*8 hónappal később*
Az elmúlt napokban nagyon izgatott vagyok. Igaz, hogy még csak pár napja, de már elmúlt, hogy 9 hónapja terhes vagyok. A doki azt mondta, hogy bármikorra várható lesz a baba. Huh...
Kicsit zavar, hogy Zayn mindig elakar intézni nekem mindent. Oké, nagyon kedves, nagyon hálás vagyok!!! Nélküle biztos nem boldogulnék, de ha mondjuk már csinál egy kis kaját, akkor legalább hagy mosogassak el én! Az tényleg nem nagy ügy. Hiszen nem egy halálos betegségben szenvedek!
Most éppen Tv-t nézünk. Engem ugyan annyira nem érdekel a film, és Zayn is bealudt rajta. Nem csodálkozom, hiszen nagyon kimerült lehet. Annyi mindent csinált az utóbbi időben. Persze koncerteken és fellépéseken nem volt. És nem is lesz...A többi fiú már ritkábban ugye, de azért még sokat járnak hozzánk, meg Zayn is hozzájuk. Niall szinte minden nap itt van. Nem zavar, magányos lehet. Szegénynek kéne már egy barátnő...de mindegy, most már sok ideje lesz ismerkedni...
- Szia...- köszönt rekedtes hangon Zayn.
- Szia kicsim. Jól aludtál?- mosolyogtam.
- Igen. Miért nem feküdtél le te is?
- Úgysem tudtam volna elaludni. Na meg ha én megmozdulok, akkor te is tuti felébredsz.- nevettem.
- Az lehetséges.- vigyorgott. Lassan, Zayn segítségével felálltam a kanapéról, amikor...
- Zayn!!! Elfolyt a magzatvíz!
*Zayn szemszöge*
Rohantam, és hívtam a mentőket. A fiúkat is, és a szüleimet is. Dan-t is. Szóval mindenkit, akire ez tartozott. A mentős egész hamar ideért. Egész úton Sophie-t nyugtatták, és olyanokat mondtak neki, hogy lélegezzen mélyeket. Nekem is az kellett volna, ugyanis a szívem majd kiugrott a helyéről. Az út egy örökkévalóságnak tűnt, de amikor végre odaértünk Sophie-t gyorsan beszállították a szülőszobába. Egy nővér elém állt.
- Erős idegzetű? Miss.Mitchell-nek most biztató szavak kellennek. Ha Ön úgy érzi, hogy támaszt képes nyújtani, kérem jöjjön utánam. De ha nem, akkor biztosíthatjuk, hogy amint befejeztük, bejöhet. Nos?- tétovázni kezdtem. Még jobban nem akartam stresszelni, viszont én biztos nem bírtam volna. De ott akartam lenni vele, megszorítani a kezét, hogy érezze, én leszek a legjobb apuka!
- Bemegyek.- bólintottam. Minden erőmet összeszedtem, és követtem a nővért. Mikor benyitottunk a szülés már javában folyt. Odamentem az ágy mellé, leültem egy székre és megszorítottam Sophie kezét.
- Minden rendben lesz. Itt vagyok.- nyugtattam.
Pár órával később megtörtént. Bella megszületett. Elvitték lefürdetni, és meg is vizsgálták. Sophie az ágyban feküdt. Halványan rám mosolygott.
- Nagyon büszke vagyok rád.- nyomtam egy puszit az arcára. Nem mondott semmit. A nővér nem is sok idő után visszahozta a babát.
- Makk egészséges.- mosolygott, és Sophie kezébe adta. Most meg tudtuk figyelni. Gyönyörű lett. A szeme élénk kék volt, de minden babának más még kicsinek. Meglátjuk mi fog kisülni belőle. Viszont azt kivéve, mintha Sophie-t látnám ott kicsiben. Nem bánom. Legalább ő is olyan gyönyörű lesz, mint az anyja.
- Nem akarsz aludni egy kicsit?- kérdeztem egy bő háromnegyed óra múlva.
- De, kéne.- bólintott.
- Akkor mi most magadra hagyunk.- fogtam meg a babát.
- Köszönöm.- mondta. Halkan kimentünk, ahol már mindenki feszülten várt minket. Ahogy megpillantottak körénk gyűltek. Mindenki babusgatta, mindent csináltak vele. A gratuláció is sok volt. Aztán készült is egy kép róla.
Sétálgattunk a folyosón. Most éppen Liam fogta Bellát, de szinte már mindenkinél járt. Nála a legtöbbet, mert pont a kezében aludt be, mi meg nem akartuk, hogy felébredjen.
- Mr.Malik. Jöjjön kérem.- szólt nekem egy nővér. Elindultam felé.
- Valami gond van?- kérdeztem idegesen mikor odaértem.
- Nem, ne aggódjon. Miss.Mitchell szeretné látni magát.
- Köszönöm.- bólintottam megkönnyebbültem. Eddig ez életem legjobb napja. Anyáék még sajnos nem értek ide, de írt egy SMS-t, hogy hamarosan itt lesznek.
- Szia.- nyitottam be a szobájába.
- Szia. Haza akarok menni.- jelentette ki.
- Szerintem még pihenned kéne kicsit. Nem?
- Nem. Már jól vagyok. Babázni akarok. Élvezni, hogy anya vagyok.- makacskodott.
- Az vagy. Anya vagy.- mosolyogtam. Nehéz volt elhinni. Hogy nem lesznek többé fiatal hancúrozások. Nem birkózhatunk már többet úgy. Hiszen már felnőttünk. Már szülők vagyunk...
- Igen. Te meg apa Zayn.- jött közelebb. Már ruhában volt. Az ő szemében könnyek csillogtak.
- Szülők vagyunk.- mondtuk egyszerre. Gyengéden megcsókoltam.
- Hát jó.- sóhajtottam.- Akkor menjünk haza.
*Sophie szemszöge*
Már a kocsiban ültünk. Zayn a szüleivel beszélt, magyarázta nekik, hogy hova kell jönniük. A baba hátul egy rózsaszín babaülésben nézelődött. Nagy kék szemeivel kémlelte a tájat. Már rég bevásároltunk neki. Elköltözni is el szeretnénk, hogy legyen egy szobája. Most még a Zayn, és az én szobámban van egy babaágy. Kissé igénytelenül néz ki, de mivel nem lakunk nagy házban, csak ezt tudtuk kihozni belőle. De még van időnk.
Amikor megérkeztünk első dolgom az volt, hogy felhívjam Lottie-t.
- Szia.- szóltam bele mosolyogva. Ekkor kezdett el a kicsi sikítva nevetni Zayn hülyeségein.
- Szia. Ez azt jelenti...?- nevetett.
- Igen.- röhögtem.
- Áááááá!!!!!!!!!!!!!!!- sikított.- Figyelj! Az jó, ha egy hét múlva meglátogatom az én vén barátnőmet?
- Heh. Ja...- mondtam viccelődve. Felnevettünk. Persze nagyon örültem, hogy végre találkozunk. Már nagyon hiányzott.
- Figyelj, most le kell tennem, mert dolgozom, de majd még dumálunk. Legyetek jók! Puszi.
- Szia!- mosolyogtam, majd letettem a kagylót. Odamentem Zaynhez, aki épp a babát nevettette. Az az édes nevetés...
- Nem vagy éhes?- fordult felém Zayn. Háton feküdt, Bella pedig a hasán ült.
- De, egy kicsit. És te?- mosolyogtam. Akárhányszor rájuk nézek jó érzés fog el. Olyan aranyosak.
- De, én is.
- Akkor összedobok valami kaját. Anyudék is biztos éhesek lesznek.
- Rendben. Köszönöm. Én addig megetetem a kicsit.- húzta fel a pólóját.
- Hú, de hülye vagy!- vágtam hozzá egy párnát röhögve. Ő is nevetni kezdett.
Lementem, és szakácskodni kezdtem. Őszintén már egy kicsit hiányzott. Az utóbbi pár hónapban úgy is csak Zayn főzött.
Már javában csináltam a kaját, amikor csöngettek. Odamentem, és ajtót nyitottam. Zayn szülei, és testvérei álltak ott.
- Jó napot, sziasztok!- köszöntem mosolyogva.
- Jaj, tegeződjünk!- legyintett mosolyogva Zayn anyukája, Patricia.
Köszöntöttem mindenkit, bemutatkoztam meg minden. Nagyon furcsa, hogy már több mint fél éve együtt vagyunk, de még egyszer sem találkoztam a szüleivel. Zayn is lejött. Beszélgetni kezdtünk. Zayn a szüleivel, én pedig Zayn tesóival, de legfőképp Doniyával. Vele nagyon jól megértettük egymást. Igaz, hogy egy kicsit idősebb volt nálam, de mégis, mintha ugyanannyi idősek lennénk. Mindenki jól beszélgetett, amikor égett szagot éreztem. Csönd lett.
- Bakker, a kaja!- pattantam fel. Totál kiment a fejemből. Kirohantam a konyhába, és kinyitottam a sütőt. A gőz csak úgy áramlott ki belőle. Amikor megfordultam mindenki mögöttem állt.
- Rendelünk pizzát?- nyújtottam oda a telefont egy angyali mosollyal. Nevetni kezdtünk. Kijöttem a formámból. A többiek pizzát rendeltek, én pedig Zayn anyukájával takarítottam a sütőt. Angyali egy asszony! Remek gyerekeket nevelt! Remélem én is ilyen leszek majd.
*Este*
Már az ágyban fekszünk. Zayn, és a baba alszanak. Zayn családja egy közeli szállóban szálltak meg. Egy ideig nem fognak elmenni innen. Azt mondták, hogy nyugodtan hívjuk őket, ha van valami. Annyira kedvesek! Doniya pszichológiát tanult, ami engem is érdekel. Megadta a telefonszámát, és megbeszéltük, hogy sűrűbben fogunk beszélgetni. Twitteren már követ is.
Mivel már nagyon fáradt voltam, kis idő múlva elaludtam, bár tudtam, hogy pár óra múlva fel kell kelnem Bellához. Kemény éjszakáink lesznek!

2 megjegyzés:
Szia! Most kezdtem el olvasni a blogod, és...huh...xD <3 BAROMI JÓ!!! xD ha van kedved nézz be hozzám is, de még csak tegnap kezdtem a blogolást ;-): rebeccaandherlife.blogspot.hu
siess azzal a kövivel!!! ;)) <33
Szia! Köszönöm :D <3333 be fogok, ígérem!! ;) siettem, már fönt is van :D <3333
Megjegyzés küldése