2013. június 17., hétfő

Végszavak

Sziasztok! Nos, mint minden más blogban is, ebben is elérkezett a VÉG. A blogomat ezzel a "résszel" fogom lezárni. Majd a végén dumálok, mint szokás ;D na puszi xxx  

*Bella szemszöge*
 
 Anya halála óta már 5 év telt el. Én most 17 éves vagyok. Nem történt semmi lényeges, csak annyi, hogy amióta Anya nincs, Apával sokkal szorosabb a kapcsolatunk. Mindennap elvisz a parkba, együtt sétáltatjuk Boo-t, meg mindenféle ilyen közös programot szervez. A suliban nem sok barátom van, ami 1-et jelent. A zárkózottságom miatt nem tudtam beilleszkedni, de van egy fiú, a neve André, és a helyzetünk nagyon hasonló. Csak neki az Apukája halt meg, és azóta szorosabb a kapcsolata Anyukájával. Ő az egyedüli, akire azt mondhatom,(az ismertségi körömből) hogy megértheti azt, mit érzek, és min mentem keresztül. Ez is az oka annak, hogy első osztály óta a legjobb barátom.
Mindenben megért, és támogat engem. Mellette egyszerűen tudok Önmagam lenni. Igaz, hogy neki van több barátja, imádják a csajok, de azt mondta, hogy én mindenkinél fontosabb vagyok neki. Szerencsére ezt nem csak mondta, hanem bizonyította is.
 Éppen az ágyamon ülve telefonozok. Apa benyit.
- Miért nem tanulsz?-kérdezte rögtön.
- Nem tom.- vontam meg a vállam.
- Bella! Elhiszem, hogy Neked nehezebb. Hogy nincs olyan agyad. De ugye nem akarsz másik osztályba kerülni?!- ült le mellém.
- Nem.
- Akkor meg legalább a pótvizsgára tanulj normálisan!- vette el a telóm.
- De Apa!- hisztiztem.- Nyár van!
- Ha év közben tanultál volna normálisan, akkor most nem kéne. Szólj, ha kész vagy, majd kikérdezem a mai részed!- kacsintott, majd kiment. Még dobáltam magam egy kicsit az ágyban, majd nekiláttam, és elkezdtem tanulni törit. Marha jó!
 Miután megtanultam, és Apa ki is kérdezte, tetkókat kezdtem el nézegetni, közben pedig elszívtam egy szál cigit. Hát igen. Tudom, hogy nem a legjobb csaj vagyok, de ez van, így kell szeretni. Anya mindig azt mondta nekem, hogy az emberek, akik szarul tanulnak, tetkóik vannak, és cigiznek, azok csak menőzni akarnak, és kitűnni a többiek közül. Szerintem ez nem igaz. Szarul tanulok, mert nem érdekel, lusta vagyok, és nem is tudom megtanulni. Tetkóim vannak, mert egyszerűen csak tetszenek. És cigizek, mert Anyu halála után ebbe menekültem. Senki előtt nem akarok menőzni, sem kitűnni. Csak ilyen vagyok, és kész. Ez a stílusom.
 Megszólalt mellettem a telóm. 'Privát szám'. Nagyon jó.
- Ki vagy, és mit akarsz?- szóltam bele.
- Jó napot! Az eladó hűtő miatt érdeklődöm.- kinyomtam. Szaros telefonbetyárok! Hagyjanak a hülyeségeikkel. Aztán a neten megpillantottam álmaim tetkóját.
- Apuu!- kiabáltam ki neki. A tetkó mindig is a titkos szenvedélyem volt. Igaz, hogy még nincs egy sem, de ezt most nagyon meg szeretném csináltatni. Már csak Apa engedélye kell hozzá.
- Mondjad!- nyitott be mosolyogva.
- Gyere ide egy kicsit!- Ő idejött, és hunyorogva nézegette a kijelzőt.
- Mi van ezzel?- mutogatott a tetkóra.
- Meg szeretném csináltatni.- közöltem vele félve.
- Nem.- csóválta meg a fejét.
- De miért?- keseredtem el.
- Nézz Rám, Bella.- mutogatott a saját tetkóira, amik már nem éppen mutattak jól a már szottyant bőrén.- Én is tetkó-rajongó voltam. Sorra csináltattam őket, mert nem tudtam leállni az első után. És most nézd meg, milyen csúnya a bőröm! Csak a Te érdekedben nem szeretném, ha megcsináltatnád.
- Akár hiszed, akár nem, nekem nem lesz csúnya bőröm.- makacskodtam. Apa éppen belekortyolt a vizébe, amit hozott magával. Köhögni kezdett.
- Ez azt jelenti, hogy nekem csúnya bőröm van?!- nézett rám ravaszan.
- Igen.- nevettem. Ő Rám fröcskölte a pohár tartalmát. Én fogtam a sulis üvegem, és ráöntöttem. Futott előlem, le a konyhába. Ott felkaptunk egy-egy vízipisztolyt, kimentünk a kertbe, és ott folytattuk a csatát.

***

 Most éppen a városban csavargok André-val. Bementünk a Hyde Parkba, és nézegettük a szökőkutat.
- Ó, André! Most jut eszembe, hogy kéne egy új profilkép...- vettem elő egy angyali mosolyt. Unottan elővette a mobilját, hogy csináljon rólam egy képet.
    - Ez jó lesz. Köszönöm.- mondtam, és visszaültem mellé.
- Na és, mi van a tetkóval? Elküldted üziben, láttam is, de Apud engedi?
- Nem. Azt mondja, hogy amikor már idősebb leszek, és csúnya lesz a bőröm, akkor már nem lesz majd szép. Ebből következett a vízi csata. Amúgy hosszú történet lenne.- nevettem.
- Hova süllyedtek Ti...- sóhajtott hülyéskedve. Nevetve beleütöttem a vállába.- Igen?! Igen?!- azzal kergetni kezdett. Így futottam életemben a legtöbbet.


*Zayn szemszöge*

 Sophie meghalt. Lehet, hogy Én csaltam meg Őt, de valahogy most mindennél jobban hiányzik Nekem. Hogy rám mosolyogjon, hogy mélyen belenézzen a szemembe, és azt mondja, hogy 'Szeretlek, Zayn!'. Belül összetörtem, de ezt nem mutathatom ki. Erősnek kell lennem, ha más nem, csak Bella miatt. Büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyesen boldogult. Zavar, hogy ilyen rosszul tanul, de mindig mellette állok. Én sem voltam fényes tanuló. Höh, sőt! Ezért akarom, hogy ő az legyen. De ha nem megy, nem megy. Próbálok neki segíteni, de Ő tudja, hogy mire képes.
Perrie...amint megtudta, hogy volt egy feleségem, meg egy gyerekem is, a fejemhez vágta, hogy mekkora idióta vagyok, és hogy nekik mennyivel nagyobb szükségük lett volna Rám, mint Neki. A mai napig még segít Nekem, és tanácsokat ad a gyerekneveléshez, ha Én elakadnék. Tudom, hogy Rá számíthatok. Bella nem szereti Őt, mert tudja, hogy miatta hagytam ott Sophie-t, és ezért valamiért Perrie-t okolja...
 És ma először meghallottam Harry szóló dalát a rádióban. Nekem tetszik ugyan a dal, de nem tudom elképzelni Őt egyedül a színpadon. Szerintem nem állná meg a helyét. Úgy gondoltam rácsörgök.
- Csá, Harry!- szóltam bele.
- Szia, Zayn.
- Hallottam a dalod. Nekem nagyon bejön.- mondtam mosolyogva.
- Tényleg?- hallottam, hogy Ő is mosolyog.
- Persze! És ezt csak úgy, vagy szól valakinek?
- Hát...erről szól a dal is...hogy végre már akarok valakit magam mellé. Aki nem enged el. Aki mellett mindig ott lehetek. Mert már belefáradtam, hogy egyedül vagyok. Végre szeretni akarok!- fakadt ki Nekem.
- Hidd el Harry, ha nem keresed, hamarabb megleled! De várj! Különben úgy fogsz járni, mint Én.- adtam Neki tanácsot.
- Rendben.- sóhajtott. Én ugyan tudtam, hogy nem fogja megfogadni, hanem vadászni fogja a csajokat. Ismerem Őt már ennyire.
- Na, és a fiúk hogy vannak?
- Mindenki nagyon jól van, és üdvözölnek Téged! De most sajnos mennem kell. Szia, vigyázzatok magatokra!
- Ti is, hello!- köszöntünk el. Letettem a telefont, és már csak vártam, hogy eljöjjön az este, és holnap kezdődjön minden elölről.

Bella Malik 7 évre rá férjhez ment egy bizonyos André McCartney-hoz. Bella is énekléssel foglalkozik, akárcsak az Apja tette régebben. Született egy lányuk, majd a későbbiekben egy fiuk is. Zayn pedig egyedül él egy vidéki házban. Róla már nem nagyon hallani semmit, tudjuk, hogy már élete utolsó éveit írja...

Nos, ennyi lenne a blogom! Sajnálom, hogy ez a rész mégsem lett olyan nagyon-nagyon hosszú, mint amilyennek ígértem, de ennyit próbáltam kihozni belőle!:') Remélem mindenkinek elnyerte a tetszését!:') Köszönöm minden rendszeres olvasómnak, és nagyon szeretlek Titeket!!:) Minden másik blogomon várok szívesen mindenkit!:) Köszönöm még egyszer!<3333 puszi xxx 

Nincsenek megjegyzések: