtam, teljesen igazad volt, megtanultam, hogy egy 17 éves lány életében már nem hozhatok döntéseket. Sajnálok mindent, és nagyon büszke vagyok rátok, hogy ilyen gyorsan fel tudtatok nőni! Nagyon szeretlek titeket!

Ahogy elolvastam a cetlivel a kezemben átsétáltam Danhez.Bekopogtam, de nem válaszolt. Gondoltam, hogy még alszik, ezért halkan beosontam, és neki is az éjjeliszekrényére raktam a kis cédulát. Mikor ezt befejeztem lementem reggelizni. Akármilyen kis pukkancs, azért hiányozni fog nekem a kis nagyikám! Leültem a kanapéra, de most kivételesen nem kapcsoltam be a Tv-t, csak néztem ki a fejemből, és gondolkoztam.
 Eszembe jutott anya és apa...Hogyha megtudnák, hogy miket mondtam nagyinak, és hogy sokszor elszöktem otthonról, akkor biztos, hogy vagy 5 hónapig büntetésben lennék. Csak már sosem büntethetnek meg. Akár hiszitek, akár nem, még ez is hiányozni fog. Miközben ettem, megszólalt a telóm. Zayn számát írta ki. Pedig még csak negyed 10 volt.
- Jó reggelt!- szóltam bele mosolyogva.
- Neked is! Nem lenne kedved ma elmenni valahova? Csak te meg én?- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- De, persze! Mikor?
- Ha 1-re érted megyek az jó?
- Aha. Akkor addigra elkészülök.
- Rendben. De nem akarok sehova elmenni, csak úgy sétálgatni így a környéken, ha nem baj.- hallottam a hangját, hogy egy kicsit megijedt. Szerintem azt hitte, hogy valami nagy és puccosra számítok.
- Oké, nem baj. Nekem mindegy hol vagyunk, veled mindenhol olyan jó!- mosolyogtam.
- Köszönöm...akkor 1-re megyek. Szeretlek!
- Szeretlek! Szia!- elköszöntünk, majd letettem a telefont. Pont ekkor rontott be Lottie.
- Szia! Mit csinálunk ma?- nézett kíváncsian rám.
- Hát ma egyedül kell elfoglalnod magad, mert én randira megyek Zaynnel.
- Egyedül hagysz?- keseredett el.
- Igen...bár ha Dan itthon lesz, akkor vele is ellehetsz.- vontam meg a vállam.
- De ugye tudod, hogy akkor most köztünk nincs semmi, és ugyanolyan barátok vagyunk, mint voltunk?
- Nem tudtam, nem is érdekelt. Már bocsi. Na inkább gyere, és segíts elkészülni!- mondtam, miközben felmentünk a szobámba.
 Elmondtam neki az óhajom, hogy ne legyen túl csinos, mégis jól nézzek ki. Titokzatosan bólogatott, majd elkezdett kutakodni a szekrényemben. Pár perc után egy győzedelmes vigyorral emelte ki belőle egy szettet.
- Szerintem ez túl csinos...- húztam a szám.
- Bakker csajból vagy, nem nézhetsz ki nem csinosan. Gyorsan kapd fel ezeket!- utasított.
- Oké,oké....- álltam fel, majd felkaptam őket gyorsan.
- Oké, jól nézel ki. Azt a picsa....- ámult el.
- Lottie!- szóltam rá.
- Bocsánat....de már fél egy, és még nincs meg se a hajad, se a sminked!
- Azt a picsa...- csúszott ki most nekem.- Gyorsan, siessünk!
 Lottie gyorsan csinált nekem egy kis sminket, ami mondanom sem kell, hogy gyönyörű lett. A frufrumat oldalra fogta egy fekete rózsával, majd már készen ájuldozott.
- Hogy én milyen egy király vagyok!
- Igen tényleg, nagyon szépen köszönöm!- öleltem át. Akkor hallottunk
 dudálást a ház elől.
- Na menj! Érezd jól magad!- kacsintott rám Lottie.
- Köszönöm! Szia!- nyomtam egy puszit az arcára, majd elkezdtem "lefutni" a lépcsőn, már amennyire abban a magassarkúban futni lehetett. Az ajtó előtt még gyorsan megigazgattam a hajam és a ruhám, majd egy nagy levegőt véve kiléptem az ajtón. Beszálltam Zayn kocsijába. Rajta csak egy farmer volt, egy szürke póló, a haja fel volt zselézve, és egy sima fekete napszemüvegben volt. Végignézett rajtam.
- Tudod, hogy imádlak....de mi ez a szett?!
- Nem tetszik?- ijedtem meg. Pedig annyit dolgoztunk vele...milyen ciki ez már?!
- Nem az, csak....nézz már meg engem!! Aztán meg nézz magadra!- mutogatott rám és magára.
- Engem kicsit sem érdekel, hogy milyen ruhában vagy, nekem így vagy tökéletes!- fogtam meg a kezét.
 Kiszálltunk a kocsiból, és sétálgatni kezdtünk. Fogtuk egymás kezét, bár igazából én egy kicsit izgultam, hogy hogyha mondjuk találkozunk egy Directionerrel, akkor az mit fog szólni hozzám. Na jó, nem kicsit, hanem nagyon izgultam emiatt. Útközben vettünk egy Spongebob-os lufit, na meg egy fagyit.
 Már elég rég óta sétálgattunk, amikor egy vak kislány jött szembe velünk az anyukájával. Úgy tudom sajnálni őket....szerintem a vakságnál nincs is rosszabb betegség. Az anyuka Zaynt nézte, majd súgott valamit a lányának. A lány érdeklődve figyelt. Közelebb jöttek.
- Bocsánat!- szólított le minket az anyuka.- Te vagy Zayn Malik?
- Igen, én.- mosolygott Zayn.
- A lányom nagy rajongótok.- mosolygott.
- Tényleg?- hajolt le hozzá Zayn.- Szia. Mi a neved?
- Mia vagyok!- mondta.
- Szia Mia! Örülök hogy találkoztunk! Hogy vagy?
- Nagyon jól! Nagyon szeretlek titeket. Kár, hogy sosem láthatlak...- láttam Zaynen, hogy már nagyon küszköd a könnyeivel, ezért gondoltam, hogy besegítek neki.
- Szia Mia, én Sophie vagyok, Zayn barátnője.- amíg én a kislánnyal beszélgettem, Zayn az anyukájával. Körülbelül 30 percre rá elváltunk.
- Szörnyű....úgy sajnálom szegényt.
- Én is...ezt sosem felejtem el. Utálom, ha kóbor kutyákkal találkozom, mert róluk gondolkozok egész este. De ha vak lánnyal kell beszélgetnem...ez örök nyomot hagyott bennem....
- Azt el tudom hinni...- mondta kicsit ingerülten.
- Hey, mi a baj?- fürkésztem az arcát.
- Hogy sose felejtsd el, ezért még meg is örökítették neked!- bólintott a fejével egy csapat fotós felé.
- Kérem Zayn, nyilatkozna a vak kislánnyal való találkozásukról?- jött oda hozzánk egy riporter.
- Nem...
- Nem viselték meg a látottak?
- Nem...- folytatta volna Zayn, de pont akkor megjelent Paul, így gyorsan bepattantunk a kocsiba.

*Másnap*

Tegnap este Zayn ágyában feküdtem le. Mélyen aludtunk még, amikor Liam, és a fiúk berontottak.
- Zayn! Megmagyaráznád ezt nekünk?- dobott oda nekünk Louis egy újságot. Zayn volt a címlapon, és alatta:

Zayn Malik-ot nem viselte meg a vak kislánnyal való találkozás. Nekünk ezt nyilatkozta. Lehet, hogy az a csupa szív fiúnak hitt Zayn Malik, már nem az a Zayn Malik? Lehet, hogy az új barátnője tette ezt vele, akivel már tegnap is kézen fogva mutatkozott? Nagyon kíváncsiak vagyunk rá!

- Nem azt akartam mondani, hogy nem viselt meg, csak nem tudtam befejezni a mondatom...És még hogy Sophie tette ezt velem! Jobbat nem tudnak kitalálni?! Idióták...- mérgelődött Zayn.
- Most már tényleg örök nyom...hiszen én tettem ezt veled....- mondtam egy kis gúnnyal a hangomban.  

5 megjegyzés:

Orsiiiii007 írta...

Óóóóóó :((( ez szomorú volt...én is nagyon tudom sajnálni szegénykéket :(( ha rajongó még rosszabb lehet :((( siess a kövivel!!:())

Orsiiiii007 írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Rubii:3 írta...

Köszike mindenkitől és majd ma hozom valamikor :))

Dikaa írta...

szegény lány... :/ amúgy nagyon jó lett ez is :)

Rubii:3 írta...

köszi :) <3