Hali!! :) Eljött a kitűzött rész...(na jó ez elég hülyén hangzott, de mindegy) utolsó esély a komiknak!!! Én is sajnálnám igazából, ha törölnöm, kéne...:( :))))))))) na mindegy, azért most hoztam egyet, egy boldogat!! Örüljünk együtt!! puszi xxx
Zayn kimondta...alig hittem el...ez a szó csengett a fülemben..."szeretlek,szeretlek,szeretlek..." Rájöttem, hogy válaszolnom kéne, mielőtt még félreérthetővé válna a helyzet.
- Ööö...szóval...én is...- nem tudom, hogy miért, de nem tudtam normálisan beszélni, egyszerűen da-da-dadogtam. Zayn erre csak elmosolyodott, én pedig vissza. Pár percig csak néztük egymást, amikor Dan kijött.
- Itt maradtok, és megfagytok, vagy esetleg bejöttök?- szólalt meg köszönés nélkül.
- Szia neked is! Dan, ő itt Zayn, Zayn ő itt Dan- mutattam be egymásnak a két srácot. Dan érdeklődve tekintett Zayn kezeimre, amik a derekamon foglalták el helyüket.
- Hello!- nyújtotta oda Zayn a kezét- Zayn Malik vagyok.
- Cső! Én pedig Dan Mitchell, Sophie bátyja- fogta meg Zayn kezét, majd kezet ráztak.
- Én viszont most már tényleg megyek- fordult felém Zayn. Én bólintottam, adtunk egy gyors szájra puszit, jó éjszakát kívántunk egymásnak, majd elindult. Dan bement, miután kezet ráztak. Nagyon szeretem őt, sosem hoz kínos helyzetbe engem. Bementem, és lehuppantam mellé a kanapéra. Rossz kedve volt, ami teljesen érthető, hiszen ő nem tudta úgy kipihenni a történteket, ahogy én, nagyon sokat rohangált ide-oda, és intézte az ügyeket.
- Dan! Szerintem le kéne feküdnöd, én majd rendbe teszem a házat. Ma nagyon sok mindent csináltál, rád fér a pihenés, sőt hogyha kipihened magad egy picivel jobb is!
- Köszi húgi! Nagyon szeretlek! Majd boldogulunk valahogy, megígérem!- rám nézett, én pedig láttam, hogy könnyes a szeme. Nekem is gombóc nőtt a torkomban.
- Persze, hogy fogunk! Hiszen nagyon....talpraesett srác vagy! Kiválóan megfogod találni a helyed a világban, és mi mindig itt leszünk egymásnak, hogy segítsük egymást!- fogtam meg a kezét. Ő megszorította, rám mosolygott, majd felállt, és felment a szobájába. Felsóhajtottam. Körbenéztem, és annyira nem is volt kupi. El kellett mosogatni, meg felsöpörni és felmosni. Igaz, hogy már negyed tizenegy volt, de kicsit sem voltam álmos. Túl sokat pihentem ma már. Bekapcsoltam a TV-t, egy zenecsatornát. A mosogatással akartam kezdeni. Kimentem, és még benne volt a mosogatóban a popcorn-os tál. Visszaemlékeztem arra a napra. Akkor még nem is sejtettem, hogy pár nap múlva ekkora változás fog történni. Van egy barátom, aki Zayn Malik, de nincsenek szüleim. Erre bekönnyeztem ismét. Miután megcsináltam mindent, amit kellett felmentem a szobámba, és előkaptam a telóm, és felmentem rajta twitterre. Írtam Zaynnek egy mosolygós smiley-t, bár halvány lila gőzöm sincs, hogy miért. Elkezdtem visszaolvasgatni az üzeneteinket. Mire megint a végére értem láttam, hogy jött egy üzim tőle.
Zayn: Jó kedved van? XD
Én: Aham. XD itt vagy még?? :)
Zayn: Ja. Mit csináltál az elmúlt...fél órában? XD
Én: Elmosogattam, felmostam és felsöpörtem, mert Dan ma már elég sok mindent csinált.
Zayn: Ohh...milyen kis segítőkészek vagyunk! Ide is jöhetnél, mert nekem semmi kedvem takarítani ;) <3 XD
Én: Perszeeee!!!! Nem vagyok takarítónő, nem tudom, hogy észrevetted-e!!! XD
Zayn: Tényleg?! Úgy értem...ja tényleg!! :p
Én: bleeee!! :p Nagyon vicces vagy!!
Zayn: Új fejlemény?! :D
Én: Beképzelt egy majom vagy!! XDXD
Zayn: Én?! Összetévesztesz valakivel...
Én: Aha....nincs még egy olyan beképzelt ürge a világon, mint amilyen te vagy!
Zayn: Ha-ha köszi, amúgy én is szeretlek!!
Én: ^ ^ amúgy nyugi, én maga szoktam lenni az angyal!! ^ ^
Zayn: Aha, max az ördögök közt! ^ ^
Én: na jó!! Elegem van belőled!! XD itt hagylak!!
Zayn: neee BB ne hagyj itt PLS!! :( XD
Én: Nem, amúgy nem hagynálak, csak sajna tényleg mennem kell, mert lefog merülni a telcsim :$ majd egy óra múlva megint fent leszek! :) oké?? :) <3
Zayn: Ma aludni is akarsz majd valamikor? ;D mert tőlem beszélhetünk, csak nagyon álmos leszel másnap...:)
Én: Ááá, nem...ma már nagyon sokat aludtam. Bírom!! ;) bár nem hiszem, hogy a magadfajták bírnák az éjszakázást!! ;)) <3 XD
Zayn: Attól függ, hogy melyiket...XD
Én: Na jó én most már tényleg megyek, mielőtt még ilyen teljesen...perverzzé változnál át!! XD
Zayn: Igazán sajnálom,de már késő...XD
Én: Fúúúújjjj!!! XD Na mindegy puszi szia <3 1 óra, és vagyok ;) <3
Zayn: Igen, tudom, már mondtad ;D szia puszii <3 :))
Jókat nevetgéltem, miközben beszélgettünk. Még a nem vicceseken is mosolyogtam. Érdekes...na mindegy. Elmentem lezuhanyozni, majd felvettem a pizsamám, ami egy lila rövid gatya, és egy fehér trikó volt. Lemostam a sminkem, és fogat is mostam. A hajamat összefogtam. A barna vége már nagyon el volt törve. Keresnem kell egy valakit, aki normálisan levágja. Eddig anya vágta, de hát...akkor megértettem, hogy miért nem fodrásznak ment...na mindegy. Kivettem a kontaktlencsémet is. Attól egy kicsit zöldes lett a szemem, ami eredetileg tengerkék. Pár éve abbahagytam a sportolást, mert nagyon elkezdett fájni a gerincem a sok kosarazástól. Arra gondoltam, hogy kézizni vagy lovagolni is elmehetnék. A zuhanyzó előtti szőnyegről beleléptem a nyuszifüles rózsaszín mamuszomba. Nagyon imádtam ezt a mamuszt, olyan cuki! Amikor bementem a szobámba észrevettem valamit, és kisebb sokk ért. Pontosabban egy komplett szívrohamom lett. Hangosan felsikítottam, és kirohantam a szobámból, majd bezártam az ajtót. A folyosón Dan kómás fejével találtam szembe magam.
- Mi a baj?- kérdezte fáradt hangon.
- Bent...egy óriási....az ágyamon....szőrös....madárpók!!- ahogy kimondtam, ismét kirázott a hideg.
- Egy pillanat!- mondta. Ez már nem az első alkalom. Dan lement a konyhába, és egy üveggel tért vissza, amibe majd befogja az állatot. Kiskorom óta utálom a pókokat. Kicsit-nagyot nem volt különbség. Jó persze, az ilyen nagyon kicsiket még úgy ahogy, de elintézem, de a madárpókoktól vihetnek engem kórházba a szívrohamom miatt. Kettő perc múlva már jött is ki Dan a szobámból.
- Behatoló kiirtva- majd fogta az üveget, és elindult vele lefelé gondolom azért, hogy kirakja a vendégemet az udvarra.
- Köszi!- kiáltottam utána. Bementem a szobámba, azért még egy kicsit félve hátha lapul valahol valaki. Lassan odalopóztam a lepedőmhöz, amin rajta volt a pók, majd egy hirtelen mozdulattal, lerántottam, és nagyon gyorsan rázni kezdtem. Nem tudom, az undor valahogy ezt váltja ki belőlem. Miután meggyőződtem róla, hogy semmi nincs már sehol, észrevettem, hogy most a telómat nem tettem töltőre.
- A francba!!- szitkozódtam magamban. Gyorsan töltőre tettem. Megnéztem az időt. 45 perce beszéltem Zaynnel. Akkor még negyed órát tölthetett a telóm. Negyed tizenkettőkor még az álmosság enyhe jele sem mutatkozott meg rajtam. Ledőltem az ágyamra. Gépen nem szerettem felmenni. Az első ok erre: nagyon lassú, nagyon nem modern. A második ok pedig: imádtam a hangját, amikor pötyögöm a betűket befelé a telómon. Fura, de nem baj. Hiszen én magam is az vagyok. Bekapcsoltam a TV-m, és éppen a Döglött akták ment. Nagyon szeretem az ilyen nyomozós filmeket. Nem olyan, mint a többi ilyen tipikus film. Van egy rossz meg egy jó. A jó leakarja győzni a gonoszt, de közben majdnem meghal, de aztán mégsem, és a végén mégis legyőzi, és minden happy end. Kicsit unom már...25-ig még néztem, de akkor már nyúltam a telómért. Felmentem rajta twitterre. Ráírtam Zaynre, de közben még ment a TV. Ez a rész most különösen tetszett.
Én: Szia! Itt vagyok. Te?? :)
Zayn: Én is :) én le sem léptem. Imádok kockulni ;D
Én: De ugye ittál?? Nem fogsz kiszáradni, vagy valami, ugye??? XD
Zayn: ???
Én: -_- Mindig kidugod a nyelved gépezés közben, nem?! Akkor ha sokáig kint van, akkor kiszáradhatsz!! XD
Zayn: Jaaaaa!!!! Héééjjjj!!!! Lehet, hogy rossz szokás, de még mindig van....mindegy....
Én: Hát....okay....XD ebből valami rosszra következtetek, ezért inkább nem is akarom tudni XD
Zayn: ^ ^ Bocsi, de Harry kéri a gépet. Gondolom ő is akar beszélni Lottie-val. :( bocsii
Én: ZAYN!!!! PLS hagy beszéljek Harryvel!!!
Zayn: Oké, de én már nem jövök vissza jó?
Én: Nem mondom, hogy jó, de oké!! :)) jó éjszakát, álmodj szépeket!! :)) szia <3 <3
Zayn: jó éjt, szép álmokat bye-bye!!! :)) <3 <3
Akartam beszélni Harryvel, hogy végre tudjuk tisztázni a történteket. Lehet, hogy nem jó ötlet, de az is lehet, hogy ez az utolsó esélyem, hogy végre megmondjam nekik, hogy tényleg nem történt semmi aznap délután.
Én: Harry, írj ha vagy :))
Zayn(mint Harry): Vagyok
Én: Figyelj! Köztem, és Justin között tényleg nincs semmi!! Csak megismertem őt általánosban, és azóta tartjuk a BARÁTI kapcsolatot. Semmi több!! Lottie is ugyanolyan jóban van vele, mint én!! Tényleg esküszöm!
Zayn(mint Harry): Jó...figyelj Sophie! Nem tudom....mi csak...Zayn nagyon érzékeny, és nem akarjuk, hogy olyan lány után sírjon, aki végig hazudott neki....
Én: De nem hazudok Harry!! Hiszen egész nap itthon voltam!! Ha járnék vele, akkor találkoznunk is kéne!! És nem találkoztunk, kérdezz meg akárkit!! Ma jöttem össze Zaynnel, és már most úgy vagyok vele, hogy nem tudnék nélküle élni, hiszen Dan egész nap megy ide-oda, Lottie veletek van, mivel rám nem vagytok kíváncsi, nekem már csak Zayn maradt!! És ha mondjuk ti elhitetitek vele, hogy hazug vagyok(ami nem igaz) akkor nekem már senki sem marad!! Értsd meg Harry, én mindent megtennék Zaynért. TÉNYLEG!!
Zayn(mint Harry): Sophie...ez tényleg elég meggyőzően hangzott, és hidd el, nem akarunk tőled elcsábítani senkit!! :)
Én: Akkor ez most...szent a béke?? :)))))
Zayn(mint Harry): Szent :)) Ígérem beszélek a fiúkkal, és remélem, hogy te is meg tudsz majd nekünk bocsátani....
Én: Perszeee ez csak természetes!! ;)) Köszönöm :))) nagyon hálás vagyok :))
Zayn(mint Harry): :)) akkor most megyek!! :)) szia!! :))
Én: Szia!! :)))
Amint kijelentkeztem akkora kő esett le a szívemről.....végre, ha nem is az összes fiú, de Harry bízik bennem. Letettem a telóm, a TV-re nem is tudtam figyelni, ezért inkább kikapcsoltam. Lekapcsoltam a villanyom, és hátradőltem az ágyamon. Mosolyogva bámultam a plafont. Nem tudom, hogy az hogy lehet, de valahogy amikor velük beszéltem elfelejtettem minden gondomat, és azt is tudom, hogy anyu és apu fentről vigyáznak rám. Végre megint úgy aludtam el, hogy közben ez a szókapcsolat járt a fejemben: "Boldog vagyok!!!!!!!"
2013. január 18., péntek
2013. január 17., csütörtök
9.rész-- Megtörtént
Sziasztooookk!!!! ;) Az utóbbi napokban nagyon jó a kedvem, úgyhogy gondoltam itt is feldobom egy kicsit a hangulatot!! Itt is van a boldogabb rész, úgyhogy csak annyit, amivel mindig zárom a kis "beszédemet": Jó olvasást!! ;))) Ja, és még annyit, hogy mostanában rövid részek lesznek, mert eléggé gagyi lett a félévim, és arra kell most hangolódnom :$ sorry!!!! puszi xxx
Nem tudom, hogy mikor, nem tudom, hogy hogyan, de egyszer csak elnyomott az álom. Amikor felkeltem, már 19:30 volt. Nem szerettem ilyenkor felébredni, mert tuti, hogy vagy 03:00-ig fent leszek. Még jó, hogy most őszi szünet van a suliban...mászkáltam le-föl,jobbra-balra a lakásban, de nagyon nem találtam a helyem. Olyan üres volt minden...vártam Dan-t is, hogy hazaérjen. Már meguntam a várakozást, és a nagy semmit tevést, úgyhogy azt gondoltam, hogy kimegyek a tóhoz. Lehet, hogy már késő volt, és sötét is, de szerencsére nem laktunk nagyon rossz környéken. Kint nagyon fújt a szél, és látszott, hogy vihar készülődik, de nem érdekelt. Kimentem, hogy megnézzem, hogy milyen az idő. Fújt a szél, de egy vastagabb pulcsi elég volt. Felmentem a szobámba, és ezeket vettem fel:
(napszemcsi és tatyó nélkül XD)
Lementem, felkaptam a kulcsom, és mentem is. Persze a fülesem és a telóm sem maradhatott otthon. Bár egész úton zenét hallgattam, tisztán hallottam, ahogy dörög az ég. Gondoltam, hogy ajánlatosabb lenne hazamenni, de valahogy mégsem akartam. Valami most különösen vonzott a stéghez. Elkezdett csöpörögni az eső. Villámlott, dörgött, és fújt is mellette. Leültem a stégre. Most nagyon furcsa érzésem támadt. Mintha nem lennék egyedül....Körbenéztem, de nem láttam senkit. Néztem a vizet, ahogy az eső felzavarja a sima víztükröt. Nem tudom, hogy mennyi ideje ülhettem már ott, ilyenkor kikapcsolok, és megpróbálok mindent kizárni magam körül. Lóbáltam a lábam, és egyszer csak hangokat hallottam. Megfordultam, és meglepődtem, mert akit láttam magam előtt az nem volt más, mint...
- Zayn! Szia!- álltam fel. Egyedül akartam volna lenni, de neki határozottan örültem.
- Szia!- ölelt meg amikor már felálltam.
- Ilyen hamar végeztetek?
- Igen szerencsére!- mosolygott- de ha egyedül szeretnél lenni, akkor elmehetek, ha akarod, vagy valami....
- Nem! Nem akarom! Örülök, hogy itt vagy!- mosolyogtam vissza.
- Akkor oké. Leülünk?- röhögött.
- Ja!- nevettem fel egy kicsit. Leültünk, és mind a ketten csak úgy bámultunk ki a fejünkből. Nagyon foglalkoztatott, hogy miért lehet itt. Gondoltam, hogy megpróbálom úgy megfogalmazni, hogy ne értse félre a helyzetet.
- Amúgy....mi járatban erre? Mármint...ide senki sem jár, csak én szoktam...- igyekeztem, de nem tudom, hogy vajon mit szűrhetett ki belőle.
- Tudom! Csak gondoltam még benézek hozzád, de nem nyitott ajtót senki, és akkor gondoltam, hogy itt vagy- mosolygott. Bizonyára jól fogta fel.
- Hmm....már milyen jól ismersz!- vigyorogtam. Ő erre csak mosolygott tovább. Egyszer csak érzetem magamon a pillantását. Ránéztem, és bele azokba a gyönyörű barna szemeibe, amelyekbe mindig elveszek...idáig éreztem az illatát, amitől a fellegekben jártam...és csak néztem, és néztem őt, és ő is engem. Elkezdett közelíteni felém. Minden porcikám remegett szó szerint....és amikor az ő ajka az enyémhez ért....akkor minden és mindenki "megszűnt" létezni...életem egyik legjobb pillanatai közé tartozott ez a pillanat. Aztán lassan eltávolodott tőlem. Egymásra néztünk, és elmosolyodtunk.
- Mennünk kéne! Megfogunk fázni...- szólt Zayn. Igaza volt, mert tényleg eléggé lehűlt a levegő.
- Rendben, menjünk...- mondtam halkan. Még egy kicsit el voltam varázsolódva.
- Baj van?- kérdezte Zayn aggodalmasan.
- Nem, dehogyis!- mosolyogtam rá. Ő bólintott. Elkezdtünk sétálni hazafelé, és Zayn útközben megfogta a kezem. Én megálltam, és döbbenten a szeme, és az összekulcsolt kezünk között járt a tekintetem. Amikor már csak őt néztem láttam, hogy vigyorog, és bólint. Én csak megvontam a vállam. Megdöbbentett, hogy ilyen hamar nyilvánosságra akarja hozni ezt az egészet....hiszen még én is alig hittem el!!!!! Miközben sétáltunk, elég sokan megbámultak minket...nem tudom...kicsit igazából féltem, hogy amikor majd egy rajongóval futunk össze, akkor ő hogyan fog reagálni erre az egészre...Amikor hazaértünk, Zayn a karórájára pillantott.
- Figyelj, szerintem menned kéne. Már tíz óra van, és Dan már biztosan vár...- elém állt, és a derekamnál fogva magához húzott, és megcsókolt. Én átkaroltam a nyakát, és így csókolóztunk ott a házunk előtt. Amikor az ő puha ajkai elváltak az enyémtől, akkor mélyen a szemembe nézett, és kimondta, amiről már vagy egy éve, rajongó korom óta álmodom...
- Szeretlek!!
(napszemcsi és tatyó nélkül XD)
Lementem, felkaptam a kulcsom, és mentem is. Persze a fülesem és a telóm sem maradhatott otthon. Bár egész úton zenét hallgattam, tisztán hallottam, ahogy dörög az ég. Gondoltam, hogy ajánlatosabb lenne hazamenni, de valahogy mégsem akartam. Valami most különösen vonzott a stéghez. Elkezdett csöpörögni az eső. Villámlott, dörgött, és fújt is mellette. Leültem a stégre. Most nagyon furcsa érzésem támadt. Mintha nem lennék egyedül....Körbenéztem, de nem láttam senkit. Néztem a vizet, ahogy az eső felzavarja a sima víztükröt. Nem tudom, hogy mennyi ideje ülhettem már ott, ilyenkor kikapcsolok, és megpróbálok mindent kizárni magam körül. Lóbáltam a lábam, és egyszer csak hangokat hallottam. Megfordultam, és meglepődtem, mert akit láttam magam előtt az nem volt más, mint...
- Zayn! Szia!- álltam fel. Egyedül akartam volna lenni, de neki határozottan örültem.
- Szia!- ölelt meg amikor már felálltam.
- Ilyen hamar végeztetek?
- Igen szerencsére!- mosolygott- de ha egyedül szeretnél lenni, akkor elmehetek, ha akarod, vagy valami....
- Nem! Nem akarom! Örülök, hogy itt vagy!- mosolyogtam vissza.
- Akkor oké. Leülünk?- röhögött.
- Ja!- nevettem fel egy kicsit. Leültünk, és mind a ketten csak úgy bámultunk ki a fejünkből. Nagyon foglalkoztatott, hogy miért lehet itt. Gondoltam, hogy megpróbálom úgy megfogalmazni, hogy ne értse félre a helyzetet.
- Amúgy....mi járatban erre? Mármint...ide senki sem jár, csak én szoktam...- igyekeztem, de nem tudom, hogy vajon mit szűrhetett ki belőle.
- Tudom! Csak gondoltam még benézek hozzád, de nem nyitott ajtót senki, és akkor gondoltam, hogy itt vagy- mosolygott. Bizonyára jól fogta fel.
- Hmm....már milyen jól ismersz!- vigyorogtam. Ő erre csak mosolygott tovább. Egyszer csak érzetem magamon a pillantását. Ránéztem, és bele azokba a gyönyörű barna szemeibe, amelyekbe mindig elveszek...idáig éreztem az illatát, amitől a fellegekben jártam...és csak néztem, és néztem őt, és ő is engem. Elkezdett közelíteni felém. Minden porcikám remegett szó szerint....és amikor az ő ajka az enyémhez ért....akkor minden és mindenki "megszűnt" létezni...életem egyik legjobb pillanatai közé tartozott ez a pillanat. Aztán lassan eltávolodott tőlem. Egymásra néztünk, és elmosolyodtunk.
- Mennünk kéne! Megfogunk fázni...- szólt Zayn. Igaza volt, mert tényleg eléggé lehűlt a levegő.
- Rendben, menjünk...- mondtam halkan. Még egy kicsit el voltam varázsolódva.
- Baj van?- kérdezte Zayn aggodalmasan.
- Nem, dehogyis!- mosolyogtam rá. Ő bólintott. Elkezdtünk sétálni hazafelé, és Zayn útközben megfogta a kezem. Én megálltam, és döbbenten a szeme, és az összekulcsolt kezünk között járt a tekintetem. Amikor már csak őt néztem láttam, hogy vigyorog, és bólint. Én csak megvontam a vállam. Megdöbbentett, hogy ilyen hamar nyilvánosságra akarja hozni ezt az egészet....hiszen még én is alig hittem el!!!!! Miközben sétáltunk, elég sokan megbámultak minket...nem tudom...kicsit igazából féltem, hogy amikor majd egy rajongóval futunk össze, akkor ő hogyan fog reagálni erre az egészre...Amikor hazaértünk, Zayn a karórájára pillantott.
- Figyelj, szerintem menned kéne. Már tíz óra van, és Dan már biztosan vár...- elém állt, és a derekamnál fogva magához húzott, és megcsókolt. Én átkaroltam a nyakát, és így csókolóztunk ott a házunk előtt. Amikor az ő puha ajkai elváltak az enyémtől, akkor mélyen a szemembe nézett, és kimondta, amiről már vagy egy éve, rajongó korom óta álmodom...
- Szeretlek!!
2013. január 15., kedd
8.rész-- Egyedül maradtam...
Helloo!! Még két rész van, aztán...sajna törölnöm kell a blogot...(amint rájövök, hogy hogyan kell, de ez most nem téma) De, hogy feldobjam a hangulatot, hoztam egy új részt!! ;)) Jó olvasást!! puszi xxx
Még apáék szobájában voltam, amikor ráébredtem valamire. Hiszen, nem is kell itt maradnom ebben a házban!! Fogtam magam, és lerohantam, ahol Lottie és Zayn beszélgettek.
- Döntöttem!- álltam eléjük.
- Miben is??- kérdezték kórusban, miközben felkapták a fejüket.
- El akarok költözni!
- Mi?! Figyelj Sophie, értjük, hogy nehéz, de ez azért nem megy olyan könnyen...- állt fel Lottie.
- Nem Lottie, nem tudhatjátok, hogy ez milyen!! Itt minden rájuk emlékeztet, és hogy azért valamennyire túllépjek ezen az egészen, ahhoz el kell innen mennem. Apunak van egy háza itt a városban, és...- ekkor ébredtem rá...
- És ott is minden ugyanúgy emlékeztetni fog rájuk...- fejezte be helyettem Lottie.
- Ajj...- elkeseredetten dobtam le magam a fotelba. Erre nem is gondoltam. Még csöndben ültünk pár percig, amikor Zaynnek megszólalt a telefonja. Felvette, majd kiment a szobából. Nem értem ezt a szokást...hiszen síri csönd van, és nem hallgatjuk le a telefonbeszélgetését...akkor meg minek megy ki?! Na mindegy...lehet, hogy velem van a baj...nagyon ingerült vagyok mostanában. Mikor Zayn visszaért, nagyon csalódott volt. Komolyan mi jöhet ma még?!
- Bocsi lányok, de most hívtak a srácok, hogy próbára kell mennünk, és csak késő este végzünk...de akkor még visszajöhetek, ha akarod!!- fordult felém.
- Nem, nem kell , pihenj csak, én is azt fogom szerintem- mosolyogtam rá.
- Akkor nem baj?
- Hát...nem mondom, hogy örülök neki, de nem a te hibád!
- Kösz!- nevetett fel egy kicsit. A mai nap során először vigyorogtam őszintén.
- Örülök, hogy végre mosolyogsz!- jött oda hozzám. Éreztem, hogy megint egy gombóc keletkezik a torkomban, de most erősnek kell lennem! Az voltam amennyire csak tudtam, de a szemeim könnybe lábadtak.
- Na gyere ide!- mondta rögtön Zayn, ahogy meglátta, hogy a szemeim ismét könnyesek. Én felálltam, és megöleltem őt. Éreztem az illatát,és hogy tényleg próbál segíteni, amiért nagyon de nagyon hálás voltam.
- Nem kéne menned?- szólt közbe Lottie. Erre Zayn és én is felnevettünk.
- De kéne! Ha van valami hívj tényleg! Akár éjszaka is, de hívj, oké?!
- Oké!- mosolyogtam.
- Megígéred?!- vigyorgott.
- Meg Zayn, megígéri. Ha egyszer már beleegyezett, minek kérdezed meg még egyszer?!- kérdezte Lottie, kicsit bunkón, de azért lehetett érezni a hangján, hogy csak poénkodik.
- Jól van, na! Akkor már megyek is! Pá-pá hölgyeim!- intett egyet, majd egy-egy öleléssel, és 3-3 puszival elköszöntünk tőle. Amint láttuk, hogy elmegy, Lottie felém fordult.
- Látszik, hogy odáig van érted!!
- Mi?! Ki?! Zayn?! Ja nem, ő csak...csak próbál segíteni! Úgy mint te! Egy jó barát!
- Aha, persze, igen. Mondj valami olyat, amit el is hiszek!- vigyorgott.
- Hát, de...- folytattam volna, de hallottuk, hogy Lottie-nak jött egy SMS-e.
- Bocsi!- mondta, majd elővette a mobilját. Gondoltam, hogy az üzenet Harrytől jött, mert nagyon mosolygott amikor olvasta, de amikor felém fordult a mosoly egyből lehervadt az arcáról. Nézett rám egy darabig, majd visszaírt. Nagyon kíváncsi voltam, de gondoltam, majd elmondja, ha akarja.
- Ééésss...te mit érzel iránta?- nézett rám vigyorogva.
- Hát...ami azt illeti...nagyon jó érzés fog el amikor itt van velem...amikor megölel...és amikor nincs itt....akkor mindig nagyon hiányzik, és csak ő jár a fejemben...szóval azt hiszem, hogy most igazán, és valódiból...szerelmes vagyok belé!!- végre kimondtam. Nagyon jó érzés volt.
- Hát ez nagyon király!!! Figyu Sophie! Mos írt Harry, hogy elmehetnék velük a próbára, és...- hirtelen összerezzentünk, mert megszólalt a csöngő.
- És mindjárt itt vannak érted...- fejeztem be, egy nagy sóhaj közepette.
- Hát...igen...Nagyon utálsz??- kérdezte félénken.
- Csak egy kicsit!- nyújtottam ki rá a nyelvem, miközben elindultam ajtót nyitni. Kinyitottam, és Zayn kivételével mind a négy fiú ott állt az ajtó előtt.
- Szia!- köszöntek kórusban, egy kicsit talán unottan.
- Hali!- mosolyogtam, de nem mosolyogtak vissza- Lottie...izé...itt van, mindjárt jön...
- Oké- felelte Harry. Csöndben vártuk Lottie-t. Amikor végre megjött egy-egy öleléssel, és 3-3 puszival üdvözölte a srácokat. Persze amikor ő köszönt,mindenki nagyon mosolygott. Látszik, hogy nagyon nem bírják a fejem. Miután mindenkit köszöntött, felém fordult.
- Ezer bocsi! Engem is hívhatsz, ha van valami, Dan pedig jön majd este fele, oké?- ölelt meg.
- Oké, tudom!- mosolyogtam.
- Na akkor megyünk?- kérdezte Harry Lottie-tól. Lottie csak bólintott.
- Sziasztok! Jó szórakozást!
- Szia!- köszönt el Lottie. A fiúk el se köszöntek, csak hátat fordítottak, és elindultak a kocsijuk felé. Becsuktam az ajtót, és felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyamra, bekapcsoltam zenét, és csak gondolkoztam. Nagyon sok minden járt a fejemben, kész csoda, hogy nem robbant fel. Többek között a fiúk. Hogy vajon, miért én vagyok az, akit elítélnek...nehogy Lottie legyen az, Isten ments!! Csak azt mondom, hogy szerintem azért nekem is járt volna még egy esély...hiszen nem történt semmi, és tisztázhatnánk is az ügyet, minthogy rögtön kitagadunk valakit. Aztán eszembe jutott Lottie is. Örültem, hogy ilyen jól kijön Harryvel, de egy kicsit talán féltem is. Nem Harrytől féltettem, csak attól féltem, hogy mi van akkor, ha elcsábítják mellőlem. Ennek a tetejébe, ezt megtehetik Zaynnel is!! Ugyan nem nézem ki a fiúkból, hogy ezt teszik, de őszintén szólva, amikor rajongó voltam(nem mintha most nem lennék), akkor mindig úgy képzeltem el, hogy járok Zaynnel, de a fiúkkal is nagyon jól kijövök. Hát igen...ez is egy különbség...a való élet, és az álmok között. Anyuékat pedig próbáltam a mai napra már elfelejteni. Hiszen ha mindig rájuk gondolok, akkor sosem fogok tudni felépülni, és egy roncs maradok. Párszor hallottam már, és most végre megtapasztalhatom, hogy igaz-e az, hogy az idő begyógyítja a sebeket...egyszer azt olvastam, hogy ez nagy butaság...mert az idő nem gyógyít be semmit, csak egy idő után megtanulunk a sebekkel együtt élni...
Még apáék szobájában voltam, amikor ráébredtem valamire. Hiszen, nem is kell itt maradnom ebben a házban!! Fogtam magam, és lerohantam, ahol Lottie és Zayn beszélgettek.
- Döntöttem!- álltam eléjük.
- Miben is??- kérdezték kórusban, miközben felkapták a fejüket.
- El akarok költözni!
- Mi?! Figyelj Sophie, értjük, hogy nehéz, de ez azért nem megy olyan könnyen...- állt fel Lottie.
- Nem Lottie, nem tudhatjátok, hogy ez milyen!! Itt minden rájuk emlékeztet, és hogy azért valamennyire túllépjek ezen az egészen, ahhoz el kell innen mennem. Apunak van egy háza itt a városban, és...- ekkor ébredtem rá...
- És ott is minden ugyanúgy emlékeztetni fog rájuk...- fejezte be helyettem Lottie.
- Ajj...- elkeseredetten dobtam le magam a fotelba. Erre nem is gondoltam. Még csöndben ültünk pár percig, amikor Zaynnek megszólalt a telefonja. Felvette, majd kiment a szobából. Nem értem ezt a szokást...hiszen síri csönd van, és nem hallgatjuk le a telefonbeszélgetését...akkor meg minek megy ki?! Na mindegy...lehet, hogy velem van a baj...nagyon ingerült vagyok mostanában. Mikor Zayn visszaért, nagyon csalódott volt. Komolyan mi jöhet ma még?!
- Bocsi lányok, de most hívtak a srácok, hogy próbára kell mennünk, és csak késő este végzünk...de akkor még visszajöhetek, ha akarod!!- fordult felém.
- Nem, nem kell , pihenj csak, én is azt fogom szerintem- mosolyogtam rá.
- Akkor nem baj?
- Hát...nem mondom, hogy örülök neki, de nem a te hibád!
- Kösz!- nevetett fel egy kicsit. A mai nap során először vigyorogtam őszintén.
- Örülök, hogy végre mosolyogsz!- jött oda hozzám. Éreztem, hogy megint egy gombóc keletkezik a torkomban, de most erősnek kell lennem! Az voltam amennyire csak tudtam, de a szemeim könnybe lábadtak.
- Na gyere ide!- mondta rögtön Zayn, ahogy meglátta, hogy a szemeim ismét könnyesek. Én felálltam, és megöleltem őt. Éreztem az illatát,és hogy tényleg próbál segíteni, amiért nagyon de nagyon hálás voltam.
- Nem kéne menned?- szólt közbe Lottie. Erre Zayn és én is felnevettünk.
- De kéne! Ha van valami hívj tényleg! Akár éjszaka is, de hívj, oké?!
- Oké!- mosolyogtam.
- Megígéred?!- vigyorgott.
- Meg Zayn, megígéri. Ha egyszer már beleegyezett, minek kérdezed meg még egyszer?!- kérdezte Lottie, kicsit bunkón, de azért lehetett érezni a hangján, hogy csak poénkodik.
- Jól van, na! Akkor már megyek is! Pá-pá hölgyeim!- intett egyet, majd egy-egy öleléssel, és 3-3 puszival elköszöntünk tőle. Amint láttuk, hogy elmegy, Lottie felém fordult.
- Látszik, hogy odáig van érted!!
- Mi?! Ki?! Zayn?! Ja nem, ő csak...csak próbál segíteni! Úgy mint te! Egy jó barát!
- Aha, persze, igen. Mondj valami olyat, amit el is hiszek!- vigyorgott.
- Hát, de...- folytattam volna, de hallottuk, hogy Lottie-nak jött egy SMS-e.
- Bocsi!- mondta, majd elővette a mobilját. Gondoltam, hogy az üzenet Harrytől jött, mert nagyon mosolygott amikor olvasta, de amikor felém fordult a mosoly egyből lehervadt az arcáról. Nézett rám egy darabig, majd visszaírt. Nagyon kíváncsi voltam, de gondoltam, majd elmondja, ha akarja.
- Ééésss...te mit érzel iránta?- nézett rám vigyorogva.
- Hát...ami azt illeti...nagyon jó érzés fog el amikor itt van velem...amikor megölel...és amikor nincs itt....akkor mindig nagyon hiányzik, és csak ő jár a fejemben...szóval azt hiszem, hogy most igazán, és valódiból...szerelmes vagyok belé!!- végre kimondtam. Nagyon jó érzés volt.
- Hát ez nagyon király!!! Figyu Sophie! Mos írt Harry, hogy elmehetnék velük a próbára, és...- hirtelen összerezzentünk, mert megszólalt a csöngő.
- És mindjárt itt vannak érted...- fejeztem be, egy nagy sóhaj közepette.
- Hát...igen...Nagyon utálsz??- kérdezte félénken.
- Csak egy kicsit!- nyújtottam ki rá a nyelvem, miközben elindultam ajtót nyitni. Kinyitottam, és Zayn kivételével mind a négy fiú ott állt az ajtó előtt.
- Szia!- köszöntek kórusban, egy kicsit talán unottan.
- Hali!- mosolyogtam, de nem mosolyogtak vissza- Lottie...izé...itt van, mindjárt jön...
- Oké- felelte Harry. Csöndben vártuk Lottie-t. Amikor végre megjött egy-egy öleléssel, és 3-3 puszival üdvözölte a srácokat. Persze amikor ő köszönt,mindenki nagyon mosolygott. Látszik, hogy nagyon nem bírják a fejem. Miután mindenkit köszöntött, felém fordult.
- Ezer bocsi! Engem is hívhatsz, ha van valami, Dan pedig jön majd este fele, oké?- ölelt meg.
- Oké, tudom!- mosolyogtam.
- Na akkor megyünk?- kérdezte Harry Lottie-tól. Lottie csak bólintott.
- Sziasztok! Jó szórakozást!
- Szia!- köszönt el Lottie. A fiúk el se köszöntek, csak hátat fordítottak, és elindultak a kocsijuk felé. Becsuktam az ajtót, és felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyamra, bekapcsoltam zenét, és csak gondolkoztam. Nagyon sok minden járt a fejemben, kész csoda, hogy nem robbant fel. Többek között a fiúk. Hogy vajon, miért én vagyok az, akit elítélnek...nehogy Lottie legyen az, Isten ments!! Csak azt mondom, hogy szerintem azért nekem is járt volna még egy esély...hiszen nem történt semmi, és tisztázhatnánk is az ügyet, minthogy rögtön kitagadunk valakit. Aztán eszembe jutott Lottie is. Örültem, hogy ilyen jól kijön Harryvel, de egy kicsit talán féltem is. Nem Harrytől féltettem, csak attól féltem, hogy mi van akkor, ha elcsábítják mellőlem. Ennek a tetejébe, ezt megtehetik Zaynnel is!! Ugyan nem nézem ki a fiúkból, hogy ezt teszik, de őszintén szólva, amikor rajongó voltam(nem mintha most nem lennék), akkor mindig úgy képzeltem el, hogy járok Zaynnel, de a fiúkkal is nagyon jól kijövök. Hát igen...ez is egy különbség...a való élet, és az álmok között. Anyuékat pedig próbáltam a mai napra már elfelejteni. Hiszen ha mindig rájuk gondolok, akkor sosem fogok tudni felépülni, és egy roncs maradok. Párszor hallottam már, és most végre megtapasztalhatom, hogy igaz-e az, hogy az idő begyógyítja a sebeket...egyszer azt olvastam, hogy ez nagy butaság...mert az idő nem gyógyít be semmit, csak egy idő után megtanulunk a sebekkel együtt élni...
2013. január 14., hétfő
7.rész--Ez csak egy rossz álom...
Hali megint itt vagyok!! Hoztam egy új részt!! ;)) Bocsi, ha valakinek nem jön be ez a túl hamar, meg túl drámai dolog, de hát....:$ de azért most itt van, úgyhogy jó olvasást!! puszi xxx U.I.: bocsika a rövid részért!!! :(
Ahogy ezt kimondta Zayn...először fel se fogtam...Kellett kb két perc mire felfogtam, hogy ez azt jelenti, hogy kész, nincsenek többet....Feltört belőlem a zokogás, és csak azt ismételgettem, hogy: "ez nem lehet igaz, ez csak egy rémálom!!!!" Igen, egy rémálom, amiből sosem ébredek fel...A könnyek patakban folytak az arcomon....Aztán perek múlva eszembe jutott valami, jobban mondva valaki.
- Zayn!- erre ő felkapta a fejét- Dan hol van?
- Ő...intézi az ügyeket...este viszont már itthon lesz!- mosolygott rám halványan. Próbáltam, de nem tudtam visszamosolyogni. Belegondoltam a tegnapi napba. Ahogy rákiáltottam anyura, és a napokban ami ért engem feszültség, mindet rajta vezettem le. Pedig ő csak óvott engem. Ha visszatudnám pörgetni az időt....nem tudom, hogy mit, de valamit tuti máshogy csinálnék...de most már mindegy...nem tudom visszapörgetni, és már sosem tudom megmondani neki, hogy mennyire sajnálom...éreztem, hogy Zayn közelebb jön, és megölel. Éreztem az édes illatát, és nagyon jó érzés volt tudni, hogy ő mindig itt lesz nekem. A sírásom közben csak ennyit tudtam mondani, de ezt is elcsukló hangon:
- Köszönöm, hogy itt vagy velem!!!!
- Ne butáskodj!! Most máshol nem is lehetnék!!- nem engedett el az ölelésből, de nem is bántam. Ez így nekem tökéletes volt. Nem érdekelt semmi. Nem tudtam, hogy mi lesz velem...aztán bevillant amit tegnap beszéltem Zaynnel...hogy nem jó hamar felnőni...azt mondtam neki, hogy milyen jó neki, hogy nincsenek ott a szülei...milyen hülye voltam!! Még azt sem becsültem meg, hogy milyen óvó szüleim vannak!! Lehet, hogy néha tényleg túlzásokba estek, de...most valahogy nem tudtam szidni őket...Hallottam lent egy ajtócsapódást. Lehet, hogy mégis túlélték? Tudtam, hogy nem, de ugye ahogy mondani szokták: a remény hal meg utoljára. Gyorsan felpattantam, és lerohantam. Lottie-t láttam ott. Nem tudtam, hogy tudja-e. Már vettem a levegőt, hogy valahogy elmeséljem neki, de közbe szólt.
- Nyugi Sophie, nem kell....már tudom, Harry mesélte, és bocsi, de én tegnap....- én csak bólintottam, hogy tudom. Ő odajött, és megölelt. Én pedig csak sírtam, és sírtam. Hallottam néha, hogy Lottie szipog, ebből következtettem arra, hogy ő is sír. Jól esett, azért, mert így éreztem, hogy együtt érez velem. Legalább három ember maradt akire még számíthatok...
Egy olyan két óra múlva, amikor már valamiképp megnyugodtam, még mindig nem ittam, és ettem semmit, pedig már dél volt. Zayn és Lottie még mindig ott volt velem, és nem nézték jó szemmel, hogy nem iszok és eszek. Nem tehettem róla, nem voltam szomjas sem éhes, egyszerűen csak ültem és gondolkoztam. Lent voltunk, a kanapén ültünk. Zayn felállt mellőlem. Kiment a konyhába, és kinyitott egy ablakot. Kb 2 percre rá egy pohár vízzel jött vissza.
- Idd meg!- adta oda. A hangjában éreztem a "szigort", ezért inkább elvettem, és megittam. Úgy éreztem eddig, hogy nem vagyok szomjas, de most fedeztem fel, hogy mégis.
- Köszönöm, Zayn!- néztem fel rá, és halványan elmosolyodtam- kaphatnék még egy pohárral?
- Na végre, persze!- majd már rohant is ki.
- Én pedig rendelek pizzát!- pattant fel Lottie.
- Én pedig bekapcsolom a TV-t!- mondtam ugyanolyan hangnemben, mint ők az előbb. Egy jó vígjátékot akartam nézni, hogy végre kikapcsolja egy kicsit. Imádtam amiket Jim Carrey alakít, ezért megnéztem a gyűjteményünket, és az Ace Ventura 2-re esett a választásom. Igaz, hogy már vagy 1000000x láttam, de mindig megnevetett, és most erre volt szükségem. Mikor már Zayn és Lottie is visszaért elkezdtük nézni a filmet. Nagyon sokat nevettünk, és amikor néztem...nem tudom...nem olyan volt, mint máskor....nem tudom, hogy hogyan fogom ezt túlvészelni. Próbáltam nevetni, hogy ne tűnjön fel nekik, hogy még nem vagyok egészen jól. Csöngettek, gondolom megjött a pizza.
- Majd én megyek!- szólt Zayn.
- Nem, hagyd csak!- mosolyogtam. Nem szerettem, ha kiszolgáltatnak. Odamentem az ajtóhoz, és kinyitottam.
- Köszönöm!- vettem át a kaját.(talán még költő is lehetnék XD) Kifizettem, majd bementem a konyhába, és elkezdtem szeletelni. Mindenkinek raktam a tányérjára két szeletet. Ha még kell valakinek kijön, és szed. Erről apa jutott az eszembe. Mindig ő vágta fel a pizzát, és mondta ezt. Nem tudom...Most valahogy úgy éreztem, hogy el kell mennem ebből a házból. Minden csak rájuk emlékeztet...itt biztos, hogy nem fogok tudni élni. Felmentem a lépcsőn, és benyitottam anyuék szobájába. A tipikus illatuk csapta meg az orrom, amitől megint sírnom kellett. Az asztalon még ott hevert a bevásárlólista. Ha hazajöttek volna, tuti, hogy veszekedtek volna, mert megpróbálnák egymásra kenni, hogy ki hibája volt, hogy itthon maradt a lista. Ezen egy kicsit elmosolyodtam. Minden úgy volt, ahogy itt hagyták...és minden úgy is fog maradni...
Ahogy ezt kimondta Zayn...először fel se fogtam...Kellett kb két perc mire felfogtam, hogy ez azt jelenti, hogy kész, nincsenek többet....Feltört belőlem a zokogás, és csak azt ismételgettem, hogy: "ez nem lehet igaz, ez csak egy rémálom!!!!" Igen, egy rémálom, amiből sosem ébredek fel...A könnyek patakban folytak az arcomon....Aztán perek múlva eszembe jutott valami, jobban mondva valaki.
- Zayn!- erre ő felkapta a fejét- Dan hol van?
- Ő...intézi az ügyeket...este viszont már itthon lesz!- mosolygott rám halványan. Próbáltam, de nem tudtam visszamosolyogni. Belegondoltam a tegnapi napba. Ahogy rákiáltottam anyura, és a napokban ami ért engem feszültség, mindet rajta vezettem le. Pedig ő csak óvott engem. Ha visszatudnám pörgetni az időt....nem tudom, hogy mit, de valamit tuti máshogy csinálnék...de most már mindegy...nem tudom visszapörgetni, és már sosem tudom megmondani neki, hogy mennyire sajnálom...éreztem, hogy Zayn közelebb jön, és megölel. Éreztem az édes illatát, és nagyon jó érzés volt tudni, hogy ő mindig itt lesz nekem. A sírásom közben csak ennyit tudtam mondani, de ezt is elcsukló hangon:
- Köszönöm, hogy itt vagy velem!!!!
- Ne butáskodj!! Most máshol nem is lehetnék!!- nem engedett el az ölelésből, de nem is bántam. Ez így nekem tökéletes volt. Nem érdekelt semmi. Nem tudtam, hogy mi lesz velem...aztán bevillant amit tegnap beszéltem Zaynnel...hogy nem jó hamar felnőni...azt mondtam neki, hogy milyen jó neki, hogy nincsenek ott a szülei...milyen hülye voltam!! Még azt sem becsültem meg, hogy milyen óvó szüleim vannak!! Lehet, hogy néha tényleg túlzásokba estek, de...most valahogy nem tudtam szidni őket...Hallottam lent egy ajtócsapódást. Lehet, hogy mégis túlélték? Tudtam, hogy nem, de ugye ahogy mondani szokták: a remény hal meg utoljára. Gyorsan felpattantam, és lerohantam. Lottie-t láttam ott. Nem tudtam, hogy tudja-e. Már vettem a levegőt, hogy valahogy elmeséljem neki, de közbe szólt.
- Nyugi Sophie, nem kell....már tudom, Harry mesélte, és bocsi, de én tegnap....- én csak bólintottam, hogy tudom. Ő odajött, és megölelt. Én pedig csak sírtam, és sírtam. Hallottam néha, hogy Lottie szipog, ebből következtettem arra, hogy ő is sír. Jól esett, azért, mert így éreztem, hogy együtt érez velem. Legalább három ember maradt akire még számíthatok...
Egy olyan két óra múlva, amikor már valamiképp megnyugodtam, még mindig nem ittam, és ettem semmit, pedig már dél volt. Zayn és Lottie még mindig ott volt velem, és nem nézték jó szemmel, hogy nem iszok és eszek. Nem tehettem róla, nem voltam szomjas sem éhes, egyszerűen csak ültem és gondolkoztam. Lent voltunk, a kanapén ültünk. Zayn felállt mellőlem. Kiment a konyhába, és kinyitott egy ablakot. Kb 2 percre rá egy pohár vízzel jött vissza.
- Idd meg!- adta oda. A hangjában éreztem a "szigort", ezért inkább elvettem, és megittam. Úgy éreztem eddig, hogy nem vagyok szomjas, de most fedeztem fel, hogy mégis.
- Köszönöm, Zayn!- néztem fel rá, és halványan elmosolyodtam- kaphatnék még egy pohárral?
- Na végre, persze!- majd már rohant is ki.
- Én pedig rendelek pizzát!- pattant fel Lottie.
- Én pedig bekapcsolom a TV-t!- mondtam ugyanolyan hangnemben, mint ők az előbb. Egy jó vígjátékot akartam nézni, hogy végre kikapcsolja egy kicsit. Imádtam amiket Jim Carrey alakít, ezért megnéztem a gyűjteményünket, és az Ace Ventura 2-re esett a választásom. Igaz, hogy már vagy 1000000x láttam, de mindig megnevetett, és most erre volt szükségem. Mikor már Zayn és Lottie is visszaért elkezdtük nézni a filmet. Nagyon sokat nevettünk, és amikor néztem...nem tudom...nem olyan volt, mint máskor....nem tudom, hogy hogyan fogom ezt túlvészelni. Próbáltam nevetni, hogy ne tűnjön fel nekik, hogy még nem vagyok egészen jól. Csöngettek, gondolom megjött a pizza.
- Majd én megyek!- szólt Zayn.
- Nem, hagyd csak!- mosolyogtam. Nem szerettem, ha kiszolgáltatnak. Odamentem az ajtóhoz, és kinyitottam.
- Köszönöm!- vettem át a kaját.(talán még költő is lehetnék XD) Kifizettem, majd bementem a konyhába, és elkezdtem szeletelni. Mindenkinek raktam a tányérjára két szeletet. Ha még kell valakinek kijön, és szed. Erről apa jutott az eszembe. Mindig ő vágta fel a pizzát, és mondta ezt. Nem tudom...Most valahogy úgy éreztem, hogy el kell mennem ebből a házból. Minden csak rájuk emlékeztet...itt biztos, hogy nem fogok tudni élni. Felmentem a lépcsőn, és benyitottam anyuék szobájába. A tipikus illatuk csapta meg az orrom, amitől megint sírnom kellett. Az asztalon még ott hevert a bevásárlólista. Ha hazajöttek volna, tuti, hogy veszekedtek volna, mert megpróbálnák egymásra kenni, hogy ki hibája volt, hogy itthon maradt a lista. Ezen egy kicsit elmosolyodtam. Minden úgy volt, ahogy itt hagyták...és minden úgy is fog maradni...
2013. január 13., vasárnap
6.rész--A végén minden jóra fordul
Hali!! Eddig csak egy ember ír komikat...(akinek nagyon köszönöm <3) Megírom a 10. részig, és ha addig is csak tőle jön, szerintem törlöm a blogot....de most új rész, úgyhogy jó olvasást!! ;)) puszi xxx
Egy éles hang szakított meg minket...pont most?! Az időzítés....tökéletes!! Odafordultam, és az arcomon a sokk, és a reakció miatti félelem jelent meg.
- Anya?! Figyelj ez nem az aminek látszik...- álltam fel Zayn mellől.
- Igen?! Szerintem viszont ez pont az aminek látszik!- felelte anya higgadt hangnemben- de ha szerinted nem, akkor hallgatlak! Szerinted minek látszik?!
- Mi csak...csak...na jó talán az aminek látszik, de értsd meg anya, hogy én...
- Nem érdekel!! Nem értek meg semmit, ha te sem vagy képes megérteni azt, hogy még túl fiatal vagy!- na itt betelt a pohár. Minden ami bennem volt, most egyszerre anyun jött ki.
- MIÉRT ANYA?! MOND MÉGIS HÁNY ÉVESNEK NÉZEL?! MERT NEM NÉGY VAGYOK AZ BIZTOS!! KÉRDÉS: TE HÁNY ÉVESEN KEZDTED?!
- Na elég! Irány haza! MOST!- mutatott a házunk irányába anya. Én most nem láttam jó alkalmát annak, hogy tiltakozzak, ezért Zayn felé fordultam, aki csak meglepetten hallgatta a vitánkat. Ő csak bólintott, majd én elindultam, és láttam, hogy anya a hátam mögött csak csúnyán ránéz Zaynre, majd ő is jött utánam. Halványan Zaynre mosolyogtam, majd tátogtam neki egy "sajnálom"-ot. Anya még útközben beolvasott nekem, hogy hogy képzelem ezt, meg ilyenek, de nem izgatott túlzottan. A mai napom nagyon rosszul végződött, de csak arra gondoltam, hogy Zaynnel már majdnem összejöttünk, mert ő is akarja. És ha erre gondoltam, az jobb kedvre derített...
- Sophie!! Figyelsz te rám egyáltalán?!
- Igen anya, persze!- néztem rá.
- Akkor ismételd el amit mondtam!- próbálkoztam, de sehogy sem tudtam megszólalni.
- Bocsi anya, én csak...- szabadkoztam, bár tudtam, hogy mindhiába.
- Ááá, neked úgy is hiába beszélek...- legyintett anya.
- Na ebben legalább egyetértünk...- feleltem mikor odaértünk a házunk elé, majd bementem, és felrohantam a szobámba, majd magamra zártam az ajtóm. Írtam Zaynnek egy SMS-t, amiben megkérdeztem tőle, hogy fel tud-e jönni twitterre. Én felmentem, és amikor már ő is fent volt elkezdtünk beszélgetni:
Én: Szia! Bocsi a ma estéért, csak anyum azt hiszi, hogy én még fiatal vagyok a pasizáshoz, nálam pedig már betelt a pohár. Majd életem végén, amikor már nem leszek büntiben bepótoljuk, oké? :(
Zayn: Szia! :) Nem baj, és igen, valahogy éreztem! :D Oké, én akkor is várni foglak! ;)
Én: Köszönöm :) Nekem a szüleim nagyon szigorúak. Már az is baj nekik, hogy a barátnőm fiúval van...na mindegy...jó lehet neked, hogy nincsen ott olyan, aki parancsolhat neked...
Zayn: Nehogy azt hidd, hogy az olyan jó! Nincs aki tanácsokat adjon olyankor, amikor tanácstalan vagy! Nincs olyan, aki megvéd olyankor, amikor más nem tud! Persze néha jó, meg minden, de amúgy nagyon nem jó túl hamar felnőni...:))
Én: Hát igen...ebbe így még bele sem gondoltam...:))
Zayn: Amúgy van egy kis gáz...
Én: Mi az? Mi a baj? :o
Zayn: A fiúk szerint, közted, és az a fiú között tényleg volt valami...azt hiszik, hogy te csak dicsekedni akarsz azzal, hogy egy olyan híres fiúval fogsz járni(ha fogsz) amilyen én vagyok....
Én: Mi?! De hát ez nem igaz!! Ugye tudod, hogy nem az?!
Zayn: Igen, én tudom, de ők nem nagyon akarják elhinni...
Én: Akkor most mi lesz?? :(
Zayn: Nem tudom...de majd kitalálunk valamit ne izgulj! ;))
Én: Hát jó!! ;) Figyelj most mennem kell vacsorázni! Bocsi! Ha nem jövök vissza, akkor anyuék leszedték a fejem! :D na szia, puszi, jó éjt! ;))
Zayn: :D oké szia! Neked is!! ;)
Miután kikapcsoltam a gépem, már egy kicsit letörtebben mentem le. Azt hittem, hogy a fiúk hinni fognak nekem...bár egy részből megértem őket, mert a legjobb haverjukról van szó, és tényleg nem tudhatják, hogy nem történt semmi, de részben nagyon rosszul esett, mert azt hittem, hogy ők bíznak majd bennem, és megértik ami történt. Bár a "bíznak bennem" kifejezés még eléggé korai, hiszen még csak pár napja ismerjük egymást, de azért reménykedtem....de majd csak be tudom valahogy bizonyítani nekik, hogy tévednek...most inkább arra próbálok koncentrálni, hogy most mit mondjak, tegyek itt az ősök szigorú tekintete előtt. Leültem az asztalhoz, és csak csöndben vártam amíg anya és apa megterít és szed mindenkinek kaját. Sajnos most Dan sincs itthon, mert Sarah-nál van...ő biztos kihúzott volna a pácból...Már elkezdtünk enni, és eddig semmi kérdés, és semmi vádló tekintet, vagy valami hasonló. Remélem nem is lesz, nekem ez így teljesen megfelel. Bár ha nem lenne, az maga lenne a csoda...
- Na akkor Sophie! Magyarázd már el nekünk a mai napot!- nézett rám apa. Hát nem megmondtam?!
- Csak annyi volt, hogy...na jó! Elmesélem az elejétől. Egyszer amikor csak én, és Lottie voltunk itthon, elterveztük, hogy nézünk egy filmet, és ezért én kimentem csinálni popcorn-t, és akkor észrevettem az ablakból a turnébuszukat. Odahívtam Lottie-t, és kimentünk autogramot kérni. Már bő háromnegyed órája beszélgettünk, amikor kikérdeztek, hogy mi a tervünk mára. Amikor mi elmeséltük, és utána be is tartottuk, vagyis elmentünk plázázni, akkor megjelentek ott ők is. Nagyon jól elbeszélgettem Zaynnel, és amikor mi már indultunk volna haza, ő elkérte a számom. Aztán tegnap amikor Lottie elment Harryvel...
- Maryvel- javított ki anya mosolyogva.
- Nem anya! Harryvel...-ráztam meg a fejem. Anya nem szólt semmit, csak mosolygott amit eléggé furcsállottam, de azért folytattam- én unatkoztam, ezért kimentem a tóhoz, és ott összefutottam a régi legjobb haverommal Justinnal, és elmentünk abba a fagyizóba, ahova régen mindig jártunk. Tök jókat nevettünk, és beszélgettünk, de nem történt semmi több. Zayn viszont meglátott minket, és félreértette a helyzetet, és akkor közölte, hogy neki találkozója van egy másik lánnyal. Itt nagyon letörtem, ezért hazarohantam, ez volt a tegnapi. És amikor ma kimentem a tóhoz, ott találkoztam össze vele. Ő elmondta, hogy többet érez irántam, mint puszta barátság, és én is elmondtam neki, hogy az érzés kölcsönös. Már majdnem megvolt az első csókunk, de aztán megjelentél te anya...és ennyi- sóhajtottam amikor befejeztem. Anyuék mosolyogtak, de amikor nem vidám részhez értem, akkor lefagyott az arcukról a mosoly. Mégis, amikor a végére értem mosolyogtak. Végül anya szólalt meg:
- Kicsim! Ha te tényleg úgy érzed, hogy eljött az ideje, akkor mi is beleegyezünk abba, hogy belevágjatok ebbe az egészbe!- mosolygott- de azt azért vedd figyelembe, hogy ő több millió lányt megkaphat!
- Mi csak a jót szeretnénk neked!- tette hozzá apa. Én pedig...a meglepetés, és az öröm érzései kavarogtak bennem. Hirtelen elvigyorodtam, majd felpattantam, és a nyakukba ugrottam.
- Köszönöm! Imádlak titeket!- majd felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, majd lefeküdtem. Írtam egy SMS-t Zaynnek:
Beszéltem az ősökkel! Azt mondták, hogy hogyha tényleg úgy érezzük vágjunk bele, ők nem bánják! :)) yeeaaahh!!!! :)) na jó éjt! ;))
Nem tudom, hogy miért, de Zayn nem válaszolt. Ez ugyan zavart, de azért mérhetetlenül örültem is. Így merültem álomba.
- Sophie! Sophie, ébredj!- amikor kinyitottam a szemem, Zaynt láttam az ágyam szélén ülni. Láttam, hogy valami nincs rendjén.
- Szia! Mi a baj?- ültem fel.
- Hát...az van...hogy anyukádék elakartak menni a boltba, de...- Zayn lehajtotta a fejét.
- De?- már a könnyeimmel küszködtem. Nagyon megijedtem.
- Amikor előzni akartak a kocsival...összeütköztek, egy másik autóval...és...sajnos menthetetlen sérüléseket szenvedtek...
- ÉS EZ MI A FRANCOT JELENT?!?!- nagyon ki voltam akadva.
- Hát ez azt jelenti, hogy....már a helyszínen...meghaltak...
Egy éles hang szakított meg minket...pont most?! Az időzítés....tökéletes!! Odafordultam, és az arcomon a sokk, és a reakció miatti félelem jelent meg.
- Anya?! Figyelj ez nem az aminek látszik...- álltam fel Zayn mellől.
- Igen?! Szerintem viszont ez pont az aminek látszik!- felelte anya higgadt hangnemben- de ha szerinted nem, akkor hallgatlak! Szerinted minek látszik?!
- Mi csak...csak...na jó talán az aminek látszik, de értsd meg anya, hogy én...
- Nem érdekel!! Nem értek meg semmit, ha te sem vagy képes megérteni azt, hogy még túl fiatal vagy!- na itt betelt a pohár. Minden ami bennem volt, most egyszerre anyun jött ki.
- MIÉRT ANYA?! MOND MÉGIS HÁNY ÉVESNEK NÉZEL?! MERT NEM NÉGY VAGYOK AZ BIZTOS!! KÉRDÉS: TE HÁNY ÉVESEN KEZDTED?!
- Na elég! Irány haza! MOST!- mutatott a házunk irányába anya. Én most nem láttam jó alkalmát annak, hogy tiltakozzak, ezért Zayn felé fordultam, aki csak meglepetten hallgatta a vitánkat. Ő csak bólintott, majd én elindultam, és láttam, hogy anya a hátam mögött csak csúnyán ránéz Zaynre, majd ő is jött utánam. Halványan Zaynre mosolyogtam, majd tátogtam neki egy "sajnálom"-ot. Anya még útközben beolvasott nekem, hogy hogy képzelem ezt, meg ilyenek, de nem izgatott túlzottan. A mai napom nagyon rosszul végződött, de csak arra gondoltam, hogy Zaynnel már majdnem összejöttünk, mert ő is akarja. És ha erre gondoltam, az jobb kedvre derített...
- Sophie!! Figyelsz te rám egyáltalán?!
- Igen anya, persze!- néztem rá.
- Akkor ismételd el amit mondtam!- próbálkoztam, de sehogy sem tudtam megszólalni.
- Bocsi anya, én csak...- szabadkoztam, bár tudtam, hogy mindhiába.
- Ááá, neked úgy is hiába beszélek...- legyintett anya.
- Na ebben legalább egyetértünk...- feleltem mikor odaértünk a házunk elé, majd bementem, és felrohantam a szobámba, majd magamra zártam az ajtóm. Írtam Zaynnek egy SMS-t, amiben megkérdeztem tőle, hogy fel tud-e jönni twitterre. Én felmentem, és amikor már ő is fent volt elkezdtünk beszélgetni:
Én: Szia! Bocsi a ma estéért, csak anyum azt hiszi, hogy én még fiatal vagyok a pasizáshoz, nálam pedig már betelt a pohár. Majd életem végén, amikor már nem leszek büntiben bepótoljuk, oké? :(
Zayn: Szia! :) Nem baj, és igen, valahogy éreztem! :D Oké, én akkor is várni foglak! ;)
Én: Köszönöm :) Nekem a szüleim nagyon szigorúak. Már az is baj nekik, hogy a barátnőm fiúval van...na mindegy...jó lehet neked, hogy nincsen ott olyan, aki parancsolhat neked...
Zayn: Nehogy azt hidd, hogy az olyan jó! Nincs aki tanácsokat adjon olyankor, amikor tanácstalan vagy! Nincs olyan, aki megvéd olyankor, amikor más nem tud! Persze néha jó, meg minden, de amúgy nagyon nem jó túl hamar felnőni...:))
Én: Hát igen...ebbe így még bele sem gondoltam...:))
Zayn: Amúgy van egy kis gáz...
Én: Mi az? Mi a baj? :o
Zayn: A fiúk szerint, közted, és az a fiú között tényleg volt valami...azt hiszik, hogy te csak dicsekedni akarsz azzal, hogy egy olyan híres fiúval fogsz járni(ha fogsz) amilyen én vagyok....
Én: Mi?! De hát ez nem igaz!! Ugye tudod, hogy nem az?!
Zayn: Igen, én tudom, de ők nem nagyon akarják elhinni...
Én: Akkor most mi lesz?? :(
Zayn: Nem tudom...de majd kitalálunk valamit ne izgulj! ;))
Én: Hát jó!! ;) Figyelj most mennem kell vacsorázni! Bocsi! Ha nem jövök vissza, akkor anyuék leszedték a fejem! :D na szia, puszi, jó éjt! ;))
Zayn: :D oké szia! Neked is!! ;)
Miután kikapcsoltam a gépem, már egy kicsit letörtebben mentem le. Azt hittem, hogy a fiúk hinni fognak nekem...bár egy részből megértem őket, mert a legjobb haverjukról van szó, és tényleg nem tudhatják, hogy nem történt semmi, de részben nagyon rosszul esett, mert azt hittem, hogy ők bíznak majd bennem, és megértik ami történt. Bár a "bíznak bennem" kifejezés még eléggé korai, hiszen még csak pár napja ismerjük egymást, de azért reménykedtem....de majd csak be tudom valahogy bizonyítani nekik, hogy tévednek...most inkább arra próbálok koncentrálni, hogy most mit mondjak, tegyek itt az ősök szigorú tekintete előtt. Leültem az asztalhoz, és csak csöndben vártam amíg anya és apa megterít és szed mindenkinek kaját. Sajnos most Dan sincs itthon, mert Sarah-nál van...ő biztos kihúzott volna a pácból...Már elkezdtünk enni, és eddig semmi kérdés, és semmi vádló tekintet, vagy valami hasonló. Remélem nem is lesz, nekem ez így teljesen megfelel. Bár ha nem lenne, az maga lenne a csoda...
- Na akkor Sophie! Magyarázd már el nekünk a mai napot!- nézett rám apa. Hát nem megmondtam?!
- Csak annyi volt, hogy...na jó! Elmesélem az elejétől. Egyszer amikor csak én, és Lottie voltunk itthon, elterveztük, hogy nézünk egy filmet, és ezért én kimentem csinálni popcorn-t, és akkor észrevettem az ablakból a turnébuszukat. Odahívtam Lottie-t, és kimentünk autogramot kérni. Már bő háromnegyed órája beszélgettünk, amikor kikérdeztek, hogy mi a tervünk mára. Amikor mi elmeséltük, és utána be is tartottuk, vagyis elmentünk plázázni, akkor megjelentek ott ők is. Nagyon jól elbeszélgettem Zaynnel, és amikor mi már indultunk volna haza, ő elkérte a számom. Aztán tegnap amikor Lottie elment Harryvel...
- Maryvel- javított ki anya mosolyogva.
- Nem anya! Harryvel...-ráztam meg a fejem. Anya nem szólt semmit, csak mosolygott amit eléggé furcsállottam, de azért folytattam- én unatkoztam, ezért kimentem a tóhoz, és ott összefutottam a régi legjobb haverommal Justinnal, és elmentünk abba a fagyizóba, ahova régen mindig jártunk. Tök jókat nevettünk, és beszélgettünk, de nem történt semmi több. Zayn viszont meglátott minket, és félreértette a helyzetet, és akkor közölte, hogy neki találkozója van egy másik lánnyal. Itt nagyon letörtem, ezért hazarohantam, ez volt a tegnapi. És amikor ma kimentem a tóhoz, ott találkoztam össze vele. Ő elmondta, hogy többet érez irántam, mint puszta barátság, és én is elmondtam neki, hogy az érzés kölcsönös. Már majdnem megvolt az első csókunk, de aztán megjelentél te anya...és ennyi- sóhajtottam amikor befejeztem. Anyuék mosolyogtak, de amikor nem vidám részhez értem, akkor lefagyott az arcukról a mosoly. Mégis, amikor a végére értem mosolyogtak. Végül anya szólalt meg:
- Kicsim! Ha te tényleg úgy érzed, hogy eljött az ideje, akkor mi is beleegyezünk abba, hogy belevágjatok ebbe az egészbe!- mosolygott- de azt azért vedd figyelembe, hogy ő több millió lányt megkaphat!
- Mi csak a jót szeretnénk neked!- tette hozzá apa. Én pedig...a meglepetés, és az öröm érzései kavarogtak bennem. Hirtelen elvigyorodtam, majd felpattantam, és a nyakukba ugrottam.
- Köszönöm! Imádlak titeket!- majd felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, majd lefeküdtem. Írtam egy SMS-t Zaynnek:
Beszéltem az ősökkel! Azt mondták, hogy hogyha tényleg úgy érezzük vágjunk bele, ők nem bánják! :)) yeeaaahh!!!! :)) na jó éjt! ;))
Nem tudom, hogy miért, de Zayn nem válaszolt. Ez ugyan zavart, de azért mérhetetlenül örültem is. Így merültem álomba.
- Sophie! Sophie, ébredj!- amikor kinyitottam a szemem, Zaynt láttam az ágyam szélén ülni. Láttam, hogy valami nincs rendjén.
- Szia! Mi a baj?- ültem fel.
- Hát...az van...hogy anyukádék elakartak menni a boltba, de...- Zayn lehajtotta a fejét.
- De?- már a könnyeimmel küszködtem. Nagyon megijedtem.
- Amikor előzni akartak a kocsival...összeütköztek, egy másik autóval...és...sajnos menthetetlen sérüléseket szenvedtek...
- ÉS EZ MI A FRANCOT JELENT?!?!- nagyon ki voltam akadva.
- Hát ez azt jelenti, hogy....már a helyszínen...meghaltak...
2013. január 12., szombat
5.rész--Bocsánat...
Halika!!! :) Tudom, azt mondtam, hogy ma nem lesz új rész, de még van egy kis időm, ezért írok egy rövidke részt. Bocsi, hogy rövid, de most ennyire futja az időm. Na akkor jó olvasást!! :) Puszi xxx
Reggel kopogásra ébredtem fel. Morogtam egy "szabad"-ot csukott szemmel. Hallottam, hogy az illető be akar jönni, de nem tud, mert az ajtó be van zárva.Úgy tettem, mintha nem hallanám a próbálkozásait, de egyre hangosabban kezdte ütni az ajtóm, ezért felkeltem, és kinyitottam az ajtóm. Dan állt ott.
- Reggelt, húgi!- nyomott egy puszit az arcomra.
- Csá. Mit akarsz hajnalok hajnalán?!
- Anyuék mesélték, hogy tegnap sírva jöttél haza, ezért gondoltam, hogy ki akarod önteni a szíved szeretett bátyádnak!!
- Bocsi Dan, de rosszul gondoltad...- válaszoltam őszintén. Ő csak halványan rám mosolygott, majd elment. Én elmentem lezuhanyozni, felöltözni stb., majd lementem. Semmi kedvem nem volt anyuéknak beszámolni róla, csak nem tudtam, hogy hogyha megkérdezik, hogy mi volt a bajom tegnap, akkor mit mondjak. Már pedig tuti, hogy megfogják kérdezni...Lementem, és rögtön a hűtő felé vettem az irányt. Nem fogok leülni velük TV-t nézni, hanem inkább felmegyek és ott nézem a sajátomat. Csináltam müzlit, majd fogtam a tányérom, és indultam is a lépcső felé.
- Kicsim, gyere csak ide egy kicsit!- szólt oda nekem apa. Király, ezt bebuktam...
- Igen apa?- sétáltam oda.
- Mi volt a tegnapi cirkusz?- kérdezte anya.
- Anya,apa....most nincs kedvem beszélni róla....sajnálom....- a mai napokban jöttem rá, hogy milyen furcsa mintája van a cipőmnek, annyit fürkésztem.
- Akkor majd ha úgy érzed mond el!!- mosolygott rám Dan. Nagyon hálás voltam neki. Bólintottam, majd amikor anyuék rosszallóan rá néztek, én tátogtam neki egy "köszönöm"-öt,majd felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a TV-m. Szinte mindig zenecsatornákat nézek, és most egy olyan csatornára esett a választásom, ahol még nem ilyen nagyon profi énekesek énekelnek, hanem kezdők, más dalait. Most éppen a Gardiner Sisters lánycsapat énekelte a Kiss You-t. Elég jól énekelnek, bírom őket!!( itt van a link, ha érdekel: http://www.youtube.com/watch?v=GieTiOm2Tf8) Miután végeztem a kajával, bekapcsoltam a gépem, mert már nagyon régen voltam fent twitteren. Mikor felmentem rögtön a kezdőlapon láttam egy tweet-et Zayntől: tegnap nagyon jól éreztem magam, majd megismételjük!! ;) Remélem tudja magáról az, akire gondolok!! <3
Direkt csinálja ezt velem?! Csak azért sem leszek miatta letört...Kint esett az eső, de nem érdekelt. Felvettem egy kapucnis pulcsit, feltettem a kapucniját, egy fehér szaggatott farmert(ami bevallom annyira nem volt jó ötlet), és lementem. Anyuék nem nagyon akartak elengedni, mert szerintük megfogok fázni, de elmagyaráztam, hogy nekem most időre van szükségem,és végül nagy nehezen beleegyeztek. Megint kimentem a tóhoz, de most reméltem, hogy nem lesz tényleg senki. Félreértés ne essék, nagyon jól éreztem magam Justinnal tegnap, de ha mondjuk Zayn ma is vele látna...bár miért ne?! Ha őt tényleg nem érdekli, akkor engem miért érdekeljen?! Na jó, de én nem szeretnék más fiúval lenni, csak vele...de ugye ez már nem lehetséges...szokásom szerint leültem a stégre, nem érdekelt, hogy vizes. Csak néztem ki a fejemből, és ahogy Zayn járt benne, megint egy gombóc keletkezett a torkomban...már olyan közel voltam,hogy valóra váljon az álmom, és nem....mégsem...a könnyek megint elkezdtek folyni az arcomon. Ez olyan, mint a mesékben...az időjárás pont a hangulatomat tükrözi...
- Szia!- hallottam meg egy nagyon ismerős hangot a hátam mögül, amit bárhol felismernék. Gyorsan megtöröltem az arcom, és hátrafordultam.
- Szia Zayn!- mondtam halkan.
- Te sírtál?- kérdezte aggódva, miközben leült mellém, és az arcomat fürkészte.
- Nem...
- Ne hazudj! Látom!
- Na jó...csak egy kicsit...és te hogy-hogy itt vagy?- tereltem a témát.
- Ezt én is kérdezhetném...- mosolyodott el.
- Nem, csak...én azt hittem, hogy...hogy a barátnőddel vagy...- mondtam ki, és ismét lehajtottam a fejem.
- Mi?! Nekem...de hát....én...figyelj Sophie!- emelte fel a kezével a fejem- Amikor tegnap megláttalak azzal a fiúval, az nekem nagyon rossz volt, mert...nagyon jól éreztem magam, és talán valami többet is kezdtem érezni, mint puszta barátság...de amikor megláttalak vele, azt hittem, hogy ez nem kölcsönös...ezért...kitaláltam, hogy találkozóm lesz, ilyen hirtelen izéből, és a tweet...hát az sem szólt senkinek...Bocsánat...- most ő hajtotta le a fejét. Nagyon nagy kő esett le a szívemről, és egyben...leírhatatlanul örültem is...el is pirulhattam, amikor azt mondta, hogy többet érez puszta barátságnál. Meg akartam törni a kínos csöndet, ezért csak ennyit mondtam:
- Zayn! Az érzésed...kölcsönös....- erre felkapta a fejét- és nem úgy, mint Zayn Malik a One Directionból, hanem, mint Zayn Malik!! Mert tényleg nagyon jó ember vagy! Minden megvan benned...vicces vagy, de tudsz komoly is lenni...megértő...és mindezek mellett nagyon jóképű is!! És a többi pedig csak hal a tortán!- mosolyogtam rá. Ő felnézett, én pedig belenéztem a gyönyörű barna szemeibe, és teljesen elvesztem bennük...ő pedig csak elkezdett közelíteni felém...és akkor...
- Ti meg mit csináltok?!
Reggel kopogásra ébredtem fel. Morogtam egy "szabad"-ot csukott szemmel. Hallottam, hogy az illető be akar jönni, de nem tud, mert az ajtó be van zárva.Úgy tettem, mintha nem hallanám a próbálkozásait, de egyre hangosabban kezdte ütni az ajtóm, ezért felkeltem, és kinyitottam az ajtóm. Dan állt ott.
- Reggelt, húgi!- nyomott egy puszit az arcomra.
- Csá. Mit akarsz hajnalok hajnalán?!
- Anyuék mesélték, hogy tegnap sírva jöttél haza, ezért gondoltam, hogy ki akarod önteni a szíved szeretett bátyádnak!!
- Bocsi Dan, de rosszul gondoltad...- válaszoltam őszintén. Ő csak halványan rám mosolygott, majd elment. Én elmentem lezuhanyozni, felöltözni stb., majd lementem. Semmi kedvem nem volt anyuéknak beszámolni róla, csak nem tudtam, hogy hogyha megkérdezik, hogy mi volt a bajom tegnap, akkor mit mondjak. Már pedig tuti, hogy megfogják kérdezni...Lementem, és rögtön a hűtő felé vettem az irányt. Nem fogok leülni velük TV-t nézni, hanem inkább felmegyek és ott nézem a sajátomat. Csináltam müzlit, majd fogtam a tányérom, és indultam is a lépcső felé.
- Kicsim, gyere csak ide egy kicsit!- szólt oda nekem apa. Király, ezt bebuktam...
- Igen apa?- sétáltam oda.
- Mi volt a tegnapi cirkusz?- kérdezte anya.
- Anya,apa....most nincs kedvem beszélni róla....sajnálom....- a mai napokban jöttem rá, hogy milyen furcsa mintája van a cipőmnek, annyit fürkésztem.
- Akkor majd ha úgy érzed mond el!!- mosolygott rám Dan. Nagyon hálás voltam neki. Bólintottam, majd amikor anyuék rosszallóan rá néztek, én tátogtam neki egy "köszönöm"-öt,majd felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a TV-m. Szinte mindig zenecsatornákat nézek, és most egy olyan csatornára esett a választásom, ahol még nem ilyen nagyon profi énekesek énekelnek, hanem kezdők, más dalait. Most éppen a Gardiner Sisters lánycsapat énekelte a Kiss You-t. Elég jól énekelnek, bírom őket!!( itt van a link, ha érdekel: http://www.youtube.com/watch?v=GieTiOm2Tf8) Miután végeztem a kajával, bekapcsoltam a gépem, mert már nagyon régen voltam fent twitteren. Mikor felmentem rögtön a kezdőlapon láttam egy tweet-et Zayntől: tegnap nagyon jól éreztem magam, majd megismételjük!! ;) Remélem tudja magáról az, akire gondolok!! <3
Direkt csinálja ezt velem?! Csak azért sem leszek miatta letört...Kint esett az eső, de nem érdekelt. Felvettem egy kapucnis pulcsit, feltettem a kapucniját, egy fehér szaggatott farmert(ami bevallom annyira nem volt jó ötlet), és lementem. Anyuék nem nagyon akartak elengedni, mert szerintük megfogok fázni, de elmagyaráztam, hogy nekem most időre van szükségem,és végül nagy nehezen beleegyeztek. Megint kimentem a tóhoz, de most reméltem, hogy nem lesz tényleg senki. Félreértés ne essék, nagyon jól éreztem magam Justinnal tegnap, de ha mondjuk Zayn ma is vele látna...bár miért ne?! Ha őt tényleg nem érdekli, akkor engem miért érdekeljen?! Na jó, de én nem szeretnék más fiúval lenni, csak vele...de ugye ez már nem lehetséges...szokásom szerint leültem a stégre, nem érdekelt, hogy vizes. Csak néztem ki a fejemből, és ahogy Zayn járt benne, megint egy gombóc keletkezett a torkomban...már olyan közel voltam,hogy valóra váljon az álmom, és nem....mégsem...a könnyek megint elkezdtek folyni az arcomon. Ez olyan, mint a mesékben...az időjárás pont a hangulatomat tükrözi...
- Szia!- hallottam meg egy nagyon ismerős hangot a hátam mögül, amit bárhol felismernék. Gyorsan megtöröltem az arcom, és hátrafordultam.
- Szia Zayn!- mondtam halkan.
- Te sírtál?- kérdezte aggódva, miközben leült mellém, és az arcomat fürkészte.
- Nem...
- Ne hazudj! Látom!
- Na jó...csak egy kicsit...és te hogy-hogy itt vagy?- tereltem a témát.
- Ezt én is kérdezhetném...- mosolyodott el.
- Nem, csak...én azt hittem, hogy...hogy a barátnőddel vagy...- mondtam ki, és ismét lehajtottam a fejem.
- Mi?! Nekem...de hát....én...figyelj Sophie!- emelte fel a kezével a fejem- Amikor tegnap megláttalak azzal a fiúval, az nekem nagyon rossz volt, mert...nagyon jól éreztem magam, és talán valami többet is kezdtem érezni, mint puszta barátság...de amikor megláttalak vele, azt hittem, hogy ez nem kölcsönös...ezért...kitaláltam, hogy találkozóm lesz, ilyen hirtelen izéből, és a tweet...hát az sem szólt senkinek...Bocsánat...- most ő hajtotta le a fejét. Nagyon nagy kő esett le a szívemről, és egyben...leírhatatlanul örültem is...el is pirulhattam, amikor azt mondta, hogy többet érez puszta barátságnál. Meg akartam törni a kínos csöndet, ezért csak ennyit mondtam:
- Zayn! Az érzésed...kölcsönös....- erre felkapta a fejét- és nem úgy, mint Zayn Malik a One Directionból, hanem, mint Zayn Malik!! Mert tényleg nagyon jó ember vagy! Minden megvan benned...vicces vagy, de tudsz komoly is lenni...megértő...és mindezek mellett nagyon jóképű is!! És a többi pedig csak hal a tortán!- mosolyogtam rá. Ő felnézett, én pedig belenéztem a gyönyörű barna szemeibe, és teljesen elvesztem bennük...ő pedig csak elkezdett közelíteni felém...és akkor...
- Ti meg mit csináltok?!
2013. január 11., péntek
4.rész--Félreértés!!!!!!
Hali!! :) Most nagyon nincs mit mondanom, csak annyit, hogy holnap nem tudok új részt hozni sajnos! :( Bocsi, de nagyon sok dolgom lesz...na mindegy azért most itt van egy új, úgyhogy jó olvasást!!! puszi xxx
Randi....randi....randi....Király....Lottie és Harry randiznak, én pedig csak fekszek itt, várva, hogy Zayn végre hívjon. Valamivel el kell foglalni magam...Mondjuk...kimehetnék a házunk előtti tóhoz. Igen ezt fogom csinálni. Összeszedtem magam, és lementem felvenni a cipőm. Összefutottam lent anyuval.
- Szia anya. Kimegyek egy kicsit a tóhoz, oké?- néztem rá.
- Persze. Egyedül?- mosolygott rám.
- Igen, Lottie elment Harryvel....- ezt annyira nem akartam megosztani vele, de most már mindegy.
- Mit csinált?- nézett rám anyu.
- Elment...Maryvel...az új osztálytársunk!!- büszke voltam magamra, hogy ilyen könnyen kihúztam magam belőle.
- Ja, értem. Harryt értettem!- nevetett fel.
- Nem, Mary- nevettem vissza erőltetetten.
- Mert ti ugye még...- már kívülről tudtam, hogy mit akar mondani.
- Túl fiatalok vagyunk a pasizáshoz! Tudom, tudom....de most már megyek. Szia!- adtam egy puszit az arcára, majd elindultam, mert időközben már felvettem a cipőm. Az úton végig hallgattam a zenét fülhallgatón. Ilyenkor rendesen a gondolataimba tudtam mélyedni. Gondolkoztam anyun is. "Még túl fiatalok vagyunk a pasizáshoz..." 17 vagyok!!! Ilyenkor legszívesebben megkérdezném tőle, hogy ő hány évesen kezdte. Már nem vagyok az ő kicsi lánya!!! Aztán gondolkoztam Lottie-n is. Miért nem akarta elmondani, hogy Harryvel megy el?! Mitől félt, mit mondok?! Aztán persze Zayn....ez nem meglepő, őt ki se tudom verni a fejemből. Itt is felmerültek bennem kérdések. Miért nem hívott ma még?! Persze, hiszen én egy lány vagyok a több millió közül...1 a millióhoz, hogy lenne nála esélyem...sőt még kevesebb is. De akkor az SMS-ek?! Meg amikor beszélgettünk?! Lehet, hogy csak jó buli voltam, amikor éppen nem volt mit csinálnia?! Nem értem...
Közben megérkeztem a tóhoz. Szokás szerint nem volt ott senki. Sosem járnak ide, csak én szoktam, az ilyen "gondolkozós napjaimban". Arra a helyre mentem, ahova mindig leülök. Egy stég volt. A szélére leültem, és csak néztem, ahogy a nap lemegy a túlsó erdős oldalon. Kivettem a fülesem, mert ilyenkor nagyon szeretem hallgatni a víz csobogását. Nagyon szerettem ide járni. Amikor kisebb voltam, akkor fedeztem fel ezt a helyet, amikor összevesztem apuékkal. Csak úgy fogtam magam, és sírva rohantam el otthonról, és akkor tévedtem ide. Pont mint most, akkor is leültem, és gondolkoztam. Azóta járok ide mindig ilyen alkalmakkor. Gondolkoztam még egy kicsit, amikor lépteket hallottam meg. Megpillantottam egy fiút, aki az általánosban volt a legjobb haverom, és azóta is beszélünk néha-néha. Amikor meglátott, gyorsan odajött.
- Szia Sophie! De rég láttalak!- mosolygott.
- Szia Justin! Én is téged!- mosolyogtam vissza, miközben ő leült mellém, és három puszival üdvözöltük egymást.
- Na, mi a baj?- kérdezte, miközben kereste a tekintetem. Nem néztem oda, csak a napnyugtát figyeltem, aztán pedig a tiszta vizű tavat. Nem akartam neki elmondani...még annyira...szóval...nem tudom, hogy mennyit változott azóta.
- Semmi. Honnan veszed, hogy van valami?
- Semmit sem változtál. Régen is mindig ide jártál amikor volt valami- nézett most ő is a tóra.
- Jó, tényleg van valami, de nem akarlak már most téged a gondjaimmal terhelni. Menjünk el valahova, és majd elmondom ha tényleg úgy érzem, oké?
- Te tudod...- álltunk fel- elmehetnénk abba a régi fagyizóba, ahova mindig jártunk. Mit szólsz?
- Remek ötlet!- mosolyodtam el, most végre őszintén. Útközben nagyon sokat nevettünk. Amikor így hülyültünk, végre kikapcsoltam, és elfelejtettem a bizonytalanságokat, amik felmerültek bennem a mai nap során. Leültünk a fagyizóba, és még akkor is sokat nevettünk. Jól éreztem magam.
*Zayn szemszöge*
Amikor reggel felkeltem, már 10 óra volt. Felöltöztem, és lementem a fiúkhoz, akik már fent voltak.
- Cső! Megtisztelsz végre minket a jelenléteddel?!- köszönt rám Liam.
- Nem akarok megtisztelni senkit, csak kajálni jöttem le...- mondtam még álmosan. Csináltam magamnak egy kis meelegszenyát. Odamentem a többiekhez a kanapéhoz, és leültem nézni velük a TV-t. Niall mellett foglaltam helyet, de aztán észbe kaptam, hogy itt nem vagyok jó helyen, de már késő volt.
- Ó, melegszendvics? Király, kösz haver!- és kivette a kezemből a két szendvicset a tállal. Én csak egy mérges tekintettel válaszoltam neki, de nem haragudtam rá természetesen. Kimentem és csináltam magamnak, még kettőt, majd visszamentem, de most a fotelban foglaltam helyet. Néztem a TV-t, de éreztem, hogy mindenki engem néz, ezért feléjük fordultam.
- Igen?
- Akkor most....mi is van veled meg Sophie-val?- vetette oda a kérdés Harry.
- Semmi. Mi lenne?- kérdeztem vissza.
- Csak azért, mert...- folytatta volna, de jött egy SMS-e. Ahogy olvasta elmosolyodott, majd egy "mindjárt jövök" szöveggel felment.
- Csak azért, mert tegnap nagyon jól eldumáltatok!- fejezte be a mondatot Louis Harry helyett.
- Igen, jól elbeszélgettünk, de nem történt semmi különösebb!- válaszoltam, és már szívesen váltottam volna témát.
- Biztos?- Louis.
- Igen az!- mondtam már egy kicsit ingerültebben.
- Oké, oké bújjon vissza a medve a barlangjába!- felelte Niall, és közben védekezésképpen felemelte a két kezét, majd mindenki a TV-t nézte már. Egyszer csak a fürtös is megjelent, és vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Na mi van haver?- vigyorogtunk rá mindannyian.
- Ma elmegyek egy randira Lottie-val, most beszéltük meg!
- Az tök jó!- mondta Louis.
- És Sophie?- kérdeztem én, mire már mindenki engem nézve vigyorgott.
- Nem tudom. Szerintem tudja, mert az ő telóján beszéltünk...- vonta meg a vállát Harry.
- Tényleg? Akkor semmi...- fordultam a TV felé. Azt néztem, de az agyam teljesen másfelé járt. Nem kéne felhívnom, vagy valami?! De Harryék biztosan nagyon elsietik a dolgokat! Felmentem a szobámba, és elkezdtem zenét hallgatni. El is aludtam egy kicsit, és amikor már felkeltem, már fél három volt. Lementem, és ettem egy kis csirkét. Annyira nem volt étvágyam, nem tudom, hogy miért. Felkaptam a cipőm, és kimentem sétálni, közben meggyújtottam egy szál cigit. Sok-sok bolt volt, kicsit néha nézelődtem is. Volt ott egy fagyizó is, és megörültem, mert megláttam Sophie-t. Kicsit gyorsítottam a tempón, és akkor megláttam, hogy nincs egyedül. Láthatóan nagyon jól érezte magát. Akkor rám már nincs is szükség...
*Sophie szemszöge*
Jókat röhögtem Justinnal, ugyanúgy mint régen, most is megtaláltuk a közös hangot. Kitapasztaltuk, hogy semelyikünk sem változott semmit ezalatt a pár év alatt. Gondoltam, hogy neki már elmondhatom, hogy mi volt a bajom.
- Justin! Tudod amikor a tónál megkérdezted, hogy mi a bajom, azt mondtam, hogy semmi, de ez nem igazán így volt...- kezdtem bele, de akkor megpillantottam Zaynt. Nagyon idegesnek tűnt, de...ugye nem hitte azt, hogy én meg Justin?! De hát...honnan tudná, hogy nem?! Gyorsan felpattantam.
- Várj, most meg hová mész?!- nézett rám meglepődve Justin.
- Sajnálom, majd bepótoljuk, de most mennem kell. Jól éreztem magam, köszi a fagyit. Szia!- hadartam gyorsan el, majd már rohantam is Zayn után.
- Zayn várj! Ez nem az volt aminek látszik!- nagyon meglepődtem, mert ő nem kezdett el rohanni előlem, hanem ott maradt.
- Mi?! Semmi baj! Hiszen mi nem voltunk együtt, meg semmi, szóval ez nem megcsalás vagy valami...- nevetett fel, de még a vak is látta volna, vagy a süket is hallotta volna, hogy erőltetett volt.
- De én meg...
- Mindegy ne magyarázkodj! Ha most megbocsátasz, nekem fontos találkozóm van egy lánnyal! Na szia!- és elment. Én csak döbbentem néztem utána. Egy lánnyal?! Szóval neki...barátnője van?! Vagy ha nincs is, akkor lesz?! Könnyes szemmel kezdtem el hazafelé futni. Tudtam, hogy nem lesz ebből semmi, de nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz lesz szembesülni vele, hogy már egy iciripiciri esélyem sincs. Hazaértem, és becsaptam magam mögött az ajtót. Hallottam, ahogy apa és anya a nevemet kiálltja, de nem érdekelt. Felmentem a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Levágódtam az ágyamra, és csak sírtam, és közben azon gondolkoztam, hogy akkor miért írta az SMS-t...de ebből nem indulhatok ki mindig!! Lehet, hogy akkor még így gondolta, de most már nem gondolja így vagy nem tudom....a könnyek csak folytak az arcomon, miközben keresgéltem a választ. Aztán pedig elsötétült minden, és már csak az álmok léteztek....
Randi....randi....randi....Király....Lottie és Harry randiznak, én pedig csak fekszek itt, várva, hogy Zayn végre hívjon. Valamivel el kell foglalni magam...Mondjuk...kimehetnék a házunk előtti tóhoz. Igen ezt fogom csinálni. Összeszedtem magam, és lementem felvenni a cipőm. Összefutottam lent anyuval.
- Szia anya. Kimegyek egy kicsit a tóhoz, oké?- néztem rá.
- Persze. Egyedül?- mosolygott rám.
- Igen, Lottie elment Harryvel....- ezt annyira nem akartam megosztani vele, de most már mindegy.
- Mit csinált?- nézett rám anyu.
- Elment...Maryvel...az új osztálytársunk!!- büszke voltam magamra, hogy ilyen könnyen kihúztam magam belőle.
- Ja, értem. Harryt értettem!- nevetett fel.
- Nem, Mary- nevettem vissza erőltetetten.
- Mert ti ugye még...- már kívülről tudtam, hogy mit akar mondani.
- Túl fiatalok vagyunk a pasizáshoz! Tudom, tudom....de most már megyek. Szia!- adtam egy puszit az arcára, majd elindultam, mert időközben már felvettem a cipőm. Az úton végig hallgattam a zenét fülhallgatón. Ilyenkor rendesen a gondolataimba tudtam mélyedni. Gondolkoztam anyun is. "Még túl fiatalok vagyunk a pasizáshoz..." 17 vagyok!!! Ilyenkor legszívesebben megkérdezném tőle, hogy ő hány évesen kezdte. Már nem vagyok az ő kicsi lánya!!! Aztán gondolkoztam Lottie-n is. Miért nem akarta elmondani, hogy Harryvel megy el?! Mitől félt, mit mondok?! Aztán persze Zayn....ez nem meglepő, őt ki se tudom verni a fejemből. Itt is felmerültek bennem kérdések. Miért nem hívott ma még?! Persze, hiszen én egy lány vagyok a több millió közül...1 a millióhoz, hogy lenne nála esélyem...sőt még kevesebb is. De akkor az SMS-ek?! Meg amikor beszélgettünk?! Lehet, hogy csak jó buli voltam, amikor éppen nem volt mit csinálnia?! Nem értem...
Közben megérkeztem a tóhoz. Szokás szerint nem volt ott senki. Sosem járnak ide, csak én szoktam, az ilyen "gondolkozós napjaimban". Arra a helyre mentem, ahova mindig leülök. Egy stég volt. A szélére leültem, és csak néztem, ahogy a nap lemegy a túlsó erdős oldalon. Kivettem a fülesem, mert ilyenkor nagyon szeretem hallgatni a víz csobogását. Nagyon szerettem ide járni. Amikor kisebb voltam, akkor fedeztem fel ezt a helyet, amikor összevesztem apuékkal. Csak úgy fogtam magam, és sírva rohantam el otthonról, és akkor tévedtem ide. Pont mint most, akkor is leültem, és gondolkoztam. Azóta járok ide mindig ilyen alkalmakkor. Gondolkoztam még egy kicsit, amikor lépteket hallottam meg. Megpillantottam egy fiút, aki az általánosban volt a legjobb haverom, és azóta is beszélünk néha-néha. Amikor meglátott, gyorsan odajött.
- Szia Sophie! De rég láttalak!- mosolygott.
- Szia Justin! Én is téged!- mosolyogtam vissza, miközben ő leült mellém, és három puszival üdvözöltük egymást.
- Na, mi a baj?- kérdezte, miközben kereste a tekintetem. Nem néztem oda, csak a napnyugtát figyeltem, aztán pedig a tiszta vizű tavat. Nem akartam neki elmondani...még annyira...szóval...nem tudom, hogy mennyit változott azóta.
- Semmi. Honnan veszed, hogy van valami?
- Semmit sem változtál. Régen is mindig ide jártál amikor volt valami- nézett most ő is a tóra.
- Jó, tényleg van valami, de nem akarlak már most téged a gondjaimmal terhelni. Menjünk el valahova, és majd elmondom ha tényleg úgy érzem, oké?
- Te tudod...- álltunk fel- elmehetnénk abba a régi fagyizóba, ahova mindig jártunk. Mit szólsz?
- Remek ötlet!- mosolyodtam el, most végre őszintén. Útközben nagyon sokat nevettünk. Amikor így hülyültünk, végre kikapcsoltam, és elfelejtettem a bizonytalanságokat, amik felmerültek bennem a mai nap során. Leültünk a fagyizóba, és még akkor is sokat nevettünk. Jól éreztem magam.
*Zayn szemszöge*
Amikor reggel felkeltem, már 10 óra volt. Felöltöztem, és lementem a fiúkhoz, akik már fent voltak.
- Cső! Megtisztelsz végre minket a jelenléteddel?!- köszönt rám Liam.
- Nem akarok megtisztelni senkit, csak kajálni jöttem le...- mondtam még álmosan. Csináltam magamnak egy kis meelegszenyát. Odamentem a többiekhez a kanapéhoz, és leültem nézni velük a TV-t. Niall mellett foglaltam helyet, de aztán észbe kaptam, hogy itt nem vagyok jó helyen, de már késő volt.
- Ó, melegszendvics? Király, kösz haver!- és kivette a kezemből a két szendvicset a tállal. Én csak egy mérges tekintettel válaszoltam neki, de nem haragudtam rá természetesen. Kimentem és csináltam magamnak, még kettőt, majd visszamentem, de most a fotelban foglaltam helyet. Néztem a TV-t, de éreztem, hogy mindenki engem néz, ezért feléjük fordultam.
- Igen?
- Akkor most....mi is van veled meg Sophie-val?- vetette oda a kérdés Harry.
- Semmi. Mi lenne?- kérdeztem vissza.
- Csak azért, mert...- folytatta volna, de jött egy SMS-e. Ahogy olvasta elmosolyodott, majd egy "mindjárt jövök" szöveggel felment.
- Csak azért, mert tegnap nagyon jól eldumáltatok!- fejezte be a mondatot Louis Harry helyett.
- Igen, jól elbeszélgettünk, de nem történt semmi különösebb!- válaszoltam, és már szívesen váltottam volna témát.
- Biztos?- Louis.
- Igen az!- mondtam már egy kicsit ingerültebben.
- Oké, oké bújjon vissza a medve a barlangjába!- felelte Niall, és közben védekezésképpen felemelte a két kezét, majd mindenki a TV-t nézte már. Egyszer csak a fürtös is megjelent, és vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Na mi van haver?- vigyorogtunk rá mindannyian.
- Ma elmegyek egy randira Lottie-val, most beszéltük meg!
- Az tök jó!- mondta Louis.
- És Sophie?- kérdeztem én, mire már mindenki engem nézve vigyorgott.
- Nem tudom. Szerintem tudja, mert az ő telóján beszéltünk...- vonta meg a vállát Harry.
- Tényleg? Akkor semmi...- fordultam a TV felé. Azt néztem, de az agyam teljesen másfelé járt. Nem kéne felhívnom, vagy valami?! De Harryék biztosan nagyon elsietik a dolgokat! Felmentem a szobámba, és elkezdtem zenét hallgatni. El is aludtam egy kicsit, és amikor már felkeltem, már fél három volt. Lementem, és ettem egy kis csirkét. Annyira nem volt étvágyam, nem tudom, hogy miért. Felkaptam a cipőm, és kimentem sétálni, közben meggyújtottam egy szál cigit. Sok-sok bolt volt, kicsit néha nézelődtem is. Volt ott egy fagyizó is, és megörültem, mert megláttam Sophie-t. Kicsit gyorsítottam a tempón, és akkor megláttam, hogy nincs egyedül. Láthatóan nagyon jól érezte magát. Akkor rám már nincs is szükség...
*Sophie szemszöge*
Jókat röhögtem Justinnal, ugyanúgy mint régen, most is megtaláltuk a közös hangot. Kitapasztaltuk, hogy semelyikünk sem változott semmit ezalatt a pár év alatt. Gondoltam, hogy neki már elmondhatom, hogy mi volt a bajom.
- Justin! Tudod amikor a tónál megkérdezted, hogy mi a bajom, azt mondtam, hogy semmi, de ez nem igazán így volt...- kezdtem bele, de akkor megpillantottam Zaynt. Nagyon idegesnek tűnt, de...ugye nem hitte azt, hogy én meg Justin?! De hát...honnan tudná, hogy nem?! Gyorsan felpattantam.
- Várj, most meg hová mész?!- nézett rám meglepődve Justin.
- Sajnálom, majd bepótoljuk, de most mennem kell. Jól éreztem magam, köszi a fagyit. Szia!- hadartam gyorsan el, majd már rohantam is Zayn után.
- Zayn várj! Ez nem az volt aminek látszik!- nagyon meglepődtem, mert ő nem kezdett el rohanni előlem, hanem ott maradt.
- Mi?! Semmi baj! Hiszen mi nem voltunk együtt, meg semmi, szóval ez nem megcsalás vagy valami...- nevetett fel, de még a vak is látta volna, vagy a süket is hallotta volna, hogy erőltetett volt.
- De én meg...
- Mindegy ne magyarázkodj! Ha most megbocsátasz, nekem fontos találkozóm van egy lánnyal! Na szia!- és elment. Én csak döbbentem néztem utána. Egy lánnyal?! Szóval neki...barátnője van?! Vagy ha nincs is, akkor lesz?! Könnyes szemmel kezdtem el hazafelé futni. Tudtam, hogy nem lesz ebből semmi, de nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz lesz szembesülni vele, hogy már egy iciripiciri esélyem sincs. Hazaértem, és becsaptam magam mögött az ajtót. Hallottam, ahogy apa és anya a nevemet kiálltja, de nem érdekelt. Felmentem a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Levágódtam az ágyamra, és csak sírtam, és közben azon gondolkoztam, hogy akkor miért írta az SMS-t...de ebből nem indulhatok ki mindig!! Lehet, hogy akkor még így gondolta, de most már nem gondolja így vagy nem tudom....a könnyek csak folytak az arcomon, miközben keresgéltem a választ. Aztán pedig elsötétült minden, és már csak az álmok léteztek....
2013. január 10., csütörtök
3.rész--Ez most akkor randi?!?!
Sziasztok!!! Nem tudom, hogy miért nem jönnek komik...bár az is igaz, hogy még nagyon az elején járok, de...na mindegy, és mivel én ilyen jó fej vagyok, hoztam egy új részt!! ;) Akkor jó olvasást...puszi xxx
Reggel Lottie visítására ébredtem. Ijedten ültem fel az ágyamban. Láttam, hogy csak a telefonommal babrál, ezért fáradtan dőltem vissza, és bámultam a plafont. Vagyis bámultam volna, ha nem látom mindig ott Zayn arcát. Hallottam a hangját, ahogy édesen nevet, és ahogy ezekbe belegondoltam elmosolyodtam. Magamon éreztem Lottie pillantását, ezért felé fordítottam a fejem.
- Mi a bajod? Dilis lettél?? Bár eddig is az voltál, úgyhogy mindegy...
- Kösz, köszi!- dobott felém egy gúnymosolyt- nem, nem azért vigyorgok. Amíg aludtál, arra gondoltam, hogy játszok a telódon. Kicsit azért pofátlan is akartam lenni, ezért elolvastam az utolsó üzijeidet. Akkor láttam meg az SMS-eket, és ma pedig vigyorogsz, mint a tejbe tök.
- Szóval egy szó, mint száz, belemásztál a telómba...- keltem fel.
- Bocsi, de akkor is!! Ez már hiper-szuper jó!- kelt fel ő is az ülőhelyzetből.
- Aha, oké. És mi van veled meg Harryvel?- tereltem a témát.
- Hát....ő már tegnap délután elkérte tőlem a számom, és este egy 'Jó éjszakát' reggel pedig egy 'Jó reggelt' üzivel zártam/kezdtem a napot...- mosolygott Lottie.
- Az tök jó! Mindjárt jövök, csak elmegyek készülődni...- mosolyogtam vissza erőltetetten. Milyen furcsa...Harry hamarkodja el...igen ez biztos. Hiszen még csak tegnap ismerkedtünk meg!! Jó, de akkor is...egy 'jó reggelt' üzivel, biztos, hogy jobban kezdtem volna a napom...
- Jó reggelt kicsim!- összerezzentem. A folyosón apuval találtam szembe magam.
- Jó reggelt apu!- mosolyogtam.
- Hogy aludtál?- mosolygott vissza.
- Tök jól! Mi a reggeli?
- Anya csinált gofrit, mindjárt kész, én pedig tegnap vettem nutellát, és tejszínhabot. Úgyhogy akkor hajrá!- vigyorgott, majd becsapta maga mögött a fürőszoba ajtót.
- Köszike!!- kiabáltam utána. Fogadni mertem volna, hogy direkt csinálta, hogy ő menjen be először. Megfordultam, és bementem Lottie-hoz. Valakivel nagyon SMS-ezett az én telómon, de már mindegy, megszoktam.
- Mizu? Miért nem készülődsz?- kérdezte fel sem nézve.
- Apa...kérsz gofrit?
- Aham!!- egyből eldobta a telefont.
- Akkor gyere!- vigyorogtam. Kiköpött Niall....Lementünk a konyhába, és köszöntünk anyunak. Miután ő belepakolt 3-3 gofrit nutellával és tejszínhabbal tányérokba, bementünk, és leültünk a TV elé. Kinyílt a bejárati ajtó.
- Hello emberek, megjött a partiarc!!- jött be Dan.
- Bocs, de nem látok semmilyen partiarcot...- gúnyolódtam a bátyámmal.
- Haha- vigyorgott- amúgy találkoztam a kornyikáló homokos bandával...
- Nem értem, hogy kikről beszélsz...- vágott gondolkozó fejet Lottie.
- A One Direction-ról!!!!!!!!!!
- Ja!! Akkor már mindjárt más...- majd fogott egy párnát, és hozzávágta Dan-hoz.
- Igen?! Így állunk?! Hát jó...- ledobta a táskáját, összedörzsölte a kezeit, sátáni vigyort vett fel, és Lottie felé kezdett rohanni.
- Sophie!! Sophie segíts már!! Hallod?!- sikítozott Lottie.
- Vigyázok a gofridra!- vigyorogtam. Lottie felpattant, és elkezdett rohanni, Dan pedig utána. Röhögtem egyet, aztán fogtam a telóm. Meg akartam nézni, hogy Lottie kivel SMS-ezett. Ismeretlen szám volt, de biztos, hogy nem Zayn, mert neki már elmentettem a számát. Lottie írta az első SMS-t, ami így hangzott:
Szia!! :) Ez Sophie telója, itt vagyok nála, Bocsi, lemerült a telóm, nem tudtam visszaírni, de ezen írok. Jó reggelt neked is!!! ;) Lottie
Hellooo!! :) Akkor oké, már azt hittem, hogy valami baj van. :) Köszönöm ^ ^ Lenne kedved ma elmenni valahova délután?? :) Harry
Persze!! :) Hova, és mikor?? :)
Majd meglátod!!! Kettőre érj haza, és tedd töltőre a telód, majd hívlak!! :) Na ne beszéljünk, sok lesz Sophie számlája, majd hívlak!! Szia!! ;))
Rendben szia!! ;))
- Köszi a segítséget!!- huppant vissza mellém kifulladva Lottie, miközben kivette a kezemből a tányérját.
- Mi?!- kicsit megijedtem.
- Semmi, mindegy!!- forgatta meg a szemeit- amúgy mit nézel annyira?
- Ja semmit, csak megnéztem a twitterem....- hazudtam. Nem szerettem volna elmondani neki, hogy elolvastam az üziket. Kíváncsi voltam, hogy elmondja-e.
- Téged is bekövettek a fiúk?
- Ööö....nem néztem...- rögtönöztem.
- Oké, mindenesetre nekem most mennem kell. Anya megkért, hogy segítsek neki takarítani...- szóval nem akarja elmondani.
- Hát, igazán sajnálom!!- kikísértem, majd felmentem, és végre rendbe szedtem magam. Bementem a szobámba, és hanyatt dobtam magam az ágyon, és csak néztem a telóm, hogy Zayn mikor ír vagy hív. Már fél három volt. Lottie már bizonyára jókat mulat Harryvel. Azt sem értettem, hogy Lottie miért nem mondta el. És Zayn miért nem hív?! Én nem akartam felhívni, nem akartam túl nyomulósnak tűnni. Várjunk....akkor Lottie meg Harry...EZ MOST AKKOR RANDI?!?!
Reggel Lottie visítására ébredtem. Ijedten ültem fel az ágyamban. Láttam, hogy csak a telefonommal babrál, ezért fáradtan dőltem vissza, és bámultam a plafont. Vagyis bámultam volna, ha nem látom mindig ott Zayn arcát. Hallottam a hangját, ahogy édesen nevet, és ahogy ezekbe belegondoltam elmosolyodtam. Magamon éreztem Lottie pillantását, ezért felé fordítottam a fejem.
- Mi a bajod? Dilis lettél?? Bár eddig is az voltál, úgyhogy mindegy...
- Kösz, köszi!- dobott felém egy gúnymosolyt- nem, nem azért vigyorgok. Amíg aludtál, arra gondoltam, hogy játszok a telódon. Kicsit azért pofátlan is akartam lenni, ezért elolvastam az utolsó üzijeidet. Akkor láttam meg az SMS-eket, és ma pedig vigyorogsz, mint a tejbe tök.
- Szóval egy szó, mint száz, belemásztál a telómba...- keltem fel.
- Bocsi, de akkor is!! Ez már hiper-szuper jó!- kelt fel ő is az ülőhelyzetből.
- Aha, oké. És mi van veled meg Harryvel?- tereltem a témát.
- Hát....ő már tegnap délután elkérte tőlem a számom, és este egy 'Jó éjszakát' reggel pedig egy 'Jó reggelt' üzivel zártam/kezdtem a napot...- mosolygott Lottie.
- Az tök jó! Mindjárt jövök, csak elmegyek készülődni...- mosolyogtam vissza erőltetetten. Milyen furcsa...Harry hamarkodja el...igen ez biztos. Hiszen még csak tegnap ismerkedtünk meg!! Jó, de akkor is...egy 'jó reggelt' üzivel, biztos, hogy jobban kezdtem volna a napom...
- Jó reggelt kicsim!- összerezzentem. A folyosón apuval találtam szembe magam.
- Jó reggelt apu!- mosolyogtam.
- Hogy aludtál?- mosolygott vissza.
- Tök jól! Mi a reggeli?
- Anya csinált gofrit, mindjárt kész, én pedig tegnap vettem nutellát, és tejszínhabot. Úgyhogy akkor hajrá!- vigyorgott, majd becsapta maga mögött a fürőszoba ajtót.
- Köszike!!- kiabáltam utána. Fogadni mertem volna, hogy direkt csinálta, hogy ő menjen be először. Megfordultam, és bementem Lottie-hoz. Valakivel nagyon SMS-ezett az én telómon, de már mindegy, megszoktam.
- Mizu? Miért nem készülődsz?- kérdezte fel sem nézve.
- Apa...kérsz gofrit?
- Aham!!- egyből eldobta a telefont.
- Akkor gyere!- vigyorogtam. Kiköpött Niall....Lementünk a konyhába, és köszöntünk anyunak. Miután ő belepakolt 3-3 gofrit nutellával és tejszínhabbal tányérokba, bementünk, és leültünk a TV elé. Kinyílt a bejárati ajtó.
- Hello emberek, megjött a partiarc!!- jött be Dan.
- Bocs, de nem látok semmilyen partiarcot...- gúnyolódtam a bátyámmal.
- Haha- vigyorgott- amúgy találkoztam a kornyikáló homokos bandával...
- Nem értem, hogy kikről beszélsz...- vágott gondolkozó fejet Lottie.
- A One Direction-ról!!!!!!!!!!
- Ja!! Akkor már mindjárt más...- majd fogott egy párnát, és hozzávágta Dan-hoz.
- Igen?! Így állunk?! Hát jó...- ledobta a táskáját, összedörzsölte a kezeit, sátáni vigyort vett fel, és Lottie felé kezdett rohanni.
- Sophie!! Sophie segíts már!! Hallod?!- sikítozott Lottie.
- Vigyázok a gofridra!- vigyorogtam. Lottie felpattant, és elkezdett rohanni, Dan pedig utána. Röhögtem egyet, aztán fogtam a telóm. Meg akartam nézni, hogy Lottie kivel SMS-ezett. Ismeretlen szám volt, de biztos, hogy nem Zayn, mert neki már elmentettem a számát. Lottie írta az első SMS-t, ami így hangzott:
Szia!! :) Ez Sophie telója, itt vagyok nála, Bocsi, lemerült a telóm, nem tudtam visszaírni, de ezen írok. Jó reggelt neked is!!! ;) Lottie
Hellooo!! :) Akkor oké, már azt hittem, hogy valami baj van. :) Köszönöm ^ ^ Lenne kedved ma elmenni valahova délután?? :) Harry
Persze!! :) Hova, és mikor?? :)
Majd meglátod!!! Kettőre érj haza, és tedd töltőre a telód, majd hívlak!! :) Na ne beszéljünk, sok lesz Sophie számlája, majd hívlak!! Szia!! ;))
Rendben szia!! ;))
- Köszi a segítséget!!- huppant vissza mellém kifulladva Lottie, miközben kivette a kezemből a tányérját.
- Mi?!- kicsit megijedtem.
- Semmi, mindegy!!- forgatta meg a szemeit- amúgy mit nézel annyira?
- Ja semmit, csak megnéztem a twitterem....- hazudtam. Nem szerettem volna elmondani neki, hogy elolvastam az üziket. Kíváncsi voltam, hogy elmondja-e.
- Téged is bekövettek a fiúk?
- Ööö....nem néztem...- rögtönöztem.
- Oké, mindenesetre nekem most mennem kell. Anya megkért, hogy segítsek neki takarítani...- szóval nem akarja elmondani.
- Hát, igazán sajnálom!!- kikísértem, majd felmentem, és végre rendbe szedtem magam. Bementem a szobámba, és hanyatt dobtam magam az ágyon, és csak néztem a telóm, hogy Zayn mikor ír vagy hív. Már fél három volt. Lottie már bizonyára jókat mulat Harryvel. Azt sem értettem, hogy Lottie miért nem mondta el. És Zayn miért nem hív?! Én nem akartam felhívni, nem akartam túl nyomulósnak tűnni. Várjunk....akkor Lottie meg Harry...EZ MOST AKKOR RANDI?!?!
2013. január 9., szerda
2.rész--Érdekes nap
Hello!! Itt az új rész!!! :) Komikat kérhetek?! :$ Na mindegy azért hoztam új részt, úgyhogy jó olvasást!!!!! ;) puszi xxx
Dan elment a barátnőjéhez Sarah-hoz,így ketten maradtunk Lottie-val. Neki gatyát, nekem meg cipőt kellett vennie, ezért arra gondoltunk, hogy ebéd után elmegyünk a plázába, és próbálunk nem milliókért cuccokat nézni. Addig egy jó kis horror volt betervezve. Megcsináltuk a kanapé előtt a helyet, és üdítőért, meg kukoricáért mentem ki a konyhába. A konyhaablakunk pont a főútra nézett. Annyira nem szerettem ott lakni, mert nagyon zajos, de mit tudok tenni?! Miközben pattogott a popcorn leültem a pulthoz, és bámultam ki az ablakon. Ahogy néztem az autókat, a szemeim majdnem lecsukódtak, de megláttam valamit, amitől kistányér méretűre kerekedtek. Megpillantottam a One Direction turnébuszát.
- Lottie,Lottie,Lottie!!!!!!!! Ide most!!!!!- pattantam fel, és közben sikítottam be barátnőmnek.
- Mi történt? Már megint fölgyulladt a mikróóóóóó.....- húzta el a mondat végét, mert ő is látta a sikítozásom okát.
- Te, én most fogom feldobni a talpam az 100%!!!!
- Én is....- mondta.
- Gyere már ki!!- néztem rá, és mivel láttam az értetlen arckifejezését folytattam- Figyu! Itt van a One Direction a házunk előtt. Az az öt fiú akik megváltoztatták az életünket. Te hagynád őket most elsétálni?! Igaz, hogy 3hét múlva úgyis találkoznánk velük, de ez most nem téma. Na gyere!!- megfogtam a kezét, és elkezdtem húzni az ajtó felé.
- Várj! A popcorn!!!- húzta ki a kezét a kezemből. Odament a mikróhoz, és kinyitotta az ajtaját- Csak nehogy úgy járjunk, mint a múltkor!!
Hát igen...Szerencsére nem lett tűz, de már füstölt a mikró. Az én szerencsétlen formám...Kinyitottuk az ajtót, és kimentünk. Pont kiszálltak a fiúk, és ahogy megláttam Zaynt kicsit elbizonytalanodtam. Persze máskor a "Sophie" névre nem hallgatok, csak a "Mrs.Malik"-ra, de ahogy most megpillantottam...kicsit megijedtem őszintén szólva. Mivel én megálltam Lottie is, és csak bámultuk a fiúkat. Érdekes látványt nyújtottunk, és a fiúk észrevettek minket. Pontosabban először Loui, aztán szólt a fiúknak, akik rögtön idenéztek, majd elmosolyodtak, és felénk vették az irányt. Elkezdtem remegni. Egyre közelebb értek, és amikor már itt voltak, Niall megszólalt, a többiek pedig csak integettek.
- Sziasztok lányok!!
- Szi...szi...sziasztok!- nyögtem ki, és talán egy kicsit el is pirultam, de Lottie meg se tudott szólalni.
- Mi a nevetek?- kérdezte Zayn. Na most díjat érdemeltem volna, hogy ki tudtam erőszakolni magamból valamit:
- Az...enyém Lottie...nem...ő a barátnőm Lottie én pedig Sophie vagyok...- nagy zavaromban inkább lehajtottam a fejem.
- Nyugi, lazítsatok! Mi is ugyanolyan tini fiúk vagyunk, mint ti!- Liam. Ellenkeztem volna, de inkább ezt most kihagytam, inkább csak mosolyogtam, Lottie-val együtt.
- Ki a kedvenc?- Harry.
- Nekem te!- vágta rá Lottie. Ahogy mindenki rávigyorgott, vörös lett a feje és lehajtotta azt.
- Ohh...de aranyos vagy!- indult el felé Harry, mire Lottie felnézett. Miközben ők ölelgették egymást, a fiúk felém fordultak, az én válaszomra várva.
- Hát...ööö....nekem...Zayn...- elhatároztam, hogy állom a tekintetüket, és nem pirulok el, de nem sikerült. Zayn csak elmosolyodott, és már indult is felém. Elkezdtem szorongni. Komolyan a kezem olyan módon remegett, mint talán még soha. Ahogy odaért, és megölelt, éreztem az illatát, és a mennyekben éreztem magam. Azt kívántam, bár soha ne érne véget ez az ölelés, de hát, ez nem lehetséges. Sajnos...Csináltunk fényképeket is, aztán Zayn felénk fordult.
- Jöttök majd a koncertünkre?- mivel már nem szorongtam(annyira) nyögdécselés nélkül tudtam beszélni.
- Persze. Ma van a szülinapom, és azt kaptam ajándékba, hogy Lottie és én elmehetünk a koncertetekre. Persze az is ajándék, méghozzá tök szupi, hogy most találkozhattam veletek!!- mosolyogtam rájuk.
- Akkor jó, és boldog szülinapot!!- mondták kórusban, mire én és Lottie kicsit fölnevettünk.
- Köszi.
- Na és mi a tervetek mára?- kérdezte Niall, miközben elővett egy szendvicset, és azt kezdte zabázni.
- Arra gondoltunk, hogy elmegyünk kicsit vásárolgatni, persze nem milliókért...- mosolygott Lottie.
- Hova?- Zayn.
- Pont itt ebben az utcában, van egy baromi nagy pláza, és oda- mutogattam a helyes irányba.
- Hány körül?- Louis.
- Fél háromkor- válaszolta kicsit furcsán nézve Lottie, hogy mi ez a sok kérdés.
- Oké. Hát akkor jó szórakozást. Nekünk most mennünk kell, de majd még találkozunk!- Harry.
- Hát igen...biztos...na jó akkor sziasztok!- mi csak szimplán integettük, de a fiúk odajöttek és megöleltek minket. Mi csak kábán néztük amíg beszállnak a buszukba, majd elhajtanak. Kb. rá két percre mentünk csak be a lakásba. A popcorn már kihűlt, de semmi kedvünk nem volt újra megcsinálni, ezért hideg popcornnal ültünk le filmet nézni.
*2 órával később*
Furcsa, hogy ma milyen kevesen vannak a plázában. Igazi tömegre számítottunk. Sokáig csak jártuk a boltokat, és felpróbáltunk ezt meg azt, de valahogy semelyik sem tetszett igazán. Mikor már elfáradtunk a sok járkálásban, beültünk egy ott lévő kávézóba. Lassan iszogattuk a kávét, és közben beszélgettünk, amikor valaki hátulról meglökte a hátam, és közben felkiáltott:
- HEART ATTACK!!!!!!!!!!!- én úgy megijedtem, hogy kiöntöttem a kávém, majd mérgesen hátrafordultam, de amint megláttam az ijesztgető(k) arcát/arcait, enyhült az arckifejezésem.
- Szia Louis drága!- mosolyogtam rá. A fiúk az eddig visszatartott röhögést "kiengedték".
- Szóval ezért kellett az a sok infó, mi?!- kérdezte Lottie, miközben a ruháját törölgette, amire ráfolyt a kiöntött kávém.
- Bocsi lányok, de ezt muszáj volt...- mondta Niall, miután abbahagyta a röhögést.
- Örülünk, hogy jól szórakoztatok!- mosolyogtam rájuk gúnyosan, mire megint felnevettek egy kicsit.
- Na akkor megyünk vásárolni?- kérdezte Harry. Mi egy kicsit meglepődtünk, de bólintottunk. Lottie és Harry, Zayn és én is jól eldumáltunk.
- Amúgy hanyadik szülinapodat ünnepeled?
- 17
- Igen?!- nézett rám elgondolkozva.
- Nem mondod!!- kérdeztem aggódva- ugye nem nézek ki többnek?
- Nem nyugi- röhögött.
- Hú...akkor oké, már nagyon megijedtem. Akkor miért néztél olyan...elgondolkozva?
- Ja semmi- mosolygott. Nem hittem el, de nem akartam erőltetni, ezért csak megvontam a vállam. Benéztünk egy boltba a fiúkkal, és ott láttam egy cuki kis cipőt. Felpróbáltam, és pont jó is volt, és nem akarok nagyképűsködni, de nagyon jól is állt nekem. Megnéztem az árát, és sokk ért.
- Mi az?- kérdezte Lottie.
- Apuék egy évig éjt nappallá téve dolgozhatnának, hogy megtudják venni ezt nekem...
- Akkor megkapod tőlem!- mosolygott rám Zayn. Óóó az a mosoly...
- Mi?! Biztos, hogy nem. Azt nem engedem. Mondj le róla!!
- Vedd szülinapi ajándéknak!- kacsintott.
- Már elég ajándék hogy itt vagy...- ezt nem akartam mondani. Éreztem, hogy elvörösödik a fejem.
- Tudom. De attól én még ezt meg szeretném venni neked, és ha nem engeded akkor itt szörnyű bunyó lesz...- felelte halkan.
- Rendben...- mondtam, de még mindig nem emeltem fel a fejem. Amúgy is magamon éreztem a többiek pillantását.
Miután Zayn megvette nekem a cipőt, Lottie-val elköszöntünk a srácoktól, mert már későre járt. Már indulni akartunk, amikor Zayn félrehívott.
- Sophie...szóval...izé...ma nagyon jól éreztem magam veled- most ő nem nézett a szemembe- és...el...elszeretném kérni a telefonszámod...
- Ööö...izé...szóval....én is....persze megadom...- én is nagyon zavarban voltam. Ez tuti, hogy csak egy álom. De akkor sose szeretnék fölébredni!! Bepötyögtem Zayn telefonjába a számom, majd adott egy puszit az arcomra, és elment. A fellegekben éreztem magam a puha ajkaitól. Miután hazaértem, apuéknak elmeséltem mindent, na meg persze ujjongva megköszöntem a jegyeket. Megvacsoráztam, lezuhanyoztam, és hulla fáradtan lefeküdtem. Már majdnem elaludtam, amikor pityegett a telóm. SMS-em jött. Nem tudom ki lehetett, ismeretlen szám volt.
Szia! Ma nagyon jól éreztem magam. Bocsi a késői üziért, de csak a mai nap jár a fejemben...Legyenek szép álmaid :) Zayn
Úristen!! A szívem majd kiugrott a helyéről. Gyorsan visszaírtam.
Szió!! Én is nagyon!! :) Legyenek neked is!! ;) U.I.: nem volt késői az üzi ;)
Miután elküldtem az üzenetet, rá kb 5 percre, mosollyal az arcomon aludtam el.
Dan elment a barátnőjéhez Sarah-hoz,így ketten maradtunk Lottie-val. Neki gatyát, nekem meg cipőt kellett vennie, ezért arra gondoltunk, hogy ebéd után elmegyünk a plázába, és próbálunk nem milliókért cuccokat nézni. Addig egy jó kis horror volt betervezve. Megcsináltuk a kanapé előtt a helyet, és üdítőért, meg kukoricáért mentem ki a konyhába. A konyhaablakunk pont a főútra nézett. Annyira nem szerettem ott lakni, mert nagyon zajos, de mit tudok tenni?! Miközben pattogott a popcorn leültem a pulthoz, és bámultam ki az ablakon. Ahogy néztem az autókat, a szemeim majdnem lecsukódtak, de megláttam valamit, amitől kistányér méretűre kerekedtek. Megpillantottam a One Direction turnébuszát.
- Lottie,Lottie,Lottie!!!!!!!! Ide most!!!!!- pattantam fel, és közben sikítottam be barátnőmnek.
- Mi történt? Már megint fölgyulladt a mikróóóóóó.....- húzta el a mondat végét, mert ő is látta a sikítozásom okát.
- Te, én most fogom feldobni a talpam az 100%!!!!
- Én is....- mondta.
- Gyere már ki!!- néztem rá, és mivel láttam az értetlen arckifejezését folytattam- Figyu! Itt van a One Direction a házunk előtt. Az az öt fiú akik megváltoztatták az életünket. Te hagynád őket most elsétálni?! Igaz, hogy 3hét múlva úgyis találkoznánk velük, de ez most nem téma. Na gyere!!- megfogtam a kezét, és elkezdtem húzni az ajtó felé.
- Várj! A popcorn!!!- húzta ki a kezét a kezemből. Odament a mikróhoz, és kinyitotta az ajtaját- Csak nehogy úgy járjunk, mint a múltkor!!
Hát igen...Szerencsére nem lett tűz, de már füstölt a mikró. Az én szerencsétlen formám...Kinyitottuk az ajtót, és kimentünk. Pont kiszálltak a fiúk, és ahogy megláttam Zaynt kicsit elbizonytalanodtam. Persze máskor a "Sophie" névre nem hallgatok, csak a "Mrs.Malik"-ra, de ahogy most megpillantottam...kicsit megijedtem őszintén szólva. Mivel én megálltam Lottie is, és csak bámultuk a fiúkat. Érdekes látványt nyújtottunk, és a fiúk észrevettek minket. Pontosabban először Loui, aztán szólt a fiúknak, akik rögtön idenéztek, majd elmosolyodtak, és felénk vették az irányt. Elkezdtem remegni. Egyre közelebb értek, és amikor már itt voltak, Niall megszólalt, a többiek pedig csak integettek.
- Sziasztok lányok!!
- Szi...szi...sziasztok!- nyögtem ki, és talán egy kicsit el is pirultam, de Lottie meg se tudott szólalni.
- Mi a nevetek?- kérdezte Zayn. Na most díjat érdemeltem volna, hogy ki tudtam erőszakolni magamból valamit:
- Az...enyém Lottie...nem...ő a barátnőm Lottie én pedig Sophie vagyok...- nagy zavaromban inkább lehajtottam a fejem.
- Nyugi, lazítsatok! Mi is ugyanolyan tini fiúk vagyunk, mint ti!- Liam. Ellenkeztem volna, de inkább ezt most kihagytam, inkább csak mosolyogtam, Lottie-val együtt.
- Ki a kedvenc?- Harry.
- Nekem te!- vágta rá Lottie. Ahogy mindenki rávigyorgott, vörös lett a feje és lehajtotta azt.
- Ohh...de aranyos vagy!- indult el felé Harry, mire Lottie felnézett. Miközben ők ölelgették egymást, a fiúk felém fordultak, az én válaszomra várva.
- Hát...ööö....nekem...Zayn...- elhatároztam, hogy állom a tekintetüket, és nem pirulok el, de nem sikerült. Zayn csak elmosolyodott, és már indult is felém. Elkezdtem szorongni. Komolyan a kezem olyan módon remegett, mint talán még soha. Ahogy odaért, és megölelt, éreztem az illatát, és a mennyekben éreztem magam. Azt kívántam, bár soha ne érne véget ez az ölelés, de hát, ez nem lehetséges. Sajnos...Csináltunk fényképeket is, aztán Zayn felénk fordult.
- Jöttök majd a koncertünkre?- mivel már nem szorongtam(annyira) nyögdécselés nélkül tudtam beszélni.
- Persze. Ma van a szülinapom, és azt kaptam ajándékba, hogy Lottie és én elmehetünk a koncertetekre. Persze az is ajándék, méghozzá tök szupi, hogy most találkozhattam veletek!!- mosolyogtam rájuk.
- Akkor jó, és boldog szülinapot!!- mondták kórusban, mire én és Lottie kicsit fölnevettünk.
- Köszi.
- Na és mi a tervetek mára?- kérdezte Niall, miközben elővett egy szendvicset, és azt kezdte zabázni.
- Arra gondoltunk, hogy elmegyünk kicsit vásárolgatni, persze nem milliókért...- mosolygott Lottie.
- Hova?- Zayn.
- Pont itt ebben az utcában, van egy baromi nagy pláza, és oda- mutogattam a helyes irányba.
- Hány körül?- Louis.
- Fél háromkor- válaszolta kicsit furcsán nézve Lottie, hogy mi ez a sok kérdés.
- Oké. Hát akkor jó szórakozást. Nekünk most mennünk kell, de majd még találkozunk!- Harry.
- Hát igen...biztos...na jó akkor sziasztok!- mi csak szimplán integettük, de a fiúk odajöttek és megöleltek minket. Mi csak kábán néztük amíg beszállnak a buszukba, majd elhajtanak. Kb. rá két percre mentünk csak be a lakásba. A popcorn már kihűlt, de semmi kedvünk nem volt újra megcsinálni, ezért hideg popcornnal ültünk le filmet nézni.
*2 órával később*
Furcsa, hogy ma milyen kevesen vannak a plázában. Igazi tömegre számítottunk. Sokáig csak jártuk a boltokat, és felpróbáltunk ezt meg azt, de valahogy semelyik sem tetszett igazán. Mikor már elfáradtunk a sok járkálásban, beültünk egy ott lévő kávézóba. Lassan iszogattuk a kávét, és közben beszélgettünk, amikor valaki hátulról meglökte a hátam, és közben felkiáltott:
- HEART ATTACK!!!!!!!!!!!- én úgy megijedtem, hogy kiöntöttem a kávém, majd mérgesen hátrafordultam, de amint megláttam az ijesztgető(k) arcát/arcait, enyhült az arckifejezésem.
- Szia Louis drága!- mosolyogtam rá. A fiúk az eddig visszatartott röhögést "kiengedték".
- Szóval ezért kellett az a sok infó, mi?!- kérdezte Lottie, miközben a ruháját törölgette, amire ráfolyt a kiöntött kávém.
- Bocsi lányok, de ezt muszáj volt...- mondta Niall, miután abbahagyta a röhögést.
- Örülünk, hogy jól szórakoztatok!- mosolyogtam rájuk gúnyosan, mire megint felnevettek egy kicsit.
- Na akkor megyünk vásárolni?- kérdezte Harry. Mi egy kicsit meglepődtünk, de bólintottunk. Lottie és Harry, Zayn és én is jól eldumáltunk.
- Amúgy hanyadik szülinapodat ünnepeled?
- 17
- Igen?!- nézett rám elgondolkozva.
- Nem mondod!!- kérdeztem aggódva- ugye nem nézek ki többnek?
- Nem nyugi- röhögött.
- Hú...akkor oké, már nagyon megijedtem. Akkor miért néztél olyan...elgondolkozva?
- Ja semmi- mosolygott. Nem hittem el, de nem akartam erőltetni, ezért csak megvontam a vállam. Benéztünk egy boltba a fiúkkal, és ott láttam egy cuki kis cipőt. Felpróbáltam, és pont jó is volt, és nem akarok nagyképűsködni, de nagyon jól is állt nekem. Megnéztem az árát, és sokk ért.
- Mi az?- kérdezte Lottie.
- Apuék egy évig éjt nappallá téve dolgozhatnának, hogy megtudják venni ezt nekem...
- Akkor megkapod tőlem!- mosolygott rám Zayn. Óóó az a mosoly...
- Mi?! Biztos, hogy nem. Azt nem engedem. Mondj le róla!!
- Vedd szülinapi ajándéknak!- kacsintott.
- Már elég ajándék hogy itt vagy...- ezt nem akartam mondani. Éreztem, hogy elvörösödik a fejem.
- Tudom. De attól én még ezt meg szeretném venni neked, és ha nem engeded akkor itt szörnyű bunyó lesz...- felelte halkan.
- Rendben...- mondtam, de még mindig nem emeltem fel a fejem. Amúgy is magamon éreztem a többiek pillantását.
Miután Zayn megvette nekem a cipőt, Lottie-val elköszöntünk a srácoktól, mert már későre járt. Már indulni akartunk, amikor Zayn félrehívott.
- Sophie...szóval...izé...ma nagyon jól éreztem magam veled- most ő nem nézett a szemembe- és...el...elszeretném kérni a telefonszámod...
- Ööö...izé...szóval....én is....persze megadom...- én is nagyon zavarban voltam. Ez tuti, hogy csak egy álom. De akkor sose szeretnék fölébredni!! Bepötyögtem Zayn telefonjába a számom, majd adott egy puszit az arcomra, és elment. A fellegekben éreztem magam a puha ajkaitól. Miután hazaértem, apuéknak elmeséltem mindent, na meg persze ujjongva megköszöntem a jegyeket. Megvacsoráztam, lezuhanyoztam, és hulla fáradtan lefeküdtem. Már majdnem elaludtam, amikor pityegett a telóm. SMS-em jött. Nem tudom ki lehetett, ismeretlen szám volt.
Szia! Ma nagyon jól éreztem magam. Bocsi a késői üziért, de csak a mai nap jár a fejemben...Legyenek szép álmaid :) Zayn
Úristen!! A szívem majd kiugrott a helyéről. Gyorsan visszaírtam.
Szió!! Én is nagyon!! :) Legyenek neked is!! ;) U.I.: nem volt késői az üzi ;)
Miután elküldtem az üzenetet, rá kb 5 percre, mosollyal az arcomon aludtam el.
2013. január 8., kedd
1.rész--MEGLEPIIII!!!!!!!!
Halii!! :D Bocsi a rövid részért, majd a többi ígérem hosszabb lesz!! :) Visszajelzéseket légyszi, innen fogom tudni, hogy olvassátok valamennyien, és tetszik is! :) Na puszi jó olvasást! :) xxx
Hello! Én egy 17 éves lány vagyok, a nevem Sophie. Imádom a One Direction-t!!!!!!
Reggel. Suli. Viszont a többi nappal ellentétben, ma frissen és üdén keltem ki az ágyamból. Ma van a 17. szülinapom!! Sokan mondják, hogy: "Jobb adni, mint kapni!", de én valahogy nagyon nem így vagyok vele. Ez olyan...szóval nem utálok adni! Sőt! Jó látni, hogy örömet szerzek másoknak, de az is jó, ha valaki nekem szerez!!!! Na mindegy...
- Jóóóóó reeeggeeeelllttt vén szatyor!!!- rontott be a szobámba ordítozva a bátyám Daniel és a legjobb barátnőm Lottie. A szüleim gondolom dolgoznak...
- Köszi srácok, én is szeretlek titeket...- vigyorogtam rájuk gúnyosan, persze csak viccből.
- Hogy feldobjuk a napodat hoztunk neked valamit!- kezdte Lottie- nincs becsomagolva, és papírból van, de szerintem így is fogsz neki örülni- érdeklődve figyeltem a háta mögé. Őszintén izgultam is egy kicsit. Ez olyan gyerekes, de hát most...
- Boldog szülinapot!!!- jött felém mosolyogva Dan, és...két...koncertjegy...One...Direction....
- ÚRISTEN, ÚRISTEN, ÚRISTEN!!!!!!!!!!!! KÖSZI, KÖSZI, KÖSZI IMÁDLAK TITEKET SKACOK!!!!!!!!!!!!!!!- ugrottam mind a kettőjük nyakába.
- És nézd csak meg még jobban!- mutogatott a jegyre Lottie. Értetlenül fordítgattam a jegyet de hiába.
- Ajj te lüke!- röhögte el Dan- sose láttál még VIP jegyet?! Mert így néz ki egy olyan!!
- VIP?!?!- totál agyfagyás...nekem egy One Direction VIP jegyem van?! Ez kész...őrület!!!!
- Srácok én imádlak titeket!!!- mosolyogtam rájuk hálásan.
- Amúgy miért keltél ma fel ilyen korán?? Szombat van...- vigyorgott sátánian Lottie.
- Francba...- és elkezdtem visszamenni az ágyam felé, de megtorpantam- ááá mindegy úgyse tudnék már visszaaludni...
Azzal fogtuk magunkat, és lementünk a konyhába reggelizni. Időközben kiderültek a dolgok, ahogy kérdezősködtem. A koncert itt New Yorkban lesz három hét múlva, azért van kettő jegy, mert Lottie jön velem, és a jövőhéten megjönnek a 1D-ös pólók amiket rendeltek. Azt hiszem ez életem legjobb szülinapja....
Hello! Én egy 17 éves lány vagyok, a nevem Sophie. Imádom a One Direction-t!!!!!!
Reggel. Suli. Viszont a többi nappal ellentétben, ma frissen és üdén keltem ki az ágyamból. Ma van a 17. szülinapom!! Sokan mondják, hogy: "Jobb adni, mint kapni!", de én valahogy nagyon nem így vagyok vele. Ez olyan...szóval nem utálok adni! Sőt! Jó látni, hogy örömet szerzek másoknak, de az is jó, ha valaki nekem szerez!!!! Na mindegy...
- Jóóóóó reeeggeeeelllttt vén szatyor!!!- rontott be a szobámba ordítozva a bátyám Daniel és a legjobb barátnőm Lottie. A szüleim gondolom dolgoznak...
- Köszi srácok, én is szeretlek titeket...- vigyorogtam rájuk gúnyosan, persze csak viccből.
- Hogy feldobjuk a napodat hoztunk neked valamit!- kezdte Lottie- nincs becsomagolva, és papírból van, de szerintem így is fogsz neki örülni- érdeklődve figyeltem a háta mögé. Őszintén izgultam is egy kicsit. Ez olyan gyerekes, de hát most...
- Boldog szülinapot!!!- jött felém mosolyogva Dan, és...két...koncertjegy...One...Direction....
- ÚRISTEN, ÚRISTEN, ÚRISTEN!!!!!!!!!!!! KÖSZI, KÖSZI, KÖSZI IMÁDLAK TITEKET SKACOK!!!!!!!!!!!!!!!- ugrottam mind a kettőjük nyakába.
- És nézd csak meg még jobban!- mutogatott a jegyre Lottie. Értetlenül fordítgattam a jegyet de hiába.
- Ajj te lüke!- röhögte el Dan- sose láttál még VIP jegyet?! Mert így néz ki egy olyan!!
- VIP?!?!- totál agyfagyás...nekem egy One Direction VIP jegyem van?! Ez kész...őrület!!!!
- Srácok én imádlak titeket!!!- mosolyogtam rájuk hálásan.
- Amúgy miért keltél ma fel ilyen korán?? Szombat van...- vigyorgott sátánian Lottie.
- Francba...- és elkezdtem visszamenni az ágyam felé, de megtorpantam- ááá mindegy úgyse tudnék már visszaaludni...
Azzal fogtuk magunkat, és lementünk a konyhába reggelizni. Időközben kiderültek a dolgok, ahogy kérdezősködtem. A koncert itt New Yorkban lesz három hét múlva, azért van kettő jegy, mert Lottie jön velem, és a jövőhéten megjönnek a 1D-ös pólók amiket rendeltek. Azt hiszem ez életem legjobb szülinapja....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
