Sziasztok! Örülök a komiknak, köszönöm mindenkinek! Nos, ez a blog 50 részes lesz, és igaz, hogy még csak a 18. résznél járunk+még van blogom, de azért megkérdezem, hogy majd hogyha ezt befejezem, a másik blogom kiről szóljon? Minden tagról nagyon szívesen írok!!;) Na, hoztam egy részt. Jó olvasást! Puszi xxx
Gondolkoztam sok mindenen. Többek közt azon is, hogyha mondjuk elmennék a nagyival, akkor hiányoznék-e valakinek...Mármint Dannek biztos, de ki tudja, hogy tegnap Lottie miket mondott a fiúknak rólam. Nem tudom, hogy mi van most vele is, mivel eddig a legjobb barátnők voltunk, most pedig az egész ismertségi körömet rám akarja uszítani. Nagyival is beszélnem kéne....Dannel is....Lottie-ra viszont a legkevésbé sem vagyok kíváncsi. Ezt 12 év alatt először mondtam ki...és akkor eszembe jutott minden...minden amit vele éltem át. Hogy nélküle el sem tudtam képzelni az életem. És most nem hogy el kell képzelnem nélküle, le kell élnem nélküle. Ő és én is folyékonyan beszélünk magyarul. Még régebben egy videót állítottunk össze a barátságról. A saját tapasztalatainkból....Szerintük elég csöpögősre sikeredett, de
Gondolataimból egy kopogás zökkentett ki.
- Gyere.- törölgettem a könnyeim. Lottie nyitott be.
- Zavarok?- kérdezte félénken.
- Igen!- vágtam rá durván, és már fel is álltam, hogy kipateroljam a szobámból.
- Ne, várj!- szólt rám.
- Oké, nem várok!- mondtam, majd elkezdtem becsukni az ajtóm.
- Kérlek Sophie! Meg szeretném ezt beszélni...
- Tegnap még nem akartad- álltam meg, és az arcát kezdtem el fürkészni. Nem nézett a szemembe.
- Tudom, de tegnap még úgy voltam vele, hogy én leszek a legboldogabb, ha te végre elmész. Aztán összevesztünk, én pedig mondtam, hogy most átmegyek a fiúkhoz. De a végén inkább hazamentem, és gondolkozni kezdtem. Gondolkozni, az elmúlt 12 éven. Hogy semmi sem tudott a barátságunk útjába állni, én meg most mindent eldobnék a fiúk miatt. És ebben nem találtam semmi logikát. Ezért inkább te, mint ők. És nagyon sajnálom....- nézett a szemembe. Az én szemem, pont mint az övé, könnyes volt.
- Ó Lottie, ez olyan szépre sikeredett!- öleltem át. Tudtam, hogy nem lenne szabad megbocsátanom neki, de eszembe jutott a videó, hogy a barátoknak igenis meg kell.
- Köszönöm...- ölelt vissza sírva. Lépteket hallottunk, aztán Lottie mögött megjelent a nagyi.
- Sophie, szerintem kezdj el csomagolni.
- Nem kell elkezdenie!- felelte egyszerre Lottie és Dan. Fogalmam sem volt, hogy a bátyám hogy került oda.
- Mert?- döbbent le a nagyi.
- Mert nem megyek el.- jelentettem ki. Nagyi harsányan felkacagott.
- Azt ne te döntöd el édes piros rózsaszálam.
- De igen nagyi! Mert már nem 11 vagyok, aki nem tud egyedül döntéseket hozni! 17 vagyok, aki a bátyjával él, pasija van, legjobb barátnője, és az utóbbi időben igencsak megtanult vigyázni magára. Nem kell nekem dada.
- Nem? Akkor azt se várd el, hogy többet el jöjjek látogatóba.- fordított nekünk hátat.
- Várj!- szólt utána Dan. Nagyi megfordult.- Akkor Sophie maradhat?- nagyi nem mondott semmit, csak bólintott, majd becsukta maga mögött az ajtaját. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd egy szó nélkül csináltunk egy hármas ölelést.
Délután 2 óra fele felhívtam Zayn-t. Kicsit ki volt borulva, hogy tegnap semelyikünk sem ment át, de amint elmeséltem neki mindent, egyből megkönnyebbült, bár Lottie-ra- a gyönyörű beszéde után- eléggé haragudott. Nem csoda, én is haragudtam volna, ha mondjuk Zaynnek van egy ilyen haverja. Halvány lila gőzöm sincs, hogy fordítva miért más a helyzet. Aztán elmondtam neki a nagyisat is, persze ő is nagyon-nagyon örült.
Miután letettem a telefont, Lottie-val kezdtem beszélgetni. Ő is mesélte, hogy amíg volt köztünk ez a nagyobb szünet, akkor miket csinált. Bólogattam, vicces részeknél nevettem, de amúgy teljesen máshol járt az agyam. Azon gondolkoztam, hogy nagyi nagyon meg lehet-e bántódva, hiszen eléggé leszóltuk őt. Igaz, hogy már ráfért, de nagyon lelkiismeret-furdalásom volt miatta. Nem akartam menni, még most se akarok, de rossz érzés, hogy ennyivel letudtuk szegényt. Más részből viszont nagyon örültem, hogy végre elértem, hogy maradhatok.
- Sophie, figyelsz te rám?- méregetett Lottie.
- Nem. Sajnálom...- vallottam be őszintén.
- Min gondolkozol?
- Nagyin. Lelkiismeret-furdalásom van miatta....- néztem a szemébe.
- De ne legyen! Ő nem tudta felfogni, vagy csak szimplán elfogadni, hogy az ő kicsi unokája már nem olyan kicsi. Nem a te hibád az, hogy megmondtad amit gondolsz!- mosolygott rám bíztatóan.- Gyere, vegyél fel valami göncöt, és menjünk el fagyizni!
- Juhééééééé!!!!!!!- pattantam fel. Imádom a fagyit. A szekrényem elé álltam, és nézegetni kezdtem.
- Bakker Sophie ne már, nem randira mész, csak szimplán egy fagyizóba!- nevetett Lottie. - Oké, oké....- szabadkoztam, majd kivettem a szettet, és öltözni kezdtem. Lottie ezeket vette fel. Ja, igen, csak egy szimpla kis fagyizás! Úgy néz ki, mint aki utána egy óriási partira megy. Én maradtam az egyszerűbb ruháknál.
Rajtam ezek voltak:
Miután elkészültünk elindultunk. Út közben sok mindenről beszélgettünk, feljött ő és Harry, én és Zayn.- Amúgy szerinted Justin Bieber kicsit sem cuki?- kérdezte meg ma már vagy századszorra.
- Lottie. Utálom JB-t. Utoljára mondtam el higgadtan.
- És Conor?- érdeklődött vigyorogva.
- Ááááááá!!! Lottie te fogsz a sírba vinni! Conor....- sikítoztam. Az a másik gyerek, akit ki nem állhatok. Lottie röhögni kezdett.
- És a BTR?
- Na végre valami jó! Ők cukik is, és jó is a zenéjük!- mosolyogtam. Tényleg szeretem a srácokat.
- Na ne már! JB-t és Conor-t utálod a BTR-t meg szereted?! Milyen idegen lény vagy te?!
- Olyan, akinek van ízlése!- nyújtottam ki rá a nyelvem. Út közben sok hülyülős képet csináltunk, jól éreztem magam. Tényleg nagyon hiányzott már a legjobb barátnőm!
Épp a fagyizóban ültünk, és a fagyinkat ettük, amikor megjelentek a fiúk. Lottie gyorsan odaszaladt hozzájuk. Fogta a fényképezőt.- Hey Sophie, gyere már!- kiáltott oda nekem. Felálltam, és gyorsan odaszaladtam melléjük.
- Állj!- szólt közbe Harry- Mielőtt még csinálnál egy képet! Ez fotóalbumba megy, vagy csak mivel újra ilyen jóban letettek, meg akarjátok örökíteni, vagy olyanok akartok lenni, mint régen voltatok, ezért úgy csináltok, mint a rajongók, ezért kell közös kép?
- Furcsa....azt hittem, hogy nincs olyan ember, aki Lottie-nál többet tud beszélni....tévedtem!
- Ez nem volt szép. Én sem tudhatok mindent!- durcizott Harry.
- Nem hát szívem! És most nem csak azért állok ki melletted, mert részben én is sértve lettem.- ölelte át Lottie Harry-t. Én és a fiúk nevetni kezdtünk.
- Na akkor! Mosolyt!- kiáltottam el magam. Mindenki beállt, és a végére sikerült alkotnom egy ilyen képet:
- Ez cuki lett!- nézegette Louis.- Aha....és rólam ennyi kép elég is lesz!- jelentette ki Liam.
- Ne már! Én is akarok veled egy képet!- hisztiztem.
- Lehet, hogy akarsz de nem lesz! Na, én hozok valami piát...- mondta, majd elindult a kis bolt felé.
- Kösz...na mindegy! Lottie, akkor csinálj rólunk egy képet!- nyújtottam oda neki a fényképezőt.
- Oké!- vette el. Beálltunk, és mosolyogni kezdtünk.- Várjatok!
- Mi az? Mi a baj?- aggódtam.
- Ki kéne törölni egy pár képet.
- Akkor hajrá....- sóhajtottam, majd a fiúk felé fordultam.- Ti meg miért vagytok így kicsípve?
- Megyünk majd egy díjátadóra....- vágott egy furcsa grimaszt Zayn.
- Nem is örültök neki, hogy lehet, hogy kaptok egy díjat?- döbbentem meg.
- De, persze, hogy örülünk, csak azért jó lenne már egy kis pihenés. Fárasztó ez a mindennapi rohangálás...- mondta Niall.
- Elhiszem!- mosolyogtam rájuk biztatóan.- Na Lottie, hogy állsz?
- Már mindjárt kész! Oké megvan! Akkor csíz!- pont akkor jött egy biciklis, és neki ment Lottie-nak. Lottie elesett, a fényképező pedig ki a kezéből, és darabokra hullott.
- Úristen, úgy sajnálom!- szállt le a biciklijéről az ürge.
- Justin?- nézegettem az embert.
- Sophie? Szia!- mosolyodott el.
- Igen, szia!- öleltem át. Justin gyorsan felsegítette Lottie-t.
- Nézhetnél egy kicsit jobban is a szemed elé!- dorgálta meg őt Lottie.
- Tudom, nagyon sajnálom....- szabadkozott. Lottie és Justin nem nagyon csípik egymást.
- Ja bocsi. Fiúk ő itt Justin. Justin szerintem tudod, hogy kik ők- mosolyogtam.
- Igen, tudom! Csá- fogott kezet mindenkivel, csak ugye Liammel nem, mert ő még mindig nem ért vissza. Kicsit dumáltak egymással a fiúk, és ahogy észrevettem, jól megvannak.
Mikor Justin, és a fiúk is már elmentek, Lottie pedig elvált tőlem útközben, egyedül sétáltam haza a sötétben. Gondolkoztam az egész napon, hogy mennyit nevettünk. Nagyit el is felejtettem. Jó érzés volt, hogy nem kell azért izgulnom, hogy mikor indulok Chicago-ba.
Hazaértem, lefürödtem, és már el is tettem magam holnapra.
5 megjegyzés:
Hmmm....baromi jó rész ez is! Kicsikét ugyan lapos, de amúgy egész jó!!:DD Tetszenek ezek a "vegyes" érzéses részek :D siess a kövivel, már nagyon vároooommm!!!!;)
Óóó, az elején az a videó olyan megható!! És az a barátnős kép...azon szakadtam!:D Tényleg nem olyan eseményekben dús, de hát kellennek ezek a "kiegészítő" részek is, nemde??!! :DD siess a kövivvveeeeeellll!!!!!!:)))
Köszi mindenki, holnap hozom!!;)) <33
Nekem tetszett :) várom a kövit :)
Köszi!! Holnap vagy ma este hozom ;))
Megjegyzés küldése