2013. február 17., vasárnap

14.rész- Mennem kell?!?!

Hali! Hoztam egy részt, bocsi ha rövid kicsit, de most semmi ötletem nincs :/ "Költői válságban" szenvedek :D na nem baj, azért megpróbáltam hozni valamit, úgyhogy jó olvasást!! ;) Puszi xxx

Az a férfi holt részeg volt. Magában beszélt, és röhögcsélt. Még sosem láttam ilyennek. Félénken szóltam oda neki:
- Dan! Hahó!
- Mi va'?- kérdezett vissza a bátyám.
- Mi....mi történ veled?- siettem oda hozzá.
- Közöd?
- Igenis van!!!! Dan te még sosem voltál ilyen! Sarah hol van?- nagyon aggódtam miatta. Fel akartam kelteni a nagyit, de akkor őt itt kellett volna hagynom, ami nem hiszem hogy jó ötlet lett volna.
- Ki?- kérdezett vissza, miközben le akart ülni, bár a szédelgés miatt nem nagyon ment neki.
- A barátnőd!!!! Sarah!!!!!- kiakadtam. Odamentem hozzá, és segítettem neki leülni. Rám nézett, és nem szólalt meg, csak elkezdett magában valamit motyogni, és csóválta a fejét- maradj itt! Mindjárt jövök, ne mozdulj!
- Rendben....- vagy valami ilyesmit motyogott. Úgy döntöttem hogy a nagyit nem keltem fel, mert a végén még azt hinné, hogy Dan mindennap ilyen. Felmentem a szobámba a telómért, és úgy döntöttem, hogy Zayn-t hívom fel. Kicsöngött egy párat, majd kómás hangon szólt bele.
- Szia baba! Mi a helyzet?
- Zayn....át tudnál jönni?- kérdeztem. Nem akartam, hogy nagyon aggódjon, így próbáltam úgy beszélni, hogy ne tudja kikövetkeztetni a hangomból.
- Baj van?- rémült volt a hangja.
- Igen, de nem velem, hanem Dan......mindegy át tudnál jönni?
- Persze rohanok! 10 perc kb, szia!- majd már le is tette. 10 perc...?!?! Lehetetlen hogy a városból annyi idő alatt ideérjen, de mindegy. Gyorsan lerohantam, és nagy megkönnyebbülésemre Dan ugyanott ült ahol hagytam. Leültem mellé. Ő rám nézett. Erősen éreztem rajta a piaszagot. Próbáltam nyugtatni magam, hogy lehet hogy egy buliban voltak vagy valami....de akkor Sarah miért nem hozta haza, ha ilyen állapotban van?! Vagy hogyan jött haza egyáltalán?! Nagyon sok kérdés felmerült bennem.
- Dan...!! Nem akarsz lefeküdni?- néztem bele a szemébe. Zavartságot láttam benne.
- Veled?- döbbent meg.
- Nem!!! Egyedül, aludni!- kicsit felnevettem. Ő is elvigyorodott.
- Tudom, csak viccelődök....anyám de meleg van!!! Vagy 270°C!!- háborodott fel, majd felállt.
- Dan hova mész?- pattantam fel.
- Megnézem a hőmérőt!- odasétált az ablakhoz dülöngélve, majd megnézte- mondom én!!! 200°C van!!- mutogatott.
- Nem Dan, az 20°C! Gyere ide, és ülj vissza!- szóltam rá parancsolón.
- Jóvan,jóvan nyugi asszony!- legyintett, és visszapróbált jönni,de megbotlott, és pofára esett. Akárhogy próbáltam, nem sikerült visszatartanom a röhögést. Röhögve mentem oda, és segítettem fel.
- Semmi baj,semmi baj!- nyugtatott. Kihúzta a kezét a kezemből, és visszaült a kanapéra. Leültem mellé, de ekkor valaki próbált bejönni. Gondoltam, hogy Zayn az, ezért felálltam, és kinyitottam az ajtót, de ekkor Dan felpattant egy baseballütővel, és elindult Zayn felé.
-Nyugi húgi, majd én elintézem a pasast!- lökött el az útból.
- Ne Dan!!!!!!- fogtam meg a karját amivel már lendített, hogy lecsapja Zayn-t.
- Mert mért ne?!- nézett rám.
- Mert ő a pasim, és szeretem őt! Azzal ha őt bántod, engem is bántasz!- próbáltam őt meggyőzni. Ekkor lépteket hallottunk a lépcső felől. De jó, felkelt nagyi is!!! Leért és döbbenten nézett végig rajtunk.
- Mi folyik itt?! Pizsiparti nélkülem?!- viccelődött. Ha tudná, hogy mennyivel nagyon baj van itt!!
- Heh,heh ki ez a vénasszony?- kérdezte Dan a nagyira mutogatva.
- Ő a nagymamád Dan!!! Nem mondhatod, hogy rá sem emlékszel!! Azt tudod, hogy én ki vagyok?!- kiabáltam.
- Persze! Téged sosem felejtenélek el! A kishúgom vagy!- mosolygott. Én bólintottam- anya hol van?!- ez szíven ütött.
- Anya...?! Anya.....meghalt.....- mondtam, és könnybe lábadtak a szemeim. Zayn magához húzott.
- Na gyerekek, komolyan mi ez az egész?!- szólt közbe nagyi.
- Nagyi, annyi folyik itt, hogy Dan részegen jött haza, én meg nem akartalak felkelteni, mert akkor még azt hinnéd hogy mindennap ilyen, de nem....- magyaráztam el tömören.
- Részeg?! Mi az hogy részeg?! Mégis miért?!- nagyi is teljesen kiakadt. Odajött elém, és mérgesen meredt rám.
- Nem tudom, még nekem sem mondta el...- feleltem, és lehajtottam a fejem. Lehet, hogy először tényleg nagyinak kellett volna szólnom...
- Oké, rendben! Dan gyere velem! NEM TŰRÖK TILTAKOZÁST!!!!!- kiabált rá, amikor meglátta, hogy Dan már nyitja a száját. Megfogta a kezét, és felvezette az emeletre. Én Zayn felé fordultam.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem.....
-  Ezt ne köszönd meg!- mosolygott rám, majd egy hajtincset elkotort az arcomból, és gyengéden megcsókolt.
- Elég!- szólt ránk nagyi- Sophie hogy gondolod hogy nem nekem szólsz először?!?! Lehet, hogy azt hitted, hogy meg tudod oldani egyedül is, de nem!!!!!! Elhiszem, hogy már "megszoktad" hogy egyedül kell boldogulnotok, de amikor itt vagyok, hogy segítsek legalább akkor háláld meg!!!- kiabált.
- Rendben, igazad van, sajnálom....- mondtam.
- Tudod mit?! Én ezt már rég kinéztem Dan-ből! Én most lefekszem, holnapig van időd hogy elgondolkodj azon, hogy mikor indulunk haza Chicago-ba!!
- Indulunk?! Ezt meg hogy érted?!- kérdeztem vissza ijedten.
- Úgy, hogy nem maradsz itt egy ilyen felelőtlen emberrel!!! Jössz haza velem!!- ezt még elmondta, majd felment az emeletre. Nekem egy óriási gombóc növekedett a torkomban. Zayn felé fordultam. Ő is lefagyva meredt nagyi után.
- Most mi lesz?- kérdeztem tőle elcsukló hangon.
- Nem tudom.....- belenéztem a szemébe, és most először láttam benne könnyeket csillogni.....

3 megjegyzés:

Unknown írta...

ne már!!!!!!! hogy lehet ilyen ez a nagyi?!?!?! pedig....SIESS A KÖVIVEL!!!!!!!!!!! :OOOO

Rubii:3 írta...

oké :)))

Rubii:3 írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.