2013. április 14., vasárnap

24.rész- Az ő rabja lettem

 Olyan hosszúnak tűnt az út. Dannel nem beszélgettem, mert bealudt. Nem csodálkozom, nagyon fáradt lehet. Még múlt héten találtam magamnak egy munkát ott Londonban egy plázában. Nehéz lesz, hogy olyan sokat kell majd utaznom a TW-hoz táncolgatni, de legalább nem olyan sűrűn, na meg pénzért. Nem is kevésért...
- Dan!- keltegettem. Lassan kinyitotta a szemét.- Megjöttünk.
- Oké...- nyújtózkodott, majd felállt, és elkezdtünk leszállni.
 Tudtam, hogy James ott fog várni a gép előtt. Remélem nem fogja észrevenni, hogy sírtam. Semmi kedvem neki elmesélni mindent, amin keresztül mentem. Még azt sem tudja, hogy nem élnek a szüleim.
 Olyan érzéketlen, és rideg lettem amióta teljesen egyedül maradtam. Szinte semmit sem tudok sajnálni, és még a cigire is rászoktam. Egyre többet járok bulizni is. Dan is mondta nekem már nem egyszer, hogy rám se ismer, de az a legdurvább, hogy én se ismerek magamra.Tudom, hogy rosszat teszek, mégis csinálom.
 Megláttam őt. Nagy mosollyal várt engem ott. Talán mégis megörültem neki. Odafutottam, és a nyakába vetettem magam.
- Úgy hiányoztál!- súgta a fülembe.
- Te is nekem.- néztem bele a tengerkék szemébe. Megfogta a bőröndöm, és betette egy taxiba. Dan mondta, hogy neki már mennie is kell, de vigyük haza a cuccait.
 Mikor megérkeztünk elámulva szálltam ki. Beépített medence, luxus...
- James, ez biztos, hogy a miénk?- dadogtam.
- Igen. Én néztem ki nektek. Tetszik?- ölelt át hátulról.
- Ez gyönyörű...- ámultam-bámultam.
- És még vár bent egy meglepetés.- megfogta a kezem, és elkezdett befelé húzni.- Emlékszem, mesélted nekem, hogy régebben még élni-halni tudtál volna a One Direction-ért. Megkérdeztem a húgom, ő pedig mondta, hogy aki egyszer Directioner volt, az az is marad.- magyarázta, miközben befelé mentünk. Jaj istenem, ebből még nem fog jó kisülni.
- Aha, és?- kérdeztem tök egyszerűen. Benyitott. Ez a látvány fogadott:
És ez még nem volt minden. A kanapé mögül előugrottak a 1D-s fiúk. Zayn is mosolyogva ugrott elő, de ahogy engem meglátott, lefagyott az arcáról a mosoly, ahogy az összes többi fiúnak, na meg nekem is.
- James. Ez nagyon kedves, de én...- fordultam a barátom felé.
- Nem tetszik?- csalódottnak tűnt.
- Nem erről van szó, ez nagyon kedves tőled, de...ez bonyolult. Köszönöm, hogy örömet próbáltál szerezni, de ez most nem nagyon jött össze.- mosolyogtam rá halványan.
- Miért?
- Mert...mert én és Zayn régen jártunk, de aztán szakítottunk. És...ennyi.- meséltem el röviden.
- Hoppá. Bocsika, ezt nem tudtam.- szabadkozott. Átöleltem. Gőzöm sincs, hogy most akkor mit mondjak  a fiúknak, vagy most mit csináljunk.
- Ömm...hát heló.- köszönt Harry.
- Sziasztok.- nevettem fel egy kicsit.
- Láttuk a The Wanted új klipjét.- vágott egy grimaszt Louis.
- Talán nem tetszik, ahogy táncol a barátnőm?- James kezei megfeszültek a derekamon.
- Talán a barátnődnek nem egy olyan nyomi bandában kéne táncolnia, mert jobbat érdemel.- kacsintott Liam.
- Köszönöm.- pirultam el.
- Nincs kedved átjönni hozzánk táncolni?- vetette fel az ötletet Niall.
- Azt hittem, hogy nincs már köztetek semmi.- dobta oda neki James bunkón. Szembe fordultam vele.
- Kérlek. Nincs is semmi. Ne csinálj ebből nagy ügyet.- sóhajtottam.- Nagyon szívesen mennék Niall, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Inkább maradnék a Wanted-nél.
- Oké. Szerintem is maradj.- mondta Zayn. Harry beleütött a hasába.
- Nincs kedvetek maradni mozizni egyet?- kérdeztem.
- Hát...sajnos ma este koncertünk van, meg gondolom neked is inkább pakolnod kéne, de holnap szívesen átjövünk.- mosolygott Liam.
- Rendben. A számom nem változott.- kacsintottam, majd elköszöntünk a fiúktól. Felmentem a szobámba, és elképesztő látvány fogadott még ott is.
Miután kipakoltam(James segítségével) leültünk az ágyamra. Hozzábújtam, de ő most durván ellökött magától.
- Nem akarom, hogy azokkal a fiúkkal találkozgass.- mondta, és a szeméből most a düh érzése volt kivehető.
- Mi? James, mondtam, hogy velük csak barátok vagyunk.- sóhajtottam.
- Nem hiszek neked. Nem jön át senki ide, megértetted? Dannek máshova vettem lakást, a város másik felébe. Mostantól úgy fogsz táncolni, ahogy én fütyülök, érted?!
- James, mi van veled?- ugrottam fel ijedten. Megfogta a karom, és visszahúzott.
- Enyém vagy. Ide a telefonod!- adta ki az utasítást.
- Nem.- makacskodtam. Ezt ő egy pofonnal díjazta. Éreztem, ahogy ég az arcom jobb fele, ahol megütött. A könnyek elkezdtek lefolyni az arcomon. A kezébe adtam a telefonom. Ő azt a földhöz vágta, így darabokra esett.
- Figyelj cica. Sokkal egyszerűbb lesz minden, ha hagyod, hogy csináljam a dolgom.- fektetett le az ágyon. A két kezemet lefogta. A nyakamat kezdte csókolgatni. Mivel a kezeimet nem tudtam mozgatni, tökön rúgtam. A fájdalomtól egy kis időre abbahagyta, majd újból elkezdte, immár a lábaimon ülve. Ficánkoltam, kapkodtam el a fejem.
- Nyugodj már le te kurva!- csapta meg a combom. Ismét sírni kezdtem. Levette rólam a farmerem, és a pólóm, és a hasamat kezdte el simogatni. Kirázott a hideg. Lassan mindent levett rólam, és magáról is. Egy jó ideig még ficánkoltam, és próbáltam menteni magam, de egy idő után már elfáradtam, és kénytelen-kellet átadtam magam neki.

3 megjegyzés:

Unknown írta...

uramisten....!!! tudsz te kiscsaj! baromira tetszett ez a rész! omg...siess a kövivel!!! *.* <3 ^.^

Dikaa írta...

egyetértek!!! rohadt jó lett!! *-* siess!! <3

Rubii:3 írta...

köszi mindenkitől :D <3 oks :)) <33