2013. május 11., szombat

31.rész- Madrid

*5 hónappal később*

 Ma van az indulás napja. Indulunk Madridba. Mind a hárman. Amikor pakoltam a cuccaim a bőröndbe, megakadt a tekintetem a gyűrűmön. Olyan gyönyörű...A házasságunkon kaptam Zayntől, bár erre gondolom mindenki rájött. Nem lehetett nehéz...
 Szerencse, hogy a babának még annyira nincsenek sok cuccai, mert csak az én, és Zayn bőröndjeiből van 6 darab. Gazdagok vagyunk!
- Sophie! Bejöhetek?- kopogtatott Zayn.
- Persze!- kiáltottam vissza.- Nem, Bella! Azt nem szabad!- kaptam el, ugyanis elkezdte enni az egyik fényképet. Mindent eszik, amit lát. Közben Zayn bejött.
- Ismét gyerek vadászat?- nevetett.
- Zayn, nem lehet, hogy ez a gyerek Niall vérét örökölte valahogy?! Mindent eszik, amit lát! Ilyet én még nem láttam...- sóhajtottam. Zayn felé fordultam, ő pedig egy nagy dobozt tartott a kezében.- Ez mi?
- Gondoltam mindenki örülne egy ilyennek a családban.- mosolygott, majd letette a földre, és kinyitotta. Belenéztem, és a dobozból kiugrott egy kiskutya.
- Hát ez de tündéri!- térdeltem le hozzá.- Zayn, ez irtó cuki! De ezt, hogy meg...
- Mindegy. A lényeg, hogy itt van, nem?!- ölelt át.
- De! Nézd csak Bella!- hívtam ide. Idetotyogott, és rámutatott a kutyára.
- Vau-vau!
- Igen. Tetszik?- mosolyogtam rá. Bólogatott, majd az ölembe huppant.- Mi legyen a neve?
- Leden a neve...Boo!- nevetett.
- Rendben. Legyen Boo.- egyeztünk bele.
- Amúgy ez mini yorki?- kérdeztem.
- Igen. Tudom, hogy azok a kedvenceid.- adott egy csókot Zayn.
- Fúj.- legyintett Bella, és eltotyogott. Nevetni kezdtünk. Amióta ő is itt van velünk, teljes az életem. És hogy most van egy kutyánk is úgy érzem, hogy egy egész család lettünk. És én erre várom már évek óta.
 Lassan indulásra készen álltunk. 3 egész hónap kint Madridban. Hosszú idő, de még hosszabb lenne, ha a családom nem lehetne velem. Már mindenkitől elbúcsúztunk tegnap, úgyhogy ma már csak időben ki kell érnünk a reptérre.


*A repülőn*

 Éppen cumisüvegből etettem Bellát, amikor a rádióban egy rég nem hallott szót ejtettek ki. Vagy csak hallucinálok?! Nem hiszem, mert Zayn is nagyon figyelni kezdett.
- Akkor most hallják a What Makes You Beautiful-t a One Direction- től.- aztán meghallottuk azt a hangot, amit már rég nem hallottunk. Minden szóra emlékeztem. Odahajoltam Bellához, és a fülébe súgtam:
- Hallgasd kicsim! Apa énekel!
 Aztán hátra dőltem, és kinéztem az ablakon. Miközben ment a zene minden közös élmény újra, egy filmként játszódott le a fejemben. Próbáltam elterelni a gondolataim, éreztem hogy könnyezni kezdtem. Annyi minden változott azóta, amióta otthagyta Zayn a bandád. Értem...
 Éreztem, hogy Zayn engem figyel. Ránéztem. Halványan mosolygott rám. Bizonyára észrevette, hogy bekönnyeztem. Amikor Bella is rám nézett megtörölgettem a szemeim.
- Anya...sírsz?- jött közelebb.
- Nem kicsim, csak valami belement a szemembe.- mosolyogtam rá.
- Apa!- fordult Zaynhez.
- Mondjad kicsim!
- Hol vannak a fiúk akikkel dalolsz?- nézett rá nagy kék szemeivel. Zayn habozott. Kétségbeesetten rám pillantott.
- Hát...ők, kicsim....nem tudom.- sóhajtott, és megcsóválta a fejét. Kinézett az ablakon. Én az ölembe vettem Bellát. Megszorítottam biztatón Zayn kezét, de ő kihúzta kezét az enyémből. Rám sem nézett. Éreztem, hogy most inkább hagynunk kéne.
 Az út további része csöndben telt.

*Madridban*

 Éppen sétáltunk a szálloda felé. Közel van a part egyik zárt részéhez, ahol a filmet is forgatni fogjuk. A kutya kissé neveletlen, de hát kölyök. Milyen legyen?! Zayn csöndben rágyújtott. Szíven ütötte a repülőút. El is hiszem neki...
- Zayn? Bemész a kutyával? Én még kicsit sétálgatok Bellával.- mondtam. Ő bólintott, majd szó nélkül átvette a pórázt, és besétált a bőröndökkel. Kézen fogva sétáltam Bellával. Amikor egy fagyizóhoz értünk, a sütikhez futott.
- Anya! Veszel nekem ilyet?- mutogatott a puncs tortára.
- Szívem, szerintem neked csak a színe tetszik.- mentem oda mosolyogva.
- Hazudsz!- nézett rám mérgesen. Leesett az állam.
- Nem.- csóváltam meg a fejem.
- Jó, szép a színe, de bisztos az íze is jó.- durcáskodott.(mielőtt valaki frászt kapna, tudom hogy úgy kell írni, hogy "biztos", de a gyereknyelv kedvéért :DD)
- Rendben.- adtam be a derekam. Megvettem neki a tortát, és leültünk egy asztalhoz. A villát meg sem várva beleharapott a tortába, aminek köszönhetően persze csupa maszat lett. Nevetve töröltem meg a száját.
- Finom?- kérdeztem. Grimasszal rázta meg a fejét.
- Én megmondtam.- sóhajtottam, és elvettem előle a sütit, és én kezdtem el enni. Odaadtam Bellának a kis vizet, amit adtak hozzá. Ő felállt vele, mert meglátott egy kutyát, de megbotlott, és az egész tartalom rajtam kötött ki. Mindenki rajtunk röhögött. Persze én és Bella is nevettünk.
- Sajnálom anya.- ölelte át a lábam Bella.
- Semmi baj, kicsim.- simogattam meg a hátát nevetve.- Szerintem jobb lesz, ha most hazamegyünk.
- Lendben.- motyogta. Lassan hazatipegtünk.
 Amikor benyitottam minden szét volt dobálva, és Zayn-t sehol sem láttam.
- Zayn!- kiáltottam el magam, és megfogtam Bella kezét. Nem érkezett válasz.
- Apa!- kiabált Bella is. Lassan elkezdtem felmenni a lépcsőn. Benyitottam minden szobába, és a hálóban láttam meg Zaynt, ahogy próbálja kirángatni a kutya szájából a...
- Bazd meg!- kiabáltam. Elvettem Boo-tól a papírt, amin a forgatókönyv állt. Semmi sem látszott belőle. Lőttek a forgatásomnak. Csalódottan dobtam le magam az ágyra Zayn mellé.
- Sajnálom picim.- vigasztalt Zayn. Könnyezni kezdtem.
- Ezen múlt az állásom! 3 hónapi pénzt tett tönkre! Ha nem hoztad volna ide...- könnyeztem.
- Én csak jót akartam...- hajtotta le a fejét Zayn. Most vettem észre, hogy mit mondtam. Tisztán látszott, hogy megbántottam őt.
- Zayn, én nem úgy értettem...- próbáltam menteni a menthetőt.
- Mindegy is Sophie.- állt fel, majd kiment, és becsapta maga mögött az ajtót. Bella utána tipegett, így én kettesben maradtam Boo-val. Nem haragudhattam rá, hiszen még kölyök, és minden kölyökkutya ezt csinálja. Viszont magamra annál jobban haragudtam.  

Nincsenek megjegyzések: