Hali!! Eddig csak egy ember ír komikat...(akinek nagyon köszönöm <3) Megírom a 10. részig, és ha addig is csak tőle jön, szerintem törlöm a blogot....de most új rész, úgyhogy jó olvasást!! ;)) puszi xxx
Egy éles hang szakított meg minket...pont most?! Az időzítés....tökéletes!! Odafordultam, és az arcomon a sokk, és a reakció miatti félelem jelent meg.
- Anya?! Figyelj ez nem az aminek látszik...- álltam fel Zayn mellől.
- Igen?! Szerintem viszont ez pont az aminek látszik!- felelte anya higgadt hangnemben- de ha szerinted nem, akkor hallgatlak! Szerinted minek látszik?!
- Mi csak...csak...na jó talán az aminek látszik, de értsd meg anya, hogy én...
- Nem érdekel!! Nem értek meg semmit, ha te sem vagy képes megérteni azt, hogy még túl fiatal vagy!- na itt betelt a pohár. Minden ami bennem volt, most egyszerre anyun jött ki.
- MIÉRT ANYA?! MOND MÉGIS HÁNY ÉVESNEK NÉZEL?! MERT NEM NÉGY VAGYOK AZ BIZTOS!! KÉRDÉS: TE HÁNY ÉVESEN KEZDTED?!
- Na elég! Irány haza! MOST!- mutatott a házunk irányába anya. Én most nem láttam jó alkalmát annak, hogy tiltakozzak, ezért Zayn felé fordultam, aki csak meglepetten hallgatta a vitánkat. Ő csak bólintott, majd én elindultam, és láttam, hogy anya a hátam mögött csak csúnyán ránéz Zaynre, majd ő is jött utánam. Halványan Zaynre mosolyogtam, majd tátogtam neki egy "sajnálom"-ot. Anya még útközben beolvasott nekem, hogy hogy képzelem ezt, meg ilyenek, de nem izgatott túlzottan. A mai napom nagyon rosszul végződött, de csak arra gondoltam, hogy Zaynnel már majdnem összejöttünk, mert ő is akarja. És ha erre gondoltam, az jobb kedvre derített...
- Sophie!! Figyelsz te rám egyáltalán?!
- Igen anya, persze!- néztem rá.
- Akkor ismételd el amit mondtam!- próbálkoztam, de sehogy sem tudtam megszólalni.
- Bocsi anya, én csak...- szabadkoztam, bár tudtam, hogy mindhiába.
- Ááá, neked úgy is hiába beszélek...- legyintett anya.
- Na ebben legalább egyetértünk...- feleltem mikor odaértünk a házunk elé, majd bementem, és felrohantam a szobámba, majd magamra zártam az ajtóm. Írtam Zaynnek egy SMS-t, amiben megkérdeztem tőle, hogy fel tud-e jönni twitterre. Én felmentem, és amikor már ő is fent volt elkezdtünk beszélgetni:
Én: Szia! Bocsi a ma estéért, csak anyum azt hiszi, hogy én még fiatal vagyok a pasizáshoz, nálam pedig már betelt a pohár. Majd életem végén, amikor már nem leszek büntiben bepótoljuk, oké? :(
Zayn: Szia! :) Nem baj, és igen, valahogy éreztem! :D Oké, én akkor is várni foglak! ;)
Én: Köszönöm :) Nekem a szüleim nagyon szigorúak. Már az is baj nekik, hogy a barátnőm fiúval van...na mindegy...jó lehet neked, hogy nincsen ott olyan, aki parancsolhat neked...
Zayn: Nehogy azt hidd, hogy az olyan jó! Nincs aki tanácsokat adjon olyankor, amikor tanácstalan vagy! Nincs olyan, aki megvéd olyankor, amikor más nem tud! Persze néha jó, meg minden, de amúgy nagyon nem jó túl hamar felnőni...:))
Én: Hát igen...ebbe így még bele sem gondoltam...:))
Zayn: Amúgy van egy kis gáz...
Én: Mi az? Mi a baj? :o
Zayn: A fiúk szerint, közted, és az a fiú között tényleg volt valami...azt hiszik, hogy te csak dicsekedni akarsz azzal, hogy egy olyan híres fiúval fogsz járni(ha fogsz) amilyen én vagyok....
Én: Mi?! De hát ez nem igaz!! Ugye tudod, hogy nem az?!
Zayn: Igen, én tudom, de ők nem nagyon akarják elhinni...
Én: Akkor most mi lesz?? :(
Zayn: Nem tudom...de majd kitalálunk valamit ne izgulj! ;))
Én: Hát jó!! ;) Figyelj most mennem kell vacsorázni! Bocsi! Ha nem jövök vissza, akkor anyuék leszedték a fejem! :D na szia, puszi, jó éjt! ;))
Zayn: :D oké szia! Neked is!! ;)
Miután kikapcsoltam a gépem, már egy kicsit letörtebben mentem le. Azt hittem, hogy a fiúk hinni fognak nekem...bár egy részből megértem őket, mert a legjobb haverjukról van szó, és tényleg nem tudhatják, hogy nem történt semmi, de részben nagyon rosszul esett, mert azt hittem, hogy ők bíznak majd bennem, és megértik ami történt. Bár a "bíznak bennem" kifejezés még eléggé korai, hiszen még csak pár napja ismerjük egymást, de azért reménykedtem....de majd csak be tudom valahogy bizonyítani nekik, hogy tévednek...most inkább arra próbálok koncentrálni, hogy most mit mondjak, tegyek itt az ősök szigorú tekintete előtt. Leültem az asztalhoz, és csak csöndben vártam amíg anya és apa megterít és szed mindenkinek kaját. Sajnos most Dan sincs itthon, mert Sarah-nál van...ő biztos kihúzott volna a pácból...Már elkezdtünk enni, és eddig semmi kérdés, és semmi vádló tekintet, vagy valami hasonló. Remélem nem is lesz, nekem ez így teljesen megfelel. Bár ha nem lenne, az maga lenne a csoda...
- Na akkor Sophie! Magyarázd már el nekünk a mai napot!- nézett rám apa. Hát nem megmondtam?!
- Csak annyi volt, hogy...na jó! Elmesélem az elejétől. Egyszer amikor csak én, és Lottie voltunk itthon, elterveztük, hogy nézünk egy filmet, és ezért én kimentem csinálni popcorn-t, és akkor észrevettem az ablakból a turnébuszukat. Odahívtam Lottie-t, és kimentünk autogramot kérni. Már bő háromnegyed órája beszélgettünk, amikor kikérdeztek, hogy mi a tervünk mára. Amikor mi elmeséltük, és utána be is tartottuk, vagyis elmentünk plázázni, akkor megjelentek ott ők is. Nagyon jól elbeszélgettem Zaynnel, és amikor mi már indultunk volna haza, ő elkérte a számom. Aztán tegnap amikor Lottie elment Harryvel...
- Maryvel- javított ki anya mosolyogva.
- Nem anya! Harryvel...-ráztam meg a fejem. Anya nem szólt semmit, csak mosolygott amit eléggé furcsállottam, de azért folytattam- én unatkoztam, ezért kimentem a tóhoz, és ott összefutottam a régi legjobb haverommal Justinnal, és elmentünk abba a fagyizóba, ahova régen mindig jártunk. Tök jókat nevettünk, és beszélgettünk, de nem történt semmi több. Zayn viszont meglátott minket, és félreértette a helyzetet, és akkor közölte, hogy neki találkozója van egy másik lánnyal. Itt nagyon letörtem, ezért hazarohantam, ez volt a tegnapi. És amikor ma kimentem a tóhoz, ott találkoztam össze vele. Ő elmondta, hogy többet érez irántam, mint puszta barátság, és én is elmondtam neki, hogy az érzés kölcsönös. Már majdnem megvolt az első csókunk, de aztán megjelentél te anya...és ennyi- sóhajtottam amikor befejeztem. Anyuék mosolyogtak, de amikor nem vidám részhez értem, akkor lefagyott az arcukról a mosoly. Mégis, amikor a végére értem mosolyogtak. Végül anya szólalt meg:
- Kicsim! Ha te tényleg úgy érzed, hogy eljött az ideje, akkor mi is beleegyezünk abba, hogy belevágjatok ebbe az egészbe!- mosolygott- de azt azért vedd figyelembe, hogy ő több millió lányt megkaphat!
- Mi csak a jót szeretnénk neked!- tette hozzá apa. Én pedig...a meglepetés, és az öröm érzései kavarogtak bennem. Hirtelen elvigyorodtam, majd felpattantam, és a nyakukba ugrottam.
- Köszönöm! Imádlak titeket!- majd felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, majd lefeküdtem. Írtam egy SMS-t Zaynnek:
Beszéltem az ősökkel! Azt mondták, hogy hogyha tényleg úgy érezzük vágjunk bele, ők nem bánják! :)) yeeaaahh!!!! :)) na jó éjt! ;))
Nem tudom, hogy miért, de Zayn nem válaszolt. Ez ugyan zavart, de azért mérhetetlenül örültem is. Így merültem álomba.
- Sophie! Sophie, ébredj!- amikor kinyitottam a szemem, Zaynt láttam az ágyam szélén ülni. Láttam, hogy valami nincs rendjén.
- Szia! Mi a baj?- ültem fel.
- Hát...az van...hogy anyukádék elakartak menni a boltba, de...- Zayn lehajtotta a fejét.
- De?- már a könnyeimmel küszködtem. Nagyon megijedtem.
- Amikor előzni akartak a kocsival...összeütköztek, egy másik autóval...és...sajnos menthetetlen sérüléseket szenvedtek...
- ÉS EZ MI A FRANCOT JELENT?!?!- nagyon ki voltam akadva.
- Hát ez azt jelenti, hogy....már a helyszínen...meghaltak...
2 megjegyzés:
anyááááássssss!!! :| ez giga jó lett :O szegény Sophie... :/ sajnálom a szüleit :( nagyon várom a következőt :)
:) köszii :))
Megjegyzés küldése