2013. május 26., vasárnap

34.rész- Perrie

Sziasztok!:) Hát....lassan véget ér a blog...:( Nekem is nehéz lesz elengedni, nagyon a szívemhez nőtt. :) <3 Persze ez a 16 rész már nem ilyen laza lesz, furcsa dolgok fognak itt még történni!:D Visszajelzéseket folyamatosan kapok twitteren, facen na meg komiba is. Köszönöm ^.^ itt is van az 34.rész! Sajnálom, hogy rövid kicsit. :( Jó olvasást! Puszi xxx

 *Pár héttel később*

 Zayn folyamatosan találkozgat a fiúkkal. Nagyon jól elvannak. Nagyon örülök neki, de van egy kis bökkenő. Sőt, nem is kicsi! Amióta Zayn találkozgat a fiúkkal minden este bulizni mennek. Nem zavarna egy pár alkalom, menjen, érezze jól magát. De ő már nem olyan fiatal. Apuka, és felesége van! Lehet, hogy srácoknak semmi felelősségük nincs, de neki már van!
 Most sincs itthon. Vajon hol van?! Bulizni.
- Anya!- jött be a szobámba Bella.
- Mondjad!- erőltettem egy mosolyt az arcomra.- Miért nem alszol? Késő van...
- Rosszat álmodtam.- mászott be az ölembe.
- Mit?- simogattam a hátát.
- Hogy apa hazaér. Megint...és bánt majd minket...- nézett rám.
- Kicsim! Lehet, hogy apával most elszaladt a ló, de semmipénzért sem bántana minket!
- De én akkor is félek tőle!- mondta. Lesokkolt. A gyerek fél a saját apjától.
- Gyere, menjünk vissza aludni...vagy maradsz itt velem?- tereltem a témát. Neki csak egy bólogatás volt a válasza, majd bemászott az ágyba. Én mellé, majd így aludtunk el.

*Másnap reggel*

  Amikor felébredtem Bella már nem volt mellettem. Kimásztam az ágyból, és kimentem a konyhába. Ott csak Zayn-t találtam.
- Jó reggelt!- köszönt.- Nem tudod, hogy hol van valami gyógyszer a fejemre?
- Nem. De ha nem innál annyit nem kéne keresni!- feleltem bunkón. Felnézett rám.
- Valami baj van?
- Igen Zayn! Nem is kicsi! Minden este bulizni jársz! Berúgsz, mint állat! A gyereked fél tőled!- kiabáltam.
- Dehogy fél.- legyintett.
- Tegnap bejött hozzám a szobába. Azt mondta, hogy rosszat álmodott. Az volt a rossz álom, hogy hazajössz!- erre nem mondott semmit, csak döbbenten meredt rám.- Fél tőled! Lehet, hogy a fiúknak semmi felelősség nincs a vállukon, de te már nem vagy olyan fiatal, mint régen voltál! Gyereked van, és feleséged!
- Szóval már az is baj, ha kikapcsolódom?!- kiabált ő is.
- Nem az! Hanem az, hogy minden este hót részeg vagy!
- Tudod miért?! Mert visszakaptam a legjobb barátaim!
- Oké, de máshogy is lehet ezt ünnepelni, nem csak úgy, hogy berúgsz, meg beszívsz!
- Ezen most nem kéne vitatkoznunk, ha nem jövünk össze újra! Miattad hagytam ott a bandát! Legalább fogadd el, hogy most nem csak körülötted forgok!- nézett rám mérgesen. Könnybe lábadt a szemem.
- Tudod mit Zayn?!- kérdeztem higgadtan.- Akkor menj is vissza a fiúkhoz! De engem, és Bellát hagyj békén.- mondtam, majd bezárkóztam a szobába. Lerogytam a földre, felhúztam a térdeim, és zokogni kezdtem. Kopogtak.
- Sophie! Sophie, kérlek nyisd ki!- hallottam Zayn hangját. Nem reagáltam rá, csak felálltam, és öltözni kezdtem. Mikor készen lettem, a tegnap este bennhagyott fésűvel fésülködni kezdtem. Mikor már végleg kész lettem, kinyitottam az ajtót. Zayn még mindig ott állt.
- Figyelj, én nagyon sajnálom!- jött oda rögtön. Meg akart ölelni, de elhúzódtam.
- Gondolkoztál volna ezen azelőtt, hogy tönkreteszel mindent!- feleltem bunkón.
- Én baszd meg?! Én tettem tönkre mindent?! Te tettél tönkre mindent azzal, hogy beléptél az életembe!
- Oké!!! Akkor most ki is lépek abból...- ordítottam sírva, majd kirohantam a bejárati ajtón.
 A könnyeimtől nem is láttam, csak futottam. Azt se tudtam hol vagyok, vagy hogy hova fogok megérkezni, csak futottam, amíg bírtam. Amikor már kifáradtam, köhögve sétálni kezdtem. Hátrafordultam, hogy megnézzem, vajon hol vagyok, amikor beleütköztem valakibe. Majdnem hátrazuhantam, de az illető elkapta a karom, és visszahúzott.
- Sophie? Mit keresel te itt?- nézett rám Louis. Szipogni kezdtem. Gombóc nőtt a torkomban. A hajamat a fülem mögé tettem, és úgy néztem rá.
- Ö-ö-összevesztünk....- dadogtam. Egy könnycsepp legördült az arcomon.
- Gyere, ülj le!- vezetett egy padhoz. Én leültem, ő pedig leguggolt elém, két kezét a térdeimre rakta.- Na mesélj!
 Elmeséltem neki mindent, egytől egyig. A történet végére Louis nagyon összezavarodott képet vágott.
- Sophie! Nem akarok ünneprontó lenni, de...rajtam kívül már az összes fiú hazautazott, én pedig Eleanorral  vagyok itt, és egyszer sem mentem Zaynnel buliba.- csóválta meg a fejét. Leesett az állam szó szerint. Nem az, hogy ennyire elhagyta magát, még a szemembe is hazudott.
- De Louis! Ha most fiatalok lennénk, nem házasodtunk volna össze, és nem lenne gyerekünk, úgy otthagynám most őt, mint a szar! De ez már nem fog menni olyan könnyen. Ha nem is miattam, meg miatta, de Bella miatt valahogy boldogulnunk kéne...- csóváltam meg a fejem.
- Minden jobb lesz majd, hidd el!- ölelt át.
- Nem Loui! Képzeld el, hogy Eleanorral már össze vagytok házasodva, gyereketek is van, de ő minden este elmegy bulizni. Amikor emiatt összevesztek, azt mondja, hogy minden a te hibád, sokkal jobb lett volna, ha be se lépsz az életébe, sőt még a szemedbe is hazudik, és az igazságot egy haverjától kell megtudnod!- foglaltam össze.
- Igen, ez valóban gázos.- húzta a száját.- Sophie! Ha úgy érzed, hogy ez már menthetetlen, add be a válókeresetet! Én csak azt mondom, hogy próbáljátok megbeszélni, hiszen már nem fiatalok vagytok! Már érett felnőttek! Próbáljátok meg!- mosolygott.
- Lehet, hogy igazad van.- bólogattam.- Köszönöm!- átöleltem.
- Nagyon szívesen! Gyere, hazakísérlek!- húzott fel a padról.
- Oké. Louis! Megkérhetlek valamire?- kérdeztem menet közben.
- Persze, bármire!- dobta át egyik kezét a vállamon.
- Elvinnéd Bellát addig, amíg én ezt megbeszélem Zaynnel? Mert ha mondjuk újra vitázni kezdenénk, legalább ne hallja...
- Ez a legkevesebb!- puszilta meg az arcom, amikor már odaértünk a házunk elé.
- Köszönöm. Nem is tudom, hogy ezt hogy hálálhatnám majd meg!- mosolyogtam.
- Majd egyszer kifizetődik!- kacsintott. Kicsit felnevettem.
- Na, addig gyere be!- vezényeltem be a bejárati ajtón. Ő bejött, és megállt az ajtóban. Én elindultam, hogy megkeressem Bellát. A hálóban volt, és Zaynnel játszott.
- Bella gyere! Átmész Louis-hoz!- mosolyogtam.
- Hurrá!- örvendezett. Ránéztem Zaynre, ő pedig sötét tekintettel figyelt rám. Ráadtam Bellára a cipőt, ő felkapta egy pár játékát, majd Loui-val már el is indultak.
- Miért ment el vele?- jött ki a szobából Zayn.
- Azért, mert beszélni szeretnék veled. És ha mondjuk megint vitázni kezdenénk, akkor ne hallja.- magyaráztam. Ő bólintott. Leültünk a konyhaasztalhoz.
- Figyelj Zayn! Tudom, hogy nem a fiúkkal mentél el bulizni. Akkor kivel?
- Nem...- csóválta meg a fejét.- Nem akartam.- dadogott. Láttam, hogy a szemei könnybe lábadtak.
- Mit nem akartál Zayn?
- Nem akartam ezt! Ezt tenni! De így történt! Találkoztunk, és teljesen...mintha rabul ejtett volna...
- De kicsoda?
- A neve...a neve....Perrie....- dadogott. A szívem nagyot dobbant. Tudtam! Egy lány....
- Perrie. Értem.- bólogattam. A könnyek ismét lefolytak az arcomon.
- Akkor én...hétfőn.....beadom....beadom a válókeresetet....- szipogott.
- Rendben. De Bella velem jön! Oké?- ez volt az első, amit intézni akartam.
- Rendben. Majd a bíróságon is...érted...
- Igen.- mondtam. Felálltam, és sírva kivonultam a teraszra. Beleültem a székbe. Minden emlék egy filmként játszódott le a fejemben. 4 év után újra megtaláltuk egymást....de már vége. Nem ölel át többet, nem csókol meg többet...MINDENNEK VÉGE!!!!

Nincsenek megjegyzések: