2013. február 24., vasárnap

Új blogok

                                          Új blogok


Hali! Tudom, mostanában csak úgy jönnek nekem az új blogok, de tele vagyok ötlettel. Ez a két blogom NEM Zayn blog, de 1D-S!!! Harry blogok. Kicsit mások lesznek, mint az előző kettő Zayn blog, de nem hiszem, hogy ez valakinek majd olyan nagy gondot okozna, hiszen én igyekszem. Hozok majd ide is részt a közeljövőben!! ;)

Egyik blog: http://lovestory1dharry.blogspot.hu/

Másik blog: http://mybestfriendharrystyles.blogspot.hu/

Ott is várok mindenkit!! ;) Na puszi xxx

15.rész- "Nincs más választásom......"

Sziasztok! Bocsi, hogy már régen jelentkeztem, de sajnos engem is elkapott a járvány :/ Betegen, és lázasan ágynak estem, de már jól vagyok, szóval hoztam egy részt. Látom, hogy a megtekintések száma folyamatosan nő, de nem tudom, hogy akkor tetszik-e nekik vagy nem. Kritikát is elfogadok, legalább tudok majd tanulni belőle, szóval pls írjatok. De most inkább olvassatok! ;) Hali xxx

 Zaynnek mennie kellett, igazából most nekem sem sok kedvem volt vele lenni. Máskor mindig, és nagyon kedves, hogy rögtön idejött, imádom, meg azt is, hogy mindig számíthatok rá. De most egyedül akartam lenni, és gondolkozni. Arra jutottam, hogy részben az én hibám, hogy el kell mennem, mert nem szóltam nagyinak. Viszont nagy részben Dan hibája. Haragudtam rá, bár tudtam, hogy nem sokszor csinál ilyet, és nem tudhatta, hogy nagyi itt van, és hogy ez lesz belőle. Azt is tudtam, hogy hogyha ezt megtudja reggel, nagyon ki lesz, és magát fogja okolni. Én pedig nem szeretném őt úgy itt hagyni. Hogy döntsem el, hogy mikor indulunk?! Soha!!!! Legszívesebben ezt mondtam volna.....sőt vágtam volna a fejéhez!!! Hogy lehet ő is ekkora bunkó, hogy nem bízik a saját unokájában?!?! Tudom, hogy ez egy kicsit szemétség, hogy ezt mondom, de így gondolom.....sokkal nyíltabb lettem anyuék halála óta.
 Lassan felbattyogtam a szobámba, és ledobtam magam az ágyamra. Átöleltem a kispárnám, amivel 3 éves koromtól fogva alszom, és kinéztem az ablakomon. Kopogott rajta az eső. Kint még sötét volt. Nem akartam innen elmenni. Tudom, régen még azt mondtam, hogy ez minden vágyam, de azóta minden megváltozott. Kicsit már ahogy tudtam túltettem magam az eseten, na meg persze azóta itt van nekem Zayn is. Gondolataimba mélyedve, lassan, és szomorúan aludtam el.
 - Húgi!!! Úristen!!!- rontott be reggel a szobámba Dan.
- Hmm?! Mi van?!- dörmögtem ki a párnám alól. Mivel éjszaka nem aludtam szinte semmit, eléggé fáradt voltam.
- Úgy sajnálom!!! Most miattam kell elmenned.....- dobta le magát mellém az ágyra. Felültem.
- Igen Dan! Pontosan miattad!- nem törődtem vele, hogy ez most nagyon fájhatott neki, és hogy tőlem vigaszra számított. Ezt most nem fogja megkapni! Felálltam, és a ruhásszekrényem elé kászálódtam. Most nagy kupi volt bent nálam.
- Nagyon utálsz?- kérdezte félénken.
- Igen- vetettem neki oda, felé sem fordulva.
- És Zayn?- aggódott.
- Pont ez az te állat!!!!- csattantam fel- az lenne a legkevesebb bajom, ha csak téged kellene itt hagynom!- ahogy ezt kimondtam, könnyes szemmel rohantam ki a szobámból, és becsaptam magam mögött az ajtót. Ezt természetesen még én sem gondoltam komolyan, de már késő, kimondtam. Lassan kinyitotta a szobaajtómat, és rám sem nézve elvonult. Én bementem, és megint a ruhák közt kezdtem el turkálni. Ezeket vettem fel:
Lehet, hogy egy kicsit kislányos, de cseppet sem izgat. Lementem a konyhába, ahol nagyi ügyködött a pirítós elkészítésével. Dan ott ült a pultnál, és előtte volt egy tányér, benne két szelettel. Megálltam, ránéztem, majd mentem tovább a hűtő felé.
- Kéred ezeket?- nyújtotta felém. Elhatároztam, hogy nem fogok hozzászólni.
- Nagyi, mikor lesznek ezek készen?- intettem a többi, éppen most készülő kenyér felé.
- Körülbelül 5 perc. Megvárod?- felelt helyette Dan. Én még mindig nagyit néztem.
- Hmm?- kérdeztem tőle.
- FEJEZD BE!- kiabált rám Dan. Én ijedten hátra hőköltem- Gyerekes vagy, ennyi az egész!!! Ne csak bocsánatot kérni tanulj meg, hanem megbocsátani is!!! Azt mondtad, hogy mi mindig itt leszünk egymásnak, hogy segítsük egymást!!! És most ez?!
- Én vagyok gyerekes Dan?! Akkor nézd meg hogy most miattad megyek el egy olyan helyre, ahol két embert ismerek!!! A nagyiékat!!! Itt kell hagynom azt az embert, akit a világon a legjobban szeretek!- mondtam, az utolsó mondatot már kicsit halkabban.
- Engem?- enyhült meg.
- Ha....- feleltem gúnyosan- nem! Zayn-t!
- Húzz el te rohadék!!- felelte még higgadtan.
- Daniel!!!!! Tudd hogy hogy beszélsz vele!!! Ő a húgod!!!- szólt rá nagyi. Én a meglepetéstől szóhoz sem jutottam.
- Igen.....sajnos!- ezt kimondta, majd felment a szobájába. Én csendben néztem a hűlt helyét. Egy óriási gombóc növekedett a torkomban. Kint ugyan még esett az eső, de nem érdekelt. Felkaptam a cipőmet, és elmentem. Nagyi meg se próbált visszatartani. Sok helyen olvastam, és láttam, hogy az ilyen helyzetű emberek már elkezdték vagdosni a csuklójukat. Én büszke voltam magamra, hogy eddig bírtam. Az a kérdés, hogy tovább fogom-e már.
 Csak össze-vissza sétálgattam London utcáin. Nem nagyon voltak emberek sehol, gondolom mindenki elbújt az eső elől. Benéztem egy ablakon(tudom, hogy illetlenség, de most na!!) és az egész család nagy vidáman nézte a TV-t, és közben jókat nevetgéltek, én pedig itt kint magányosan sétálgatok az esőben. Az életem mintha egy szomorú filmmé vált volna. Egy pad előtt összerogytak a lábaim és zokogni kezdtem. Nincs már senkim Zayn-en kívül!!!! Az égvilágon senki!! Gondolom Dan most örül, hogy eljöttem otthonról, nagyi eszik, és rám se hederít. Anya tuti nem engedett volna el. Azt mondta, hogy majd együtt megoldjuk. Ő és én. De ez már nem lehetséges, hiszen ő már nincs.....és a legtöbb ember annak örülne, ha már én se lennék.....Akkor átvillant a fejemben egy gondolat. Rájöttem, hogy nincs más választásom.....
 El kell szöknöm!!!!!

2013. február 17., vasárnap

14.rész- Mennem kell?!?!

Hali! Hoztam egy részt, bocsi ha rövid kicsit, de most semmi ötletem nincs :/ "Költői válságban" szenvedek :D na nem baj, azért megpróbáltam hozni valamit, úgyhogy jó olvasást!! ;) Puszi xxx

Az a férfi holt részeg volt. Magában beszélt, és röhögcsélt. Még sosem láttam ilyennek. Félénken szóltam oda neki:
- Dan! Hahó!
- Mi va'?- kérdezett vissza a bátyám.
- Mi....mi történ veled?- siettem oda hozzá.
- Közöd?
- Igenis van!!!! Dan te még sosem voltál ilyen! Sarah hol van?- nagyon aggódtam miatta. Fel akartam kelteni a nagyit, de akkor őt itt kellett volna hagynom, ami nem hiszem hogy jó ötlet lett volna.
- Ki?- kérdezett vissza, miközben le akart ülni, bár a szédelgés miatt nem nagyon ment neki.
- A barátnőd!!!! Sarah!!!!!- kiakadtam. Odamentem hozzá, és segítettem neki leülni. Rám nézett, és nem szólalt meg, csak elkezdett magában valamit motyogni, és csóválta a fejét- maradj itt! Mindjárt jövök, ne mozdulj!
- Rendben....- vagy valami ilyesmit motyogott. Úgy döntöttem hogy a nagyit nem keltem fel, mert a végén még azt hinné, hogy Dan mindennap ilyen. Felmentem a szobámba a telómért, és úgy döntöttem, hogy Zayn-t hívom fel. Kicsöngött egy párat, majd kómás hangon szólt bele.
- Szia baba! Mi a helyzet?
- Zayn....át tudnál jönni?- kérdeztem. Nem akartam, hogy nagyon aggódjon, így próbáltam úgy beszélni, hogy ne tudja kikövetkeztetni a hangomból.
- Baj van?- rémült volt a hangja.
- Igen, de nem velem, hanem Dan......mindegy át tudnál jönni?
- Persze rohanok! 10 perc kb, szia!- majd már le is tette. 10 perc...?!?! Lehetetlen hogy a városból annyi idő alatt ideérjen, de mindegy. Gyorsan lerohantam, és nagy megkönnyebbülésemre Dan ugyanott ült ahol hagytam. Leültem mellé. Ő rám nézett. Erősen éreztem rajta a piaszagot. Próbáltam nyugtatni magam, hogy lehet hogy egy buliban voltak vagy valami....de akkor Sarah miért nem hozta haza, ha ilyen állapotban van?! Vagy hogyan jött haza egyáltalán?! Nagyon sok kérdés felmerült bennem.
- Dan...!! Nem akarsz lefeküdni?- néztem bele a szemébe. Zavartságot láttam benne.
- Veled?- döbbent meg.
- Nem!!! Egyedül, aludni!- kicsit felnevettem. Ő is elvigyorodott.
- Tudom, csak viccelődök....anyám de meleg van!!! Vagy 270°C!!- háborodott fel, majd felállt.
- Dan hova mész?- pattantam fel.
- Megnézem a hőmérőt!- odasétált az ablakhoz dülöngélve, majd megnézte- mondom én!!! 200°C van!!- mutogatott.
- Nem Dan, az 20°C! Gyere ide, és ülj vissza!- szóltam rá parancsolón.
- Jóvan,jóvan nyugi asszony!- legyintett, és visszapróbált jönni,de megbotlott, és pofára esett. Akárhogy próbáltam, nem sikerült visszatartanom a röhögést. Röhögve mentem oda, és segítettem fel.
- Semmi baj,semmi baj!- nyugtatott. Kihúzta a kezét a kezemből, és visszaült a kanapéra. Leültem mellé, de ekkor valaki próbált bejönni. Gondoltam, hogy Zayn az, ezért felálltam, és kinyitottam az ajtót, de ekkor Dan felpattant egy baseballütővel, és elindult Zayn felé.
-Nyugi húgi, majd én elintézem a pasast!- lökött el az útból.
- Ne Dan!!!!!!- fogtam meg a karját amivel már lendített, hogy lecsapja Zayn-t.
- Mert mért ne?!- nézett rám.
- Mert ő a pasim, és szeretem őt! Azzal ha őt bántod, engem is bántasz!- próbáltam őt meggyőzni. Ekkor lépteket hallottunk a lépcső felől. De jó, felkelt nagyi is!!! Leért és döbbenten nézett végig rajtunk.
- Mi folyik itt?! Pizsiparti nélkülem?!- viccelődött. Ha tudná, hogy mennyivel nagyon baj van itt!!
- Heh,heh ki ez a vénasszony?- kérdezte Dan a nagyira mutogatva.
- Ő a nagymamád Dan!!! Nem mondhatod, hogy rá sem emlékszel!! Azt tudod, hogy én ki vagyok?!- kiabáltam.
- Persze! Téged sosem felejtenélek el! A kishúgom vagy!- mosolygott. Én bólintottam- anya hol van?!- ez szíven ütött.
- Anya...?! Anya.....meghalt.....- mondtam, és könnybe lábadtak a szemeim. Zayn magához húzott.
- Na gyerekek, komolyan mi ez az egész?!- szólt közbe nagyi.
- Nagyi, annyi folyik itt, hogy Dan részegen jött haza, én meg nem akartalak felkelteni, mert akkor még azt hinnéd hogy mindennap ilyen, de nem....- magyaráztam el tömören.
- Részeg?! Mi az hogy részeg?! Mégis miért?!- nagyi is teljesen kiakadt. Odajött elém, és mérgesen meredt rám.
- Nem tudom, még nekem sem mondta el...- feleltem, és lehajtottam a fejem. Lehet, hogy először tényleg nagyinak kellett volna szólnom...
- Oké, rendben! Dan gyere velem! NEM TŰRÖK TILTAKOZÁST!!!!!- kiabált rá, amikor meglátta, hogy Dan már nyitja a száját. Megfogta a kezét, és felvezette az emeletre. Én Zayn felé fordultam.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem.....
-  Ezt ne köszönd meg!- mosolygott rám, majd egy hajtincset elkotort az arcomból, és gyengéden megcsókolt.
- Elég!- szólt ránk nagyi- Sophie hogy gondolod hogy nem nekem szólsz először?!?! Lehet, hogy azt hitted, hogy meg tudod oldani egyedül is, de nem!!!!!! Elhiszem, hogy már "megszoktad" hogy egyedül kell boldogulnotok, de amikor itt vagyok, hogy segítsek legalább akkor háláld meg!!!- kiabált.
- Rendben, igazad van, sajnálom....- mondtam.
- Tudod mit?! Én ezt már rég kinéztem Dan-ből! Én most lefekszem, holnapig van időd hogy elgondolkodj azon, hogy mikor indulunk haza Chicago-ba!!
- Indulunk?! Ezt meg hogy érted?!- kérdeztem vissza ijedten.
- Úgy, hogy nem maradsz itt egy ilyen felelőtlen emberrel!!! Jössz haza velem!!- ezt még elmondta, majd felment az emeletre. Nekem egy óriási gombóc növekedett a torkomban. Zayn felé fordultam. Ő is lefagyva meredt nagyi után.
- Most mi lesz?- kérdeztem tőle elcsukló hangon.
- Nem tudom.....- belenéztem a szemébe, és most először láttam benne könnyeket csillogni.....

2013. február 13., szerda

13.rész-- Az első közös programunk

Hali itt vagyok!! ;) Hoztam egy új részt megint, és bocsi ha ritkábban hozok és rövidebbet, de mostanában nincs túl sok időm, de igyekszem! ;) na puszi xxx

 Lementünk enni a nagyival, persze közben kifaggatott mindenről, hogy hogy jöttünk össze Zaynnel, hol találkoztunk meg stb. Aztán egy kicsit meg is lepett úgy kaja közben, nem örültem annak a kérdésének. Főleg nem a fiúk előtt!!!
- Ja és Sophie!
- Hmm?- kérdeztem vissza, mert éppen tele volt a szám.
- Mond csak, te szűz vagy még?- kérdezte a nagyi. Én félrenyeltem, ezért köhögni kezdtem. Minden szempár rám szegeződött, sőt Harry és Louis nagyon is vigyorgott. A többiek(nagyit kivéve) csak halványan mosolyogtak, nagyi pedig komolyan várta a válaszom.
- Komoly nagyi?! Itt a fiúk előtt?! Erre így itt most biztos hogy nem fogok válaszolni!- jelentettem ki.
- Nem már Sophie! Ha elmondod mi is elmondjuk!- kérlelt Harry.
- Heh, azt hiszed hogy engem érdekel, hogy mikor vesztetted el a szüzességed? Mert már 100% hogy elvesztetted!- kacsintottam gúnyolódva  a fürtösre.
- Höh....- csak ennyit nyögött ki.
- Na mi van?! Talán még szűz vagy?!- húztam az agyát. A fiúk már nagyon vigyorogtak.
- Nem ezt mondtam....- hajtotta le  a fejét egy halvány mosoly kíséretében. Itt elröhögtük, még a nagyi is egy kicsit.
- Inkább térjünk vissza rád!- terelte a témát Harry.
- Oké....- sóhajtottam- Őszintén?! Igen még szűz vagyok.....
- Hány éves is vagy?!- kérdezte udvariatlanul Niall.
- Niall!- szóltak rá a fiúk kórusban.
- 17, csak nem olyan kanos mint te!- nyújtottam ki rá a nyelvem. Nem vettem sértésnek amit mondott.
- Miért, én hány évesen vesztettem el?- kérdezte úgy, mintha nem tudnám.
- 13!- vágtam rá önelégülten.
- Honnan tudtad?- kerekedtek ki a szemei.
- A laptopom mondta!- nevettem, mire a fiúk is felnevettek. Zayn mellettem ült, és odasúgta nekem úgy, hogy csak én halljam.
- Nem sokáig vagy te még szűz!- sajnos nem jött össze, így Loui is meghallotta.
- Óóóóóhhhóóhhóóó Zayn!!!!! Felébred a kis Malik?!- vigyorgott. Én elpirultam, ezért lehajtottam a fejem. Muszáj ezt pont a nagyi előtt?!
- Miért mit mondott?- kérdezte Louis-t Harry.
- Idézem: "Nem sokáig vagy te még szűz!"- vigyorgott ránk sátánian Loui.
- Anyád Louis!- ütött bele a vállába Zayn.
- Köszi jól van, és a tied?- gúnyolódott, de erre Zayn nem mondott semmit, csak ő is lehajtotta a fejét.
- Néztétek már Sophie-t, hogy milyen aranyos amikor elpirul?- kérdezte a srácokat Liam.
- Tényleg!- felelte kórusban Loui,Harry és Niall.
- Ne már srácok!- kértem őket, és a tenyerembe temettem az arcom. Utálom amikor ezt csinálják!
- Mindenki befejezte?- állt fel nagyi.
- Igen köszönjük!- válaszolt mindenki nevében Zayn.
- Nem! Van desszert?- kérdezte egy tündéri mosollyal Niall.
- Hát persze, hiszen amíg én és Sophie elkészítjük ti szabadok vagytok!- kacsintott nagyi a fiúkra. Nem tetszett ez nekem, tudtam, hogy valami kínos dologról akar beszélni velem. Csak akkor csinálja ezt. Én felálltam, és nagyi után eredtem, amikor Harry megfogta az alkarom, és visszahúzott.
- Mi lenne, ha ma elmennék vidámparkba? Paul most írt, hogy csak 6-ra kell mennünk próbára, és ha sietünk akkor belefér egy kisebb mulatás!
- Én benne vagyok!- feleltem feldobódva.
- Jó, de akkor siess amennyire csak tudsz, mert már fél 3. Ok?- Liam.
- Aha! Akkor megyek is!- válaszoltam, majd ki is rohantam nagyi után. Ő éppen mosogatott. Felém sem fordulva kérdezett.
- Mit akartak a fiúk?
- Ja semmi lényegeset, csak annyit hogy ma elmehetnénk vidámparkba- mondtam, bár egy kicsit akkor lelombozódtam. Mert hát nagyi már kb fél éve nem jött, és pont amikor itt van én lelépek?! Bár aztán az is eszembe jutott, hogy a fiúk 6-ra próbára mennek, szóval azután már csak ketten maradunk.
- Ahhaa, értem! Akkor menjetek csak, majd én egyedül megcsinálom!- intett.
- De....
- Nincs de! Menj készülődni!- mosolygott.
- Te vagy a legjobb nagyi!- vigyorogtam rá hálásan, majd felrohantam és megcsináltam a hajam. Begöndörítettem, és a frufrumat egy fekete rózsával hátrafogtam. Feltettem enyhe sminket, és ez a szett mellett döntöttem:









Miután elkészültem lementem a fiúkhoz. Zayn és Louis éppen a TV előtt verekedtek, Niall evett, mint mindig, Harry és Liam pedig sikítoztak, hogy nem látják a TV-t. Nem vették észre, hogy ott vagyok, de azért én odakiáltottam nekik, amilyen hangosan csak tudtam. Érdekes, hogy milyen nagy hangzavart tud csinálni 5 srác.
- Hahó srácok! Tőlem mehetünk!- ahogy elkiáltottam magam, mindenki abbahagyta amit csinált, és mozdulatlanul meredtek rám. Én már majdnem el is nevettem, de akkor mindenki elkezdte újra azt, amit eddig.
- FIÚK!!!!!!!!!!- most sokkal hangosabban ordítottam. Erre méltatlankodások közepette, de mindenki elkezdte összeszedni magát.

*A vidámparkban*

 Ott álltunk 6-an az óriáskerék előtt. A fiúk próbáltak rávenni, hogy üljek fel velük.
- Mondjatok le róla! Ez az, amire biztos hogy nem ülök fel!- jelentettem ki. A hullámvasutat imádtam, de ez ki van zárva!
- Hát jó....ha te nem ülsz fel!- vonta meg a vállát Louis, aztán odament, és súgott valamit Zaynnek, amire ő csak bólintott.
- Köszönöm!- bólintottam önelégülten. Megfordultam, és csak meredtem az óriáskerékre. Aztán éreztem, hogy valaki hátulról felemel, és elkezd velem rohanni a szerkezet felé.
- Neee!!! Héééjjj valaki!!!!! TEGYÉL LE!!!!!!!!- sikítoztam. Megéreztem Zayn csodás illatát. Nem hittem el, hogy erre volt képes, de persze azért nevettem is egy kicsit. Beletett egy kis kabinba, majd az be is csukódott utánunk. Naplemente volt a hegyek mögött, és őszintén megvallva nagyon romantikus volt. Zayn hátulról átölelt, és az állát a vállamra tette. Éreztem az illatát, és egyből elfelejtettem mindent. Felé fordultam, és mélyen a szemébe néztem. A kezeimet átfontam a nyaka köré, ő a kezeit a derekamra helyezte, és így csókolóztunk. Nem bántam meg, hogy "belevágott" az óriáskerékbe, sőt sosem felejtem el. Nagyon romantikusnak éreztem, és ezek bennem örök nyomot hagynak. A szél enyhén fújt, de nem fáztam.
- Bocsánat, de ezt nem hagyhattam ki....- suttogott.
- Én nem bánom. Sőt inkább meg is köszönöm neked!- mosolyogtam. Mentünk még két kört, majd kiszálltunk a fiúkhoz. Fogtuk egymás kezét, és nagy mosollyal álltunk előttük.
- Olyan szép pár vagytok!- mosolygott Liam. Mi mosolyogva összenéztünk.
- Köszönjük....- feleltük kórusban.
 Még elmentünk enni egy hotdog-ot, amit Louis igencsak telerakott majonézzel, majd megfogta, és kispriccelte, és persze hogy az egész rám esett. Jót nevettünk. Elindultunk, de ekkor Harry szólt.
- Skacok, nem akarok ünneprontó lenni, de 17:58 van, és nekünk 2 perc múlva a város másik felében kéne lennünk!!!!!
- Bakker Harry hívd fel Paul-t!!!!- szólt türelmetlenül Liam.
- Miért én?- hisztizett a fürtös.
- Na akkor én majd felhívom!- szólt közbe Louis, majd odébbállt telefonálni. Én odabújtam Zaynhez, őszintén egy kicsit fáztam. Kb 4 percre már vissza is jött Louis.
- Paul azt mondta, hogy menjünk ki, idejön, elvisz minket próbára, utána pedig Sophie-t haza- oktatott ki. Bólintottunk, majd csöndben sétáltunk ki. Nagyon elfáradtam, annyit rohangáltunk ma már. Na meg persze még egy kicsit vizes voltam azóta, hogy a fiúk lelocsoltak vagy 2 liter vízzel. De azért nagyon jó nap volt!
 Mikor már ott voltunk Zayn egy csókkal elköszönt, a fiúk pedig csak integettek, hogy most ne kelljen ki-be szállni. Zayn megígérte, hogy ír majd ha végeztek, és akkor még beszélünk. Paul hazavitt, megköszöntem a fuvart, majd bementem. Nagyi már feküdt az ágyában. Neki is beköszöntem, beszélgettünk, majd 20:00-kor elmentem letusolni, és befeküdtem az ágyamba. Néztem a TV-t, és kockultam, majd 21:30-kor írt Zayn:
Szia kicsim! :) Most értünk haza, de szerintem én már nem megyek fel twitterre, rendesen ki vagyok dőlve! Nem baj???:)
Őszintén nekem sem sok kedvem volt....nem hozzá, hanem ehhez az egész twitteres cucchoz.
Szia manó!:) Nem, nem baj, én is totál hulla vagyok, majd holnap beszélünk! Puszi jó éjt, szeretlek nagyon!!!!!!! <3 <3 <3

Oké, szia, puszi!!!! Én sokkal jobban, legyenek szép álmaid!!!!!!! <3 <3 ;)

Miután elolvastam, lenémítottam a telóm, nem tudom, hogy miért, rossz szokás. Lekapcsoltam a villanyt, ki a TV-t, és kb 2 perc múlva el is aludtam.
 Kinti zajokra ébredtem fel. Nem tudtam, hogy ki lehet. Na már megint?! Ránéztem az órámra, és hajnali 2 óra volt. Kikászálódtam az ágyamból, majd le a földszintre. A lenti látványtól sokkot kaptam. Egy férfi állt ott, aki nem Zayn, se a bandából valaki........

2013. február 9., szombat

12.rész-- Izgalmak és örömök

Hello! Olvass csak ennyit! ;D puszi xxx

 Hirtelen, egy ajtócsapódást hallottunk. Dan nem lehetett, mert edzésen van, Lottie pedig, egy az, hogy nem  a hátsóajtón jönne be, kettő pedig, hogy ő vásárolni van az anyukájával, a fiúk meg Zayn is itt vannak, rajtuk kívül pedig nincs nagyon senkim. Ijedten néztem a fiúkra, majd vissza a hang irányába. Szótlanul ültünk ott, és bámultuk a hang felé. Nagyon megijedtem, szó szerint már remegtem.
- Hahó!!!- kiáltottam ki remegő hangon. Nem érkezett felelet, csak lépteket hallottunk. Zayn felállt.
- Mindjárt jövök!- suttogta.
- Mit csinálsz?!?!- suttogtam vissza, olyan szigorúan, ahogyan csak tudom.
- Mondjuk megnézem, hogy ki az, és hogy mit csinál?!!!- válaszolt, majd már el is indult. Szörnyen féltettem őt, és szörnyen féltem én is. Zayn vitt magával egy serpenyőt a biztonság kedvéért. Mikor eltűnt a kanyarban, éreztem, hogy Harry magához húz, és átölel. Jó érzés volt, de ez sem tudta elfelejtetni velem, hogy lehet, hogy egy betörő, vagy esetleg egy gyilkos ólálkodik itt a házban, és Zayn pedig ott van vele valahol.
- Nyugi....- suttogta oda nekem Harry.
- Honnan veszed, hogy nem vagyok nyugodt?!- kérdeztem, bár tényleg nem voltam nyugodt. Nagyon nem!!
- Érzem ahogy remegsz!- mosolygott. Hogy bír ilyenkor mosolyogni?!
- Ja....te nyugodt vagy?!
- Őszintén?! Nem. De ha én mosolygok, akkor azt gondoltam, hogy talán te is....- válaszolt.
- Ja! Köszönöm...- nyomtam egy puszit az arcára. Ő csak bólintott.
- Zayn!!!- szólt ki kicsit hangosabban Louis. Nem érkezett felelet. Óriási gombóc növekedett a torkomban, és csak másodpercek kérdése volt, hogy zokogni kezdjek.

*Zayn szemszöge*

Amikor Harry már belekezdett a mondandójába, egy hangos ajtócsapódást hallottunk. Mindannyian egyszerre meredtünk a hang irányába, de nem láttunk meg senkit, és senki hangját sem hallottunk. Ránéztem Sophie-ra, és látszott rajta, hogy gondolkozik. Akkor ez azt jelenti, hogy....ő sem tudja, hogy ki az?! Egyszer csak rémült arckifejezéssel bámult ránk, és utána vissza a hátsóajtó felé.
- Hahó!!!- szólt ki remegő hangon. Nagyon megsajnáltam. Itt ülünk, öt fiú, és egy lány, és egyikünk sem mer kimenni?!?! Végül is, az én barátnőm, az én barátnőm lakása! Ha nem én, akkor ki fogja megvédeni őt?!
- Mindjárt jövök!- suttogtam, miközben felálltam.
- Mit csinálsz?!?!- suttogott vissza, és éreztem a hangjában, afféle "parancsot", hogy üljek vissza.
- Mondjuk megnézem, hogy ki az, és hogy mit csinál?!?!- válaszoltam, majd el is indultam. Amúgy sem tudott volna meggyőzni arról, hogy menjek vissza. Kimentem a konyhába, és azért önvédelmi fegyvernek fogtam egy serpenyőt. Filmekben láttam már, gondoltam hogy talán jó valamire. Elindultam az ajtó felé, és őszintén szólva izgultam. Mi van ha van nála fegyver?! Azzal a tudattal, hogy hogyha most én nem megyek ki, és látom el a baját az illetőnek, akkor lehet, hogy a barátnőmnek esik valami baja. És ha van nála fegyver, akkor mi van?! Inkább meghalok érte....amikor odaértem az ajtóhoz nem láttam senkit. Indultam is, de ekkor éreztem, hogy valaki lefog hátulról, és befogja a számat. Hallottam, hogy valaki a szobából a nevemet kiálltja. Próbáltam válaszolni, de nem tudtam. Ekkor elengedtek, és egy idős hölgy jelent meg előttem. Értetlen fejjel néztem rá.
- Jó napot fiatalember!- mosolygott- én Sophie nagymamája vagyok, és szeretném meglepni az unokámat. Segítene?
- Jó napot! Persze....- sóhajtottam. Úgy megkönnyebbültem. Először el sem akartam hinni. Aztán persze lassan tudatosult bennem, hogy nincs semmi baj.
- Sajnálom, ha megijesztettem! Szerintem arra a serpenyőre nem lesz már szükség! De ha akarja, felőlem hordozhatja magával....na szóval a terv annyi, hogy maga eljátssza, hogy én egy őrült vagyok, és elrabolom Önt. Elbújunk fent Sophie szobájában, és amikor feljön, hogy felkapjon valamit, majd pedig hősiesen megmentse, előugrunk. Rendicsek?- kacsintott. Elvigyorodtam.
- Kifejezetten tetszik! Csak azt kérem, hogy tegeződjünk! Akár hiszi, akár nem, nem vagyok annyi idős mint....mindegy...- húztam el a szám. Nem tehetek róla, néha csak úgy kicsúsznak az ilyen szemtelenségek. A számomra még épp hogy ismert nagymama adott egy taslit.
- Amúgy ki vagy te?- kérdezte, miközben én simogattam a helyét ott, ahol megütött.
- Én Zayn Malik vagyok, Sophie barátja!- nyújtottam oda a kezem.
- Rendben szia! Én Sarah vagyok, és hívj csak így, oké?- mosolygott. Kicsit csodálkoztam....tök jó fej ez a nagyi!
- Ok, de szerintem kezdjük el!
- Igazad van!- válaszolt, majd már neki is láttunk a színészkedésnek.

*Sophie szemszöge*

 Csak most legyek erős!!! Folyton csak ezt hajtogattam magamban, hogy nehogy elsírjam magam. A fiúk és én csak egy árulkodó jelet vártunk, hogy vajon hol lehet Zayn. Egyszer csak megjelent egy fekete maszkos eléggé alacsony ember az ajtóban. Zayn nyakát fogta. Én a kezemet a szám elé kaptam, és a könnyek elkezdtek folyni az arcomon.
- Ha bármit is mernek tenni, a fiúnak annyi, világos?!- fenyegetett. A hangjából ítélve nő volt, és annyira nem is fiatal. Mi csak bólintottunk. Éreztem, hogy a mellettem ülő Harry-nek is eláll a lélegzete, akárcsak nekem- én most átkutatom az emeletet! Egy mozdulat, és annyi neki!- majd fogta magát, és Zaynnel együtt felment. Mondani akartam volna a fiúknak, hogy gyerünk, de attól féltem, hogy akkor esetleg Zaynnek esik valami baja. Harry simogatta a hátam, ami tényleg jól esett. Ha most Zaynt is elveszítem, az életem már végképp értelmetlen lesz. Fentről egy hangosbemondóba- gondolom a betörő- ennyit mondott: "EMBERRABLÁS", majd egy ablakcsapódás után már semmit sem hallottunk.
- NE!!!!!!!!!!- ordítottam, miközben felpattantam, és felrohantam az emeletre. Még a lépcsőről visszanéztem, és akkor már a fiúk szemében is könny csillogott. Mert persze ilyen az én formám! Engem nem érdekel, Zaynt nem engedem! Ő az enyém, és senki sem veheti el tőlem!! Berontottam a szobámba, és ott volt nyitva az ablak. Szóval itt jártak utoljára....kinyitottam a szekrényem, és akkor hirtelen kiugrott belőle nagyi és Zayn.
- WÁ!!!!!!!!!!!!!
- Bazd meg!- ennyire tényleg nem ijedtem meg, még soha-soha-soha!!!! Ledobtam magam az ágyamra, mert kb majdnem elájultam ott. A fiúk is felértek addigra, de ők jókat vihogtak- azt a rohadt....te idióta!- mutattam mérgesen Zaynre. Ő csak vigyorgott. És nagyi....úristen, de hiányzott....
- Szia kicsikém!- mosolygott.
- Szia nagyi! Semmit sem változtál, még mindig olyan sunyi vagy, mint régen!- mosolyogtam vissza, majd felálltam, és jó szorosan átöleltem. Nagyon örültem, hogy végre van itt valaki felnőtt is velem. Nem azért mert vigyázni kell rám, hanem mert.....nem tudom, még életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányozhat egy őskövület.
- Tudom! Talán baj!- tolt el magától finoman.
- Nem!- mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára- hiányoztál!
- Te is nekem! Nagyapa majd jön, de  csak 2 nap múlva!
- Ez azt jelenti hogy....maradtok?- mosolyogtam reménykedve.
- Hidd el, nem fogsz megszabadulni tőlem egy hamar!- kacsintott. Én rávigyorogtam, majd Zayn felé fordultam.
- Te pedig! Tudod mennyire aggódtam miattad?! Ezt még megkeserülöd!- vigyorogtam, és közelebb mentem hozzá.
- Hát most betojtam!- nyújtotta ki rám a nyelvét, majd megcsókolt.
- Ja és Sophie! Még egy hír: a fiúk és én már kishúgunknak tekintünk!- kacsintott Louis. Alig akartam elhinni.
- Ez most komoly?!- döbbentem le.
- Nagyon is!- vigyorgott Niall.
- Uram isten fiúk!!- mosolyogtam, majd átöleltem mind a négyüket. Réges-régen nem voltam ilyen boldog, de nem bánnám, ha minden napom ilyen lenne...!!!

2013. február 5., kedd

11.rész-- Döntöttek....

Hali! Szóval ugye abban állapodtunk meg, hogy a tizedik rész után törlöm a blogot. Aztán jött egy új komi(amit köszönök ^ ^) és nőtt a megtekintések száma is, ezért most hozok egy új részt!!:) Jó olvasást!! puszi xxx

 Reggel egy hangos puffanásra ébredtem. Kényszeredetten nyitottam ki a szemem. Ránéztem az órára, és még csak tíz óra volt!!! 
- Dan!!!! Élsz még?!- kiáltottam.
- NEM!!!!!!!- hallatszott a sokkal hangosabb válasz.
- AKKOR OKÉ!!!!!!!!- ordítottam vissza ugyanolyan hangosan, mint ő nekem. Visszacsuktam a szemem, de tudtam, hogy hiába. Ha én egyszer felkelek, már vissza nem alszok! Mivel pont mellettem volt a telóm, megfogtam, és felmentem rajta twitterre. Egy üzim jött Zayntől. Gyorsan rámentem, hátha már valami jó fog történni. 
"Döntöttünk!!!! Harry"
Csak ennyi szerepelt az üzenetben. Ez most komoly?! Többet nem tud írni?!
"Köszi! :@ Honnan tudjam meg, hogy miben állapodtatok meg?! XD"
Zayn(mint Harry): ma 3-kor gyere a parkba! Ne késs!
Én: Ez olyan emberrablósan hangzott, de oké!! ^ ^
Zayn(mint Harry): Tudom, direkt!!  ;D
Én: Ja bocs! XD bocsi, de most  mennem kell reggelizni. Szia
Zayn(mint Harry): Nem probléma. Szia, jó étvágyat!
Én: Köszi *-*
Kiléptem, majd lementem a konyhába. Dan ügyködött valamivel. Tudtam, hogy nem tud főzni, de mindig is meg akart tanulni.
- Reggelt! Segítsek valamit?- kérdeztem, miközben hátulról megöleltem.
- Szia! Nem kell, majd csak megtanulok csinálni egy nyamvadék rántottát!- mérgelődött. Kiröhögtem szegényt, és leültem az egyik székre.
- Ma 3-ra kimegyek a parkba! Oké?- kérdeztem. Egyeztetni akartam vele a programot.
- Nem! Bocsi, de mára bevállaltam, hogy vigyázok Sarah kutyusára, Frenkie-re, de reggel írtak, hogy ma be kell mennem edzésre. Szóval neked kell csőszködnöd! Bocsika!- válaszolt, miközben töltött magának egy pohár vizet, és azt kezdte kortyolgatni.
- Akkor átjöhet négy vagy öt fiú?- kérdeztem visszafogottan. Ő félrenyelt, és elkezdett köhögni.
- Persze!!!
- Tényleg?!- alig akartam elhinni, hogy ilyen hamar beleegyezett.
- Nem!! Normális vagy?!- váltott mosolygós arcról komoly arcra. 
- Persze! Légyszi!
- Nem!!
- De miért?!
- Mi van ha szétszeditek a házat?!- kérdezte, de láttam rajta, hogy nem ez a valódi ok.
- Dan most komolyan!!- kérleltem a tesót.
- Milyen fiúk?!
- Zayn meg a banda!!!- győzködtem. Ma egyszerűen muszáj találkoznom a fiúkkal!!!!
- Ja....miért nem ezzel kezdted?! Persze jöjjenek csak...!!! Bennük már megbízom!!- mosolygott.
- Na végre!!! Köszönöm!!- vigyorogtam.
- Amúgy, akkor ti most....jártok?- vonogatta a szemöldökét.
- Ja, valami olyasmi!!- mosolyogtam.
- Az jó! De ugye tudja, hogy egy rossz szó, egyszer kell megbántania, és vége, repül ki az ablakon!
- Dan!!! Nem fogod kidobni Zayn-t sehonnan, és sehova, vili?!- szidtam, bár én is tudtam, hogy nem gondolja komolyan. Ő rosszallóan bólintott, majd felállt. 
- Basszus, a kaja!!!!- kiáltott fel.
- Dan bakker!!!- pattantam fel én is.
- Most mit csináljak?!- fordult felém kérdő tekintettel.
- Nem tudom! Nem tudom! Nem tudom, oké?!- kiabáltam. 

*Délután*

Dan már elment az edzésére. Ma beszélgettem Zaynnel twitteren, és megkérdeztem, hogy a fiúkkal kapcsolatban mire számítsak, de azt mondta, hogy nem mondhat semmit. De akkor ez most jót vagy rosszat jelent?! Bár lehet, hogy akkor kicsit máshogy beszélt volna, ha nem túl jók a hírek, nem?! Vagy akkor Harry sem lenne ilyen hangulatban meg ilyenek, szerintem. Annyi szent, hogy én a legjobbra számítok, mármint a legjobbat remélem. Aztán lesz ami lesz....Már fél kettő, én a TV előtt ülök. Már megvan beszélve a fiúkkal, hogy ide jönnek hozzám. Felmentem twitterre, és rájuk írtam.
Én: Van itt valaki? Remélem, hogy nincs!!
Zayn: De, én! :D Miért kéne, hogy ne legyek itt?! o.O
Én: Mert ha itt vagy, akkor az azt jelenti, hogy még nem indultatok el!! :)
Zayn: Igen, Harry még pucérkodik, de a fiúkkal már rászóltunk, hogy húzzon öltözni, szóval mindjárt!! ;)
Én: Köszi, hogy ezt megosztottad velem, így már sokkal jobban érzem magam....!!! XD
Zayn: Bocsi....:) Na Harold készen lett, szóval indulunk. Kb 15 perc! Szeretlek puszi :)) <3
Én: Rendben! Én is! Puszi és siessetek!!! :D
Zayn: Oké főnök ;D
Ezt még megírta, aztán rögtön le is lépett. Hát én már nagyon izgulok!! Mint akkor amikor megkaptam a koncertjegyeket....tényleg!!! Holnapután koncert!! Milyen furcsa....már úgy fogok elmenni a koncertre, hogy nem csak ismerem őket, de Zaynnel járok is!!! Nagyon érdekes lesz ott látni azt a sok lányt, aki mind elkezd sikítani, ahogy Zayn integet nekik, én pedig már a sajátoménak tekinthetem őt....Őt, akit lányok milliói akarnak. Őt, akit még pár hete az én jövendőbeli férjemnek tekintettem. És most ő a pasim. Ezt így még végig sem gondoltam....nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de egyszer csak csöngettek. Összerezzentem, majd egy fél perc múlva felpattantam. Odarohantam az ajtóhoz zokniban, aminek az lett a következménye, hogy ki tudtam nyitni az ajtót, de utána rögtön pofára is estem. Ahogy felnéztem, öt érdeklődő fej tekintett be az ajtón, és engem bámultak. Én felvettem egy ártatlan mosolyt, majd még úgy a földön feküdve üdvözöltem őket.
- Sziasztok! Gyertek beljebb!
- Szia!- köszöntek kórusban, és be is jöttek.
- Jól vagy?- kérdezte Harry.
- Ja, köszi!- mosolyogtam, majd feltápászkodtam- üljetek le! Kértek valamit?
- Én egy pohár vizet légyszi!- mondta Liam. Bólintottam, majd a többi fiúra várva néztem.
- Én semmit köszi!- Louis.
- Én sem!- Harry.
- Én majd kiszolgálom magam, ha kell valami!- kacsintott rám Zayn, én pedig rávigyorogtam. 
- Van valami kaja?- kérdezte Niall.
- Persze! Mássz be nyugodtan a hűtőbe, és keress valamit!- invitáltam ki a fiút. Megmutattam mindenkinek mindent, majd leültünk a kanapéra.
- Ööö....Sophie!- szólt Liam.
- Hmm?- mosolyogtam.
- Megkaphatnám a vizem?
- Úristen!!!!!! Úgy sajnálom Liam! Totál elfelejtettem! Rohanok!- szabadkoztam, majd már fel is pattantam. Tényleg tökre kiment a fejemből. Gyorsan kirohantam a konyhába, majd egy pohár vízzel a kezemben tértem vissza, majd odanyújtottam neki. 
- Köszi!- nevetett. Én nevetve bólintottam vissza. Leültem melléjük a kanapéra, majd csak így csöndben ültünk pár percig.
- Na szóval Sophie! A döntésünk a következő....- kezdte el Harry, de be már nem tudta fejezni...