Hali!! :) Most nagyon nincs mit mondanom, csak annyit, hogy holnap nem tudok új részt hozni sajnos! :( Bocsi, de nagyon sok dolgom lesz...na mindegy azért most itt van egy új, úgyhogy jó olvasást!!! puszi xxx
Randi....randi....randi....Király....Lottie és Harry randiznak, én pedig csak fekszek itt, várva, hogy Zayn végre hívjon. Valamivel el kell foglalni magam...Mondjuk...kimehetnék a házunk előtti tóhoz. Igen ezt fogom csinálni. Összeszedtem magam, és lementem felvenni a cipőm. Összefutottam lent anyuval.
- Szia anya. Kimegyek egy kicsit a tóhoz, oké?- néztem rá.
- Persze. Egyedül?- mosolygott rám.
- Igen, Lottie elment Harryvel....- ezt annyira nem akartam megosztani vele, de most már mindegy.
- Mit csinált?- nézett rám anyu.
- Elment...Maryvel...az új osztálytársunk!!- büszke voltam magamra, hogy ilyen könnyen kihúztam magam belőle.
- Ja, értem. Harryt értettem!- nevetett fel.
- Nem, Mary- nevettem vissza erőltetetten.
- Mert ti ugye még...- már kívülről tudtam, hogy mit akar mondani.
- Túl fiatalok vagyunk a pasizáshoz! Tudom, tudom....de most már megyek. Szia!- adtam egy puszit az arcára, majd elindultam, mert időközben már felvettem a cipőm. Az úton végig hallgattam a zenét fülhallgatón. Ilyenkor rendesen a gondolataimba tudtam mélyedni. Gondolkoztam anyun is. "Még túl fiatalok vagyunk a pasizáshoz..." 17 vagyok!!! Ilyenkor legszívesebben megkérdezném tőle, hogy ő hány évesen kezdte. Már nem vagyok az ő kicsi lánya!!! Aztán gondolkoztam Lottie-n is. Miért nem akarta elmondani, hogy Harryvel megy el?! Mitől félt, mit mondok?! Aztán persze Zayn....ez nem meglepő, őt ki se tudom verni a fejemből. Itt is felmerültek bennem kérdések. Miért nem hívott ma még?! Persze, hiszen én egy lány vagyok a több millió közül...1 a millióhoz, hogy lenne nála esélyem...sőt még kevesebb is. De akkor az SMS-ek?! Meg amikor beszélgettünk?! Lehet, hogy csak jó buli voltam, amikor éppen nem volt mit csinálnia?! Nem értem...
Közben megérkeztem a tóhoz. Szokás szerint nem volt ott senki. Sosem járnak ide, csak én szoktam, az ilyen "gondolkozós napjaimban". Arra a helyre mentem, ahova mindig leülök. Egy stég volt. A szélére leültem, és csak néztem, ahogy a nap lemegy a túlsó erdős oldalon. Kivettem a fülesem, mert ilyenkor nagyon szeretem hallgatni a víz csobogását. Nagyon szerettem ide járni. Amikor kisebb voltam, akkor fedeztem fel ezt a helyet, amikor összevesztem apuékkal. Csak úgy fogtam magam, és sírva rohantam el otthonról, és akkor tévedtem ide. Pont mint most, akkor is leültem, és gondolkoztam. Azóta járok ide mindig ilyen alkalmakkor. Gondolkoztam még egy kicsit, amikor lépteket hallottam meg. Megpillantottam egy fiút, aki az általánosban volt a legjobb haverom, és azóta is beszélünk néha-néha. Amikor meglátott, gyorsan odajött.
- Szia Sophie! De rég láttalak!- mosolygott.
- Szia Justin! Én is téged!- mosolyogtam vissza, miközben ő leült mellém, és három puszival üdvözöltük egymást.
- Na, mi a baj?- kérdezte, miközben kereste a tekintetem. Nem néztem oda, csak a napnyugtát figyeltem, aztán pedig a tiszta vizű tavat. Nem akartam neki elmondani...még annyira...szóval...nem tudom, hogy mennyit változott azóta.
- Semmi. Honnan veszed, hogy van valami?
- Semmit sem változtál. Régen is mindig ide jártál amikor volt valami- nézett most ő is a tóra.
- Jó, tényleg van valami, de nem akarlak már most téged a gondjaimmal terhelni. Menjünk el valahova, és majd elmondom ha tényleg úgy érzem, oké?
- Te tudod...- álltunk fel- elmehetnénk abba a régi fagyizóba, ahova mindig jártunk. Mit szólsz?
- Remek ötlet!- mosolyodtam el, most végre őszintén. Útközben nagyon sokat nevettünk. Amikor így hülyültünk, végre kikapcsoltam, és elfelejtettem a bizonytalanságokat, amik felmerültek bennem a mai nap során. Leültünk a fagyizóba, és még akkor is sokat nevettünk. Jól éreztem magam.
*Zayn szemszöge*
Amikor reggel felkeltem, már 10 óra volt. Felöltöztem, és lementem a fiúkhoz, akik már fent voltak.
- Cső! Megtisztelsz végre minket a jelenléteddel?!- köszönt rám Liam.
- Nem akarok megtisztelni senkit, csak kajálni jöttem le...- mondtam még álmosan. Csináltam magamnak egy kis meelegszenyát. Odamentem a többiekhez a kanapéhoz, és leültem nézni velük a TV-t. Niall mellett foglaltam helyet, de aztán észbe kaptam, hogy itt nem vagyok jó helyen, de már késő volt.
- Ó, melegszendvics? Király, kösz haver!- és kivette a kezemből a két szendvicset a tállal. Én csak egy mérges tekintettel válaszoltam neki, de nem haragudtam rá természetesen. Kimentem és csináltam magamnak, még kettőt, majd visszamentem, de most a fotelban foglaltam helyet. Néztem a TV-t, de éreztem, hogy mindenki engem néz, ezért feléjük fordultam.
- Igen?
- Akkor most....mi is van veled meg Sophie-val?- vetette oda a kérdés Harry.
- Semmi. Mi lenne?- kérdeztem vissza.
- Csak azért, mert...- folytatta volna, de jött egy SMS-e. Ahogy olvasta elmosolyodott, majd egy "mindjárt jövök" szöveggel felment.
- Csak azért, mert tegnap nagyon jól eldumáltatok!- fejezte be a mondatot Louis Harry helyett.
- Igen, jól elbeszélgettünk, de nem történt semmi különösebb!- válaszoltam, és már szívesen váltottam volna témát.
- Biztos?- Louis.
- Igen az!- mondtam már egy kicsit ingerültebben.
- Oké, oké bújjon vissza a medve a barlangjába!- felelte Niall, és közben védekezésképpen felemelte a két kezét, majd mindenki a TV-t nézte már. Egyszer csak a fürtös is megjelent, és vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Na mi van haver?- vigyorogtunk rá mindannyian.
- Ma elmegyek egy randira Lottie-val, most beszéltük meg!
- Az tök jó!- mondta Louis.
- És Sophie?- kérdeztem én, mire már mindenki engem nézve vigyorgott.
- Nem tudom. Szerintem tudja, mert az ő telóján beszéltünk...- vonta meg a vállát Harry.
- Tényleg? Akkor semmi...- fordultam a TV felé. Azt néztem, de az agyam teljesen másfelé járt. Nem kéne felhívnom, vagy valami?! De Harryék biztosan nagyon elsietik a dolgokat! Felmentem a szobámba, és elkezdtem zenét hallgatni. El is aludtam egy kicsit, és amikor már felkeltem, már fél három volt. Lementem, és ettem egy kis csirkét. Annyira nem volt étvágyam, nem tudom, hogy miért. Felkaptam a cipőm, és kimentem sétálni, közben meggyújtottam egy szál cigit. Sok-sok bolt volt, kicsit néha nézelődtem is. Volt ott egy fagyizó is, és megörültem, mert megláttam Sophie-t. Kicsit gyorsítottam a tempón, és akkor megláttam, hogy nincs egyedül. Láthatóan nagyon jól érezte magát. Akkor rám már nincs is szükség...
*Sophie szemszöge*
Jókat röhögtem Justinnal, ugyanúgy mint régen, most is megtaláltuk a közös hangot. Kitapasztaltuk, hogy semelyikünk sem változott semmit ezalatt a pár év alatt. Gondoltam, hogy neki már elmondhatom, hogy mi volt a bajom.
- Justin! Tudod amikor a tónál megkérdezted, hogy mi a bajom, azt mondtam, hogy semmi, de ez nem igazán így volt...- kezdtem bele, de akkor megpillantottam Zaynt. Nagyon idegesnek tűnt, de...ugye nem hitte azt, hogy én meg Justin?! De hát...honnan tudná, hogy nem?! Gyorsan felpattantam.
- Várj, most meg hová mész?!- nézett rám meglepődve Justin.
- Sajnálom, majd bepótoljuk, de most mennem kell. Jól éreztem magam, köszi a fagyit. Szia!- hadartam gyorsan el, majd már rohantam is Zayn után.
- Zayn várj! Ez nem az volt aminek látszik!- nagyon meglepődtem, mert ő nem kezdett el rohanni előlem, hanem ott maradt.
- Mi?! Semmi baj! Hiszen mi nem voltunk együtt, meg semmi, szóval ez nem megcsalás vagy valami...- nevetett fel, de még a vak is látta volna, vagy a süket is hallotta volna, hogy erőltetett volt.
- De én meg...
- Mindegy ne magyarázkodj! Ha most megbocsátasz, nekem fontos találkozóm van egy lánnyal! Na szia!- és elment. Én csak döbbentem néztem utána. Egy lánnyal?! Szóval neki...barátnője van?! Vagy ha nincs is, akkor lesz?! Könnyes szemmel kezdtem el hazafelé futni. Tudtam, hogy nem lesz ebből semmi, de nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz lesz szembesülni vele, hogy már egy iciripiciri esélyem sincs. Hazaértem, és becsaptam magam mögött az ajtót. Hallottam, ahogy apa és anya a nevemet kiálltja, de nem érdekelt. Felmentem a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Levágódtam az ágyamra, és csak sírtam, és közben azon gondolkoztam, hogy akkor miért írta az SMS-t...de ebből nem indulhatok ki mindig!! Lehet, hogy akkor még így gondolta, de most már nem gondolja így vagy nem tudom....a könnyek csak folytak az arcomon, miközben keresgéltem a választ. Aztán pedig elsötétült minden, és már csak az álmok léteztek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése