Helloo!! Még két rész van, aztán...sajna törölnöm kell a blogot...(amint rájövök, hogy hogyan kell, de ez most nem téma) De, hogy feldobjam a hangulatot, hoztam egy új részt!! ;)) Jó olvasást!! puszi xxx
Még apáék szobájában voltam, amikor ráébredtem valamire. Hiszen, nem is kell itt maradnom ebben a házban!! Fogtam magam, és lerohantam, ahol Lottie és Zayn beszélgettek.
- Döntöttem!- álltam eléjük.
- Miben is??- kérdezték kórusban, miközben felkapták a fejüket.
- El akarok költözni!
- Mi?! Figyelj Sophie, értjük, hogy nehéz, de ez azért nem megy olyan könnyen...- állt fel Lottie.
- Nem Lottie, nem tudhatjátok, hogy ez milyen!! Itt minden rájuk emlékeztet, és hogy azért valamennyire túllépjek ezen az egészen, ahhoz el kell innen mennem. Apunak van egy háza itt a városban, és...- ekkor ébredtem rá...
- És ott is minden ugyanúgy emlékeztetni fog rájuk...- fejezte be helyettem Lottie.
- Ajj...- elkeseredetten dobtam le magam a fotelba. Erre nem is gondoltam. Még csöndben ültünk pár percig, amikor Zaynnek megszólalt a telefonja. Felvette, majd kiment a szobából. Nem értem ezt a szokást...hiszen síri csönd van, és nem hallgatjuk le a telefonbeszélgetését...akkor meg minek megy ki?! Na mindegy...lehet, hogy velem van a baj...nagyon ingerült vagyok mostanában. Mikor Zayn visszaért, nagyon csalódott volt. Komolyan mi jöhet ma még?!
- Bocsi lányok, de most hívtak a srácok, hogy próbára kell mennünk, és csak késő este végzünk...de akkor még visszajöhetek, ha akarod!!- fordult felém.
- Nem, nem kell , pihenj csak, én is azt fogom szerintem- mosolyogtam rá.
- Akkor nem baj?
- Hát...nem mondom, hogy örülök neki, de nem a te hibád!
- Kösz!- nevetett fel egy kicsit. A mai nap során először vigyorogtam őszintén.
- Örülök, hogy végre mosolyogsz!- jött oda hozzám. Éreztem, hogy megint egy gombóc keletkezik a torkomban, de most erősnek kell lennem! Az voltam amennyire csak tudtam, de a szemeim könnybe lábadtak.
- Na gyere ide!- mondta rögtön Zayn, ahogy meglátta, hogy a szemeim ismét könnyesek. Én felálltam, és megöleltem őt. Éreztem az illatát,és hogy tényleg próbál segíteni, amiért nagyon de nagyon hálás voltam.
- Nem kéne menned?- szólt közbe Lottie. Erre Zayn és én is felnevettünk.
- De kéne! Ha van valami hívj tényleg! Akár éjszaka is, de hívj, oké?!
- Oké!- mosolyogtam.
- Megígéred?!- vigyorgott.
- Meg Zayn, megígéri. Ha egyszer már beleegyezett, minek kérdezed meg még egyszer?!- kérdezte Lottie, kicsit bunkón, de azért lehetett érezni a hangján, hogy csak poénkodik.
- Jól van, na! Akkor már megyek is! Pá-pá hölgyeim!- intett egyet, majd egy-egy öleléssel, és 3-3 puszival elköszöntünk tőle. Amint láttuk, hogy elmegy, Lottie felém fordult.
- Látszik, hogy odáig van érted!!
- Mi?! Ki?! Zayn?! Ja nem, ő csak...csak próbál segíteni! Úgy mint te! Egy jó barát!
- Aha, persze, igen. Mondj valami olyat, amit el is hiszek!- vigyorgott.
- Hát, de...- folytattam volna, de hallottuk, hogy Lottie-nak jött egy SMS-e.
- Bocsi!- mondta, majd elővette a mobilját. Gondoltam, hogy az üzenet Harrytől jött, mert nagyon mosolygott amikor olvasta, de amikor felém fordult a mosoly egyből lehervadt az arcáról. Nézett rám egy darabig, majd visszaírt. Nagyon kíváncsi voltam, de gondoltam, majd elmondja, ha akarja.
- Ééésss...te mit érzel iránta?- nézett rám vigyorogva.
- Hát...ami azt illeti...nagyon jó érzés fog el amikor itt van velem...amikor megölel...és amikor nincs itt....akkor mindig nagyon hiányzik, és csak ő jár a fejemben...szóval azt hiszem, hogy most igazán, és valódiból...szerelmes vagyok belé!!- végre kimondtam. Nagyon jó érzés volt.
- Hát ez nagyon király!!! Figyu Sophie! Mos írt Harry, hogy elmehetnék velük a próbára, és...- hirtelen összerezzentünk, mert megszólalt a csöngő.
- És mindjárt itt vannak érted...- fejeztem be, egy nagy sóhaj közepette.
- Hát...igen...Nagyon utálsz??- kérdezte félénken.
- Csak egy kicsit!- nyújtottam ki rá a nyelvem, miközben elindultam ajtót nyitni. Kinyitottam, és Zayn kivételével mind a négy fiú ott állt az ajtó előtt.
- Szia!- köszöntek kórusban, egy kicsit talán unottan.
- Hali!- mosolyogtam, de nem mosolyogtak vissza- Lottie...izé...itt van, mindjárt jön...
- Oké- felelte Harry. Csöndben vártuk Lottie-t. Amikor végre megjött egy-egy öleléssel, és 3-3 puszival üdvözölte a srácokat. Persze amikor ő köszönt,mindenki nagyon mosolygott. Látszik, hogy nagyon nem bírják a fejem. Miután mindenkit köszöntött, felém fordult.
- Ezer bocsi! Engem is hívhatsz, ha van valami, Dan pedig jön majd este fele, oké?- ölelt meg.
- Oké, tudom!- mosolyogtam.
- Na akkor megyünk?- kérdezte Harry Lottie-tól. Lottie csak bólintott.
- Sziasztok! Jó szórakozást!
- Szia!- köszönt el Lottie. A fiúk el se köszöntek, csak hátat fordítottak, és elindultak a kocsijuk felé. Becsuktam az ajtót, és felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyamra, bekapcsoltam zenét, és csak gondolkoztam. Nagyon sok minden járt a fejemben, kész csoda, hogy nem robbant fel. Többek között a fiúk. Hogy vajon, miért én vagyok az, akit elítélnek...nehogy Lottie legyen az, Isten ments!! Csak azt mondom, hogy szerintem azért nekem is járt volna még egy esély...hiszen nem történt semmi, és tisztázhatnánk is az ügyet, minthogy rögtön kitagadunk valakit. Aztán eszembe jutott Lottie is. Örültem, hogy ilyen jól kijön Harryvel, de egy kicsit talán féltem is. Nem Harrytől féltettem, csak attól féltem, hogy mi van akkor, ha elcsábítják mellőlem. Ennek a tetejébe, ezt megtehetik Zaynnel is!! Ugyan nem nézem ki a fiúkból, hogy ezt teszik, de őszintén szólva, amikor rajongó voltam(nem mintha most nem lennék), akkor mindig úgy képzeltem el, hogy járok Zaynnel, de a fiúkkal is nagyon jól kijövök. Hát igen...ez is egy különbség...a való élet, és az álmok között. Anyuékat pedig próbáltam a mai napra már elfelejteni. Hiszen ha mindig rájuk gondolok, akkor sosem fogok tudni felépülni, és egy roncs maradok. Párszor hallottam már, és most végre megtapasztalhatom, hogy igaz-e az, hogy az idő begyógyítja a sebeket...egyszer azt olvastam, hogy ez nagy butaság...mert az idő nem gyógyít be semmit, csak egy idő után megtanulunk a sebekkel együtt élni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése