Sziasztok! Tudom, hogy már eléggé régen jelentkeztem, de nem nagyon volt időm. Most hoztam egy részt, remélem azért örültök neki!! ;) Na puszi xxx
Úgy, mintha semmi sem történt volna, hazafelé vettem az irányt. Könnyedén, és úgy, mint akinek már semmi baja sincs, vidáman surrantam be az ajtón, és dobtam egy angyali mosolyt nagyi felé, aki éppen a kanapén ült, és fagyit evett. Amikor meglátott felállt, és odasietett hozzám.
- Sophie drágám, úgy aggódtunk érted!!
- Aha, és Dan is?! Azt megnézném.....- mosolyogtam még mindig, bár belül tomboltam.
- Töröld le a vigyort a képedről! Ez nem vicc, hanem szánalom, hogy mint egy kis óvódás folyton elszöksz itthonról!- jött le a lépcsőn az én szeretett bátyám.
- Fogd be, nem kérdeztem a véleményed! Amúgy meg nem elszöktem, csak gondoltam, hogy 17 évesen nem kell engedélyt kérnem ahhoz, hogy elmenjek itthonról!- vágtam vissza.
- És hova mentél?
- Közöd?!- kérdeztem vissza flegmán.
- Igenis van, ugyanis a bátyád vagyok!- kezdett ideges lenni.
- Akkor viselkedj is úgy!! Mert ahogy te viselkedsz, az nem olyan mintha a bátyám lennél, hanem mintha a legnagyobb rosszakaróm!- emeltem fel a hangom.
- Lehetek kettő az egyben is, nem?- vett fel egy győztes vigyort. Ledöbbentem. Ekkor kimondtam valamit, amit rögtön meg is bántam:
- Bárcsak mentél volna anyuékkal, amikor ők is meghaltak!!- leesett Dan álla. Ő is, és nagyi is döbbenten bámultak rám. Én csak mérgesen néztem Dan-re. Mikor már 2 perce csak ott csöndben álltunk, felrohantam az emeletre, és bevágtam magam mögött az ajtót. Tudtam, hogy Zaynnek még próbája van, épp ezért írtam neki most:
Szia kicsim!:) Figyelj, itthon elég nagy gubancok vannak. Arra kérlek-és tudom, hogy ez nagyon fog fájni :(- hogy ne keress többet. Tudom, hogy felelőtlen lesz az, amit tenni fogok. Tudom, hogy hülyeség, és hogyha velem lennél lebeszélnél róla. De nem vagy velem....és ez nem miattad lesz! Félek, sokkal rosszabb lenne téged valaki más miatt elveszíteni. Mond meg a fiúknak, hogy imádom őket!! Hogy Niall legyen az, aki mindig volt, hogy Loui és Harry legyenek boldogok együtt, hogy Liam vigyázzon rátok nagyon.....neked pedig csak annyit, hogy nagyon köszönöm, hogy megtanítottál igazán szeretni. Hogy itt voltál velem, amikor más nem. Hogy amikor anyuék meghaltak akkor nem hagytál el, egy percre sem. Csak miattad maradtam életben! Legyél boldog, és találj magadnak egy másik lányt, akivel boldog vagy, csak arra kérlek, hogy azért a szíved egy része mindig emlékezzen rám!! Nagyon szeretlek, és nagyon szeretni is foglak titeket mindig, mindenhol! Köszönök mindent!!! :")
Miközben írtam az SMS-t, hullottak a könnyeim. Mindent leírtam.....nem akartam, hogy Zayn velem jöjjön. Itt vannak nekik a fiúk, és nem akartam, hogy miattam kerüljön bajba. Az egy dolog, ha velem történik valami, de magamnak sohasem bocsátanám meg, ha vele is történne. Amit teszek, hogy elszökök, az tényleg gyerekes. Gyerekes, hogy nem tudok szembenézni azzal, hogy ez a sorsom. Hogy valamit elkövettem valamikor, amiért én már nem lehetek boldog. Nem tudom, vagy egyszerűen csak nem akarom elfogadni. Nagy nehezen, zokogva, de megnyomtam a 'küldés' gombot. Kiírta, hogy 'az üzenet küldése folyamatban', és ott volt mellette a 'mégse' gomb, de nem nyomtam meg. Hagytam, hogy elküldje, és ezzel magam mögött tudhattam Zayn-t. És azt az időt, ami az életemben a legjobb volt miatta/miattuk. Elrontotta......Dan, és nagyi. Az a két személy, aki csak segíteni akart, az most tönkretett mindent.
Kopogást hallottam. Letörölgettem a könnyeim, és elcsukló hangon kinyögtem egy 'szabad'-ot. Dan nyitott be. Gondosan becsukta maga mögött az ajtót, és leült mellém az ágyra. A telóm az ágyamon hevert, és még be volt lépve az üzenetbe. Dan a kezébe vette, és olvasni kezdte. Olvasás közben kikerekedtek a szemei. Ledobta a telefont, és rám pillantott.
- Mit akarsz tenni?- lehajtottam a fejem.
- Semmit...
- Nem úgy tűnik!- simogatta meg a lábam- figyelj Sophie! Elcsesztem, tudom. Megbántam, tényleg. Azt hiszed, hogy ez így nekem jó lesz! Pedig én vagyok az, akinek a legjobban fájna, ha elmennél. Lehet, hogy bunkó, és gyökér voltam. De fájt. Minden egyes szavad, ami arra célzott, hogy mennyire utálsz, belevésődött a szívembe....
- Dan!- vágtam közbe.
- Hmm?
- Mi történt aznap éjjel? Amikor részegen jöttél haza?
- Oké.....megcsaltam Sarah-t- mondta ki kerek perec- ránk nyitott, amikor éppen az akkori csajommal voltam, ezért kidobott. Ez pedig engem nagyon megviselt, és mint ilyenkor szinte mindenki, a piába menekültem....ha tudom, hogy amikor összejövök azzal a csajjal azzal tönkreteszek mindent, még itthon is, hidd el, hogy nem teszem meg! Tudom, hogy iszonyúan utálsz, de talán azért meg tudsz bocsátani?- kérdezte félénken. Ismét könnyes lett a szemem.
- Persze!- szorosan átöleltem. Igaz, hogy még csak egy napja utáljuk egymást, de már így is nagyon hiányzott. Rezgett a telóm. A kijelzett szám már egy rég nem látott szám volt. Lottie volt az.
- Beszéljetek csak!- mosolygott Dan, majd felállt, és kiment. Én felvettem.
- Szia!- szóltam bele halkan.
- Sziaaaaa, kedves! Mizu?- "énekelt" vidáman.
- Semmi- feleltem tömören.
- Mi a baj cicám?- váltott a hangja döbbentre- ne is mond! Egy perc és ott vagyok!- majd lecsapta a telefont. Csak most vettem észre, hogy mennyire is hiányzott nekem a legjobb barátnőm. Kicsit már jobb kedvvel mentem le, hogy majd tudjam őt fogadni. Megálltam az ajtó előtt, és csak vártam a kopogását. Viszont kopogás helyett hirtelen kicsapódott, amiért engem orrba vágott az ajtó, és hátrazuhantam. Szitkozódva tápászkodtam fel, de nem Lottie állt előttem. Hanem Zayn.
- Zayn?! Te meg hogy kerülsz ide?- néztem rá döbbentem.
- Úgy te lüke, hogy amint elolvastam az SMS-ed, jöttem! Jöttem, nehogy olyat tegyél, amit nem lenne szabad! Most már itt vagyok veled, és le tudlak beszélni, úgyhogy nem fogod megtenni! És pont!- jelentette ki Zayn. Elmosolyodtam. Felálltam, és átöleltem. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Egyszerűen felfogtam. Hogy itt van nekem 5 kiváló srác, 2 nagyszülő, akikre mindig támaszkodhatok, 1 báty, akit imádok, és 1 B.F.F., aki ha pár hét múlva is, de mindig segítőkészen előbukkan. Úgyhogy azon az SMS-en már csak nevetni tudtam.
- Felelőtlen, és éretlen vagy még. És én nem leszek itt mindig, hogy mindig megvédjelek. Ezért elhatároztam, hogy vagy megszöktetéssel, vagy valahogyan máshogy, de elviszlek magunkkal a turnénkra! Vili?- kérdezte vigyorogva. Lefagytam.
- Szóóóóóvvvvaaaaallll...........együtt intünk majd búcsút New Yorknak?
2 megjegyzés:
Jaj siess a kövivel imádom a blogod csak igy tovább! ;)
Kösziiii :)) <33
Megjegyzés küldése