Hali! Már ugye gondolkoztam a blog végén, és kitaláltam egy nagyon jót. Remélem azért mindenkinek tetszeni fog. Ja, és sajnálom, hogy ez ilyen kis rövidke részre sikerült. :( na puszi :)) xxx
Reggel 7-kor szólt az ébresztőm. Kelni kell. Zayn még nem talált munkát, ő itthon tud maradni Bellával. Én színésznő vagyok. Most éppen egy bizonyos vámpíros filmet forgatunk. Lassan elkezdjük az első "részt", amikor el kell majd utaznunk Madridba. Most még csak az előkészületek folynak.
Fáradt voltam, Bella sokszor felsírt éjszaka. De ez az anyai szerep. És büszkén vállalom fel!
- Zayn!- keltegettem.
- Hmm?- kelt fel lassan.
- Nekem indulnom kell.- pusziltam meg.
- Oké.- mondta, majd a fal felé fordult. Nagyon furcsán viselkedik. Éjszaka nem karolt át, tegnap nagyon sokat inkább a kicsivel volt, és amikor megjöttek a szülei, még csak mellém sem ült. Most pedig ez. Mi lehet a baja? Hogy apa lett?! Vagy talán valami más..?! De mi?!
Majd ma beszélnem kell vele. Felkeltem, és készülődni kezdtem. Egy dolgot utálok a színészkedésben. Hogy meg van szabva, hogy mit kell felvennem ahhoz a jelenethez. Oké, sok minden meg van szabva, szinte minden, de a többit kivéve ez zavar.
*Munka után*
Amikor hazaértem Zayn és Bella sehol sem voltak. 16.00 volt. Lehetséges, hogy elmentek sétálgatni egy kicsit. Én összedobtam valami kaját, amit majd tud enni Zayn is, és a tányérral a kezemben leültem Tv-t nézni.
Mikor kajáltam, elmentem átöltözni, majd rendet raktam. 17.30 volt, de Zayn és a baba még sehol sem voltak. Gondoltam, ha egészre nem lesz itthon felhívom. Pont ekkor léptek be az ajtón.
- Szia.- köszöntött Bellával a kezében. Becsukta az ajtót, majd odajött, és megölelt. Hol a köszöntő csók?! Sőt, amikor megölelt női parfümöt éreztem a ruháján. És nem olyat amilyet én használok!
- Na és hol voltatok?- kérdeztem, de nem úgy, mintha gyanakodnék valamire.
- Csak...miért?
- Női parfüm illatod van. De nem olyan amilyet én használok!- feleltem kissé indulatosabban.
- Nem bízol bennem?!- nézett rám idegesen.
- Hát, ha adsz rá okot...- vettem lejjebb a hangerőt.
- Milyen okot adtam rá?!
- Soroljam?! Amikor hazaértünk tegnap a babával voltál lefoglalva, még csak annyira sem vettél, hogy mondjuk azt mond, hogy én pihenjek, majd te csinálsz egy kis kaját! Amikor megjöttek a szüleid először úgy láttak minket, hogy még csak mellém sem ültél! Ma reggel amikor felkeltem reggel le se voltam szarva! Ma amikor hazaértem csak egy rohadt ölelést kaptam!- kiabáltam a végére már sírva. Ő nem mondott semmit, csak meglepetten figyelt.
- Igazad van. Sajnálom.- felelte halkan.- Elvihetlek ma este egy vacsorára?
- Ajj, Zayn...persze.- sóhajtottam, majd megtörölgettem a szemem. Közelebb jött, és gyengéden megcsókolt. Hosszan, és finoman.
- Már hiányzott...- mondtam mosolyogva a csókunk végén.
- Átdobom Louis-hoz Bellát, te addig kezdj el készülődni.- mondta.
- Oké.- mosolyogtam. Elindultam felfelé, de Zayn megfogta a kezem, és visszahúzott.
- Szia neked is!- majd mosolyogva nyomott a számra egy puszit. Furcsán meredtem rá.
- Ezért haragudtál meg rám, nem?!- nyújtotta ki a nyelvét.
- Haha.- gúnyolódtam, majd elindultam felfelé.
*A vacsoránál*
Már bő egy órája csak beszélgetünk, a kaját befejeztük. Már pár perce csak csöndben néztük egymást, amikor Zayn letérdelt elém.
- Sophie! Erre várok már évek óta...! Hozzám jössz feleségül?
2013. május 5., vasárnap
2013. május 4., szombat
29.rész- Anya lettem
*8 hónappal később*
Az elmúlt napokban nagyon izgatott vagyok. Igaz, hogy még csak pár napja, de már elmúlt, hogy 9 hónapja terhes vagyok. A doki azt mondta, hogy bármikorra várható lesz a baba. Huh...
Kicsit zavar, hogy Zayn mindig elakar intézni nekem mindent. Oké, nagyon kedves, nagyon hálás vagyok!!! Nélküle biztos nem boldogulnék, de ha mondjuk már csinál egy kis kaját, akkor legalább hagy mosogassak el én! Az tényleg nem nagy ügy. Hiszen nem egy halálos betegségben szenvedek!
Most éppen Tv-t nézünk. Engem ugyan annyira nem érdekel a film, és Zayn is bealudt rajta. Nem csodálkozom, hiszen nagyon kimerült lehet. Annyi mindent csinált az utóbbi időben. Persze koncerteken és fellépéseken nem volt. És nem is lesz...A többi fiú már ritkábban ugye, de azért még sokat járnak hozzánk, meg Zayn is hozzájuk. Niall szinte minden nap itt van. Nem zavar, magányos lehet. Szegénynek kéne már egy barátnő...de mindegy, most már sok ideje lesz ismerkedni...
- Szia...- köszönt rekedtes hangon Zayn.
- Szia kicsim. Jól aludtál?- mosolyogtam.
- Igen. Miért nem feküdtél le te is?
- Úgysem tudtam volna elaludni. Na meg ha én megmozdulok, akkor te is tuti felébredsz.- nevettem.
- Az lehetséges.- vigyorgott. Lassan, Zayn segítségével felálltam a kanapéról, amikor...
- Zayn!!! Elfolyt a magzatvíz!
*Zayn szemszöge*
Rohantam, és hívtam a mentőket. A fiúkat is, és a szüleimet is. Dan-t is. Szóval mindenkit, akire ez tartozott. A mentős egész hamar ideért. Egész úton Sophie-t nyugtatták, és olyanokat mondtak neki, hogy lélegezzen mélyeket. Nekem is az kellett volna, ugyanis a szívem majd kiugrott a helyéről. Az út egy örökkévalóságnak tűnt, de amikor végre odaértünk Sophie-t gyorsan beszállították a szülőszobába. Egy nővér elém állt.
- Erős idegzetű? Miss.Mitchell-nek most biztató szavak kellennek. Ha Ön úgy érzi, hogy támaszt képes nyújtani, kérem jöjjön utánam. De ha nem, akkor biztosíthatjuk, hogy amint befejeztük, bejöhet. Nos?- tétovázni kezdtem. Még jobban nem akartam stresszelni, viszont én biztos nem bírtam volna. De ott akartam lenni vele, megszorítani a kezét, hogy érezze, én leszek a legjobb apuka!
- Bemegyek.- bólintottam. Minden erőmet összeszedtem, és követtem a nővért. Mikor benyitottunk a szülés már javában folyt. Odamentem az ágy mellé, leültem egy székre és megszorítottam Sophie kezét.
- Minden rendben lesz. Itt vagyok.- nyugtattam.
Pár órával később megtörtént. Bella megszületett. Elvitték lefürdetni, és meg is vizsgálták. Sophie az ágyban feküdt. Halványan rám mosolygott.
- Nagyon büszke vagyok rád.- nyomtam egy puszit az arcára. Nem mondott semmit. A nővér nem is sok idő után visszahozta a babát.
- Makk egészséges.- mosolygott, és Sophie kezébe adta. Most meg tudtuk figyelni. Gyönyörű lett. A szeme élénk kék volt, de minden babának más még kicsinek. Meglátjuk mi fog kisülni belőle. Viszont azt kivéve, mintha Sophie-t látnám ott kicsiben. Nem bánom. Legalább ő is olyan gyönyörű lesz, mint az anyja.
- Nem akarsz aludni egy kicsit?- kérdeztem egy bő háromnegyed óra múlva.
- De, kéne.- bólintott.
- Akkor mi most magadra hagyunk.- fogtam meg a babát.
- Köszönöm.- mondta. Halkan kimentünk, ahol már mindenki feszülten várt minket. Ahogy megpillantottak körénk gyűltek. Mindenki babusgatta, mindent csináltak vele. A gratuláció is sok volt. Aztán készült is egy kép róla.
Sétálgattunk a folyosón. Most éppen Liam fogta Bellát, de szinte már mindenkinél járt. Nála a legtöbbet, mert pont a kezében aludt be, mi meg nem akartuk, hogy felébredjen.
- Mr.Malik. Jöjjön kérem.- szólt nekem egy nővér. Elindultam felé.
- Valami gond van?- kérdeztem idegesen mikor odaértem.
- Nem, ne aggódjon. Miss.Mitchell szeretné látni magát.
- Köszönöm.- bólintottam megkönnyebbültem. Eddig ez életem legjobb napja. Anyáék még sajnos nem értek ide, de írt egy SMS-t, hogy hamarosan itt lesznek.
- Szia.- nyitottam be a szobájába.
- Szia. Haza akarok menni.- jelentette ki.
- Szerintem még pihenned kéne kicsit. Nem?
- Nem. Már jól vagyok. Babázni akarok. Élvezni, hogy anya vagyok.- makacskodott.
- Az vagy. Anya vagy.- mosolyogtam. Nehéz volt elhinni. Hogy nem lesznek többé fiatal hancúrozások. Nem birkózhatunk már többet úgy. Hiszen már felnőttünk. Már szülők vagyunk...
- Igen. Te meg apa Zayn.- jött közelebb. Már ruhában volt. Az ő szemében könnyek csillogtak.
- Szülők vagyunk.- mondtuk egyszerre. Gyengéden megcsókoltam.
- Hát jó.- sóhajtottam.- Akkor menjünk haza.
*Sophie szemszöge*
Már a kocsiban ültünk. Zayn a szüleivel beszélt, magyarázta nekik, hogy hova kell jönniük. A baba hátul egy rózsaszín babaülésben nézelődött. Nagy kék szemeivel kémlelte a tájat. Már rég bevásároltunk neki. Elköltözni is el szeretnénk, hogy legyen egy szobája. Most még a Zayn, és az én szobámban van egy babaágy. Kissé igénytelenül néz ki, de mivel nem lakunk nagy házban, csak ezt tudtuk kihozni belőle. De még van időnk.
Amikor megérkeztünk első dolgom az volt, hogy felhívjam Lottie-t.
- Szia.- szóltam bele mosolyogva. Ekkor kezdett el a kicsi sikítva nevetni Zayn hülyeségein.
- Szia. Ez azt jelenti...?- nevetett.
- Igen.- röhögtem.
- Áááááá!!!!!!!!!!!!!!!- sikított.- Figyelj! Az jó, ha egy hét múlva meglátogatom az én vén barátnőmet?
- Heh. Ja...- mondtam viccelődve. Felnevettünk. Persze nagyon örültem, hogy végre találkozunk. Már nagyon hiányzott.
- Figyelj, most le kell tennem, mert dolgozom, de majd még dumálunk. Legyetek jók! Puszi.
- Szia!- mosolyogtam, majd letettem a kagylót. Odamentem Zaynhez, aki épp a babát nevettette. Az az édes nevetés...
- Nem vagy éhes?- fordult felém Zayn. Háton feküdt, Bella pedig a hasán ült.
- De, egy kicsit. És te?- mosolyogtam. Akárhányszor rájuk nézek jó érzés fog el. Olyan aranyosak.
- De, én is.
- Akkor összedobok valami kaját. Anyudék is biztos éhesek lesznek.
- Rendben. Köszönöm. Én addig megetetem a kicsit.- húzta fel a pólóját.
- Hú, de hülye vagy!- vágtam hozzá egy párnát röhögve. Ő is nevetni kezdett.
Lementem, és szakácskodni kezdtem. Őszintén már egy kicsit hiányzott. Az utóbbi pár hónapban úgy is csak Zayn főzött.
Már javában csináltam a kaját, amikor csöngettek. Odamentem, és ajtót nyitottam. Zayn szülei, és testvérei álltak ott.
- Jó napot, sziasztok!- köszöntem mosolyogva.
- Jaj, tegeződjünk!- legyintett mosolyogva Zayn anyukája, Patricia.
Köszöntöttem mindenkit, bemutatkoztam meg minden. Nagyon furcsa, hogy már több mint fél éve együtt vagyunk, de még egyszer sem találkoztam a szüleivel. Zayn is lejött. Beszélgetni kezdtünk. Zayn a szüleivel, én pedig Zayn tesóival, de legfőképp Doniyával. Vele nagyon jól megértettük egymást. Igaz, hogy egy kicsit idősebb volt nálam, de mégis, mintha ugyanannyi idősek lennénk. Mindenki jól beszélgetett, amikor égett szagot éreztem. Csönd lett.
- Bakker, a kaja!- pattantam fel. Totál kiment a fejemből. Kirohantam a konyhába, és kinyitottam a sütőt. A gőz csak úgy áramlott ki belőle. Amikor megfordultam mindenki mögöttem állt.
- Rendelünk pizzát?- nyújtottam oda a telefont egy angyali mosollyal. Nevetni kezdtünk. Kijöttem a formámból. A többiek pizzát rendeltek, én pedig Zayn anyukájával takarítottam a sütőt. Angyali egy asszony! Remek gyerekeket nevelt! Remélem én is ilyen leszek majd.
*Este*
Már az ágyban fekszünk. Zayn, és a baba alszanak. Zayn családja egy közeli szállóban szálltak meg. Egy ideig nem fognak elmenni innen. Azt mondták, hogy nyugodtan hívjuk őket, ha van valami. Annyira kedvesek! Doniya pszichológiát tanult, ami engem is érdekel. Megadta a telefonszámát, és megbeszéltük, hogy sűrűbben fogunk beszélgetni. Twitteren már követ is.
Mivel már nagyon fáradt voltam, kis idő múlva elaludtam, bár tudtam, hogy pár óra múlva fel kell kelnem Bellához. Kemény éjszakáink lesznek!
Az elmúlt napokban nagyon izgatott vagyok. Igaz, hogy még csak pár napja, de már elmúlt, hogy 9 hónapja terhes vagyok. A doki azt mondta, hogy bármikorra várható lesz a baba. Huh...
Kicsit zavar, hogy Zayn mindig elakar intézni nekem mindent. Oké, nagyon kedves, nagyon hálás vagyok!!! Nélküle biztos nem boldogulnék, de ha mondjuk már csinál egy kis kaját, akkor legalább hagy mosogassak el én! Az tényleg nem nagy ügy. Hiszen nem egy halálos betegségben szenvedek!
Most éppen Tv-t nézünk. Engem ugyan annyira nem érdekel a film, és Zayn is bealudt rajta. Nem csodálkozom, hiszen nagyon kimerült lehet. Annyi mindent csinált az utóbbi időben. Persze koncerteken és fellépéseken nem volt. És nem is lesz...A többi fiú már ritkábban ugye, de azért még sokat járnak hozzánk, meg Zayn is hozzájuk. Niall szinte minden nap itt van. Nem zavar, magányos lehet. Szegénynek kéne már egy barátnő...de mindegy, most már sok ideje lesz ismerkedni...
- Szia...- köszönt rekedtes hangon Zayn.
- Szia kicsim. Jól aludtál?- mosolyogtam.
- Igen. Miért nem feküdtél le te is?
- Úgysem tudtam volna elaludni. Na meg ha én megmozdulok, akkor te is tuti felébredsz.- nevettem.
- Az lehetséges.- vigyorgott. Lassan, Zayn segítségével felálltam a kanapéról, amikor...
- Zayn!!! Elfolyt a magzatvíz!
*Zayn szemszöge*
Rohantam, és hívtam a mentőket. A fiúkat is, és a szüleimet is. Dan-t is. Szóval mindenkit, akire ez tartozott. A mentős egész hamar ideért. Egész úton Sophie-t nyugtatták, és olyanokat mondtak neki, hogy lélegezzen mélyeket. Nekem is az kellett volna, ugyanis a szívem majd kiugrott a helyéről. Az út egy örökkévalóságnak tűnt, de amikor végre odaértünk Sophie-t gyorsan beszállították a szülőszobába. Egy nővér elém állt.
- Erős idegzetű? Miss.Mitchell-nek most biztató szavak kellennek. Ha Ön úgy érzi, hogy támaszt képes nyújtani, kérem jöjjön utánam. De ha nem, akkor biztosíthatjuk, hogy amint befejeztük, bejöhet. Nos?- tétovázni kezdtem. Még jobban nem akartam stresszelni, viszont én biztos nem bírtam volna. De ott akartam lenni vele, megszorítani a kezét, hogy érezze, én leszek a legjobb apuka!
- Bemegyek.- bólintottam. Minden erőmet összeszedtem, és követtem a nővért. Mikor benyitottunk a szülés már javában folyt. Odamentem az ágy mellé, leültem egy székre és megszorítottam Sophie kezét.
- Minden rendben lesz. Itt vagyok.- nyugtattam.
Pár órával később megtörtént. Bella megszületett. Elvitték lefürdetni, és meg is vizsgálták. Sophie az ágyban feküdt. Halványan rám mosolygott.
- Nagyon büszke vagyok rád.- nyomtam egy puszit az arcára. Nem mondott semmit. A nővér nem is sok idő után visszahozta a babát.
- Makk egészséges.- mosolygott, és Sophie kezébe adta. Most meg tudtuk figyelni. Gyönyörű lett. A szeme élénk kék volt, de minden babának más még kicsinek. Meglátjuk mi fog kisülni belőle. Viszont azt kivéve, mintha Sophie-t látnám ott kicsiben. Nem bánom. Legalább ő is olyan gyönyörű lesz, mint az anyja.
- Nem akarsz aludni egy kicsit?- kérdeztem egy bő háromnegyed óra múlva.
- De, kéne.- bólintott.
- Akkor mi most magadra hagyunk.- fogtam meg a babát.
- Köszönöm.- mondta. Halkan kimentünk, ahol már mindenki feszülten várt minket. Ahogy megpillantottak körénk gyűltek. Mindenki babusgatta, mindent csináltak vele. A gratuláció is sok volt. Aztán készült is egy kép róla.
Sétálgattunk a folyosón. Most éppen Liam fogta Bellát, de szinte már mindenkinél járt. Nála a legtöbbet, mert pont a kezében aludt be, mi meg nem akartuk, hogy felébredjen.
- Mr.Malik. Jöjjön kérem.- szólt nekem egy nővér. Elindultam felé.
- Valami gond van?- kérdeztem idegesen mikor odaértem.
- Nem, ne aggódjon. Miss.Mitchell szeretné látni magát.
- Köszönöm.- bólintottam megkönnyebbültem. Eddig ez életem legjobb napja. Anyáék még sajnos nem értek ide, de írt egy SMS-t, hogy hamarosan itt lesznek.
- Szia.- nyitottam be a szobájába.
- Szia. Haza akarok menni.- jelentette ki.
- Szerintem még pihenned kéne kicsit. Nem?
- Nem. Már jól vagyok. Babázni akarok. Élvezni, hogy anya vagyok.- makacskodott.
- Az vagy. Anya vagy.- mosolyogtam. Nehéz volt elhinni. Hogy nem lesznek többé fiatal hancúrozások. Nem birkózhatunk már többet úgy. Hiszen már felnőttünk. Már szülők vagyunk...
- Igen. Te meg apa Zayn.- jött közelebb. Már ruhában volt. Az ő szemében könnyek csillogtak.
- Szülők vagyunk.- mondtuk egyszerre. Gyengéden megcsókoltam.
- Hát jó.- sóhajtottam.- Akkor menjünk haza.
*Sophie szemszöge*
Már a kocsiban ültünk. Zayn a szüleivel beszélt, magyarázta nekik, hogy hova kell jönniük. A baba hátul egy rózsaszín babaülésben nézelődött. Nagy kék szemeivel kémlelte a tájat. Már rég bevásároltunk neki. Elköltözni is el szeretnénk, hogy legyen egy szobája. Most még a Zayn, és az én szobámban van egy babaágy. Kissé igénytelenül néz ki, de mivel nem lakunk nagy házban, csak ezt tudtuk kihozni belőle. De még van időnk.
Amikor megérkeztünk első dolgom az volt, hogy felhívjam Lottie-t.
- Szia.- szóltam bele mosolyogva. Ekkor kezdett el a kicsi sikítva nevetni Zayn hülyeségein.
- Szia. Ez azt jelenti...?- nevetett.
- Igen.- röhögtem.
- Áááááá!!!!!!!!!!!!!!!- sikított.- Figyelj! Az jó, ha egy hét múlva meglátogatom az én vén barátnőmet?
- Heh. Ja...- mondtam viccelődve. Felnevettünk. Persze nagyon örültem, hogy végre találkozunk. Már nagyon hiányzott.
- Figyelj, most le kell tennem, mert dolgozom, de majd még dumálunk. Legyetek jók! Puszi.
- Szia!- mosolyogtam, majd letettem a kagylót. Odamentem Zaynhez, aki épp a babát nevettette. Az az édes nevetés...
- Nem vagy éhes?- fordult felém Zayn. Háton feküdt, Bella pedig a hasán ült.
- De, egy kicsit. És te?- mosolyogtam. Akárhányszor rájuk nézek jó érzés fog el. Olyan aranyosak.
- De, én is.
- Akkor összedobok valami kaját. Anyudék is biztos éhesek lesznek.
- Rendben. Köszönöm. Én addig megetetem a kicsit.- húzta fel a pólóját.
- Hú, de hülye vagy!- vágtam hozzá egy párnát röhögve. Ő is nevetni kezdett.
Lementem, és szakácskodni kezdtem. Őszintén már egy kicsit hiányzott. Az utóbbi pár hónapban úgy is csak Zayn főzött.
Már javában csináltam a kaját, amikor csöngettek. Odamentem, és ajtót nyitottam. Zayn szülei, és testvérei álltak ott.
- Jó napot, sziasztok!- köszöntem mosolyogva.
- Jaj, tegeződjünk!- legyintett mosolyogva Zayn anyukája, Patricia.
Köszöntöttem mindenkit, bemutatkoztam meg minden. Nagyon furcsa, hogy már több mint fél éve együtt vagyunk, de még egyszer sem találkoztam a szüleivel. Zayn is lejött. Beszélgetni kezdtünk. Zayn a szüleivel, én pedig Zayn tesóival, de legfőképp Doniyával. Vele nagyon jól megértettük egymást. Igaz, hogy egy kicsit idősebb volt nálam, de mégis, mintha ugyanannyi idősek lennénk. Mindenki jól beszélgetett, amikor égett szagot éreztem. Csönd lett.
- Bakker, a kaja!- pattantam fel. Totál kiment a fejemből. Kirohantam a konyhába, és kinyitottam a sütőt. A gőz csak úgy áramlott ki belőle. Amikor megfordultam mindenki mögöttem állt.
- Rendelünk pizzát?- nyújtottam oda a telefont egy angyali mosollyal. Nevetni kezdtünk. Kijöttem a formámból. A többiek pizzát rendeltek, én pedig Zayn anyukájával takarítottam a sütőt. Angyali egy asszony! Remek gyerekeket nevelt! Remélem én is ilyen leszek majd.
*Este*
Már az ágyban fekszünk. Zayn, és a baba alszanak. Zayn családja egy közeli szállóban szálltak meg. Egy ideig nem fognak elmenni innen. Azt mondták, hogy nyugodtan hívjuk őket, ha van valami. Annyira kedvesek! Doniya pszichológiát tanult, ami engem is érdekel. Megadta a telefonszámát, és megbeszéltük, hogy sűrűbben fogunk beszélgetni. Twitteren már követ is.
Mivel már nagyon fáradt voltam, kis idő múlva elaludtam, bár tudtam, hogy pár óra múlva fel kell kelnem Bellához. Kemény éjszakáink lesznek!
2013. május 1., szerda
28.rész- Az utolsó együtt töltött nap
Reggel, amikor felébredtem Zayn kezeit láttam a derekamon pihenni. Ha előbb elmegyünk orvoshoz, most minden más lenne. Egyszerűen még létezne a One Direction.
- Jó reggelt!- szólt rekedtes hangon Zayn. Felé fordultam. Vörösek voltak a szemei.
- Aludtál valamennyit?- megcsóválta a fejét. Láttam rajta, hogy nagyon rosszul van. Hirtelen megcsörrent a telefonja. Pontosabban SMS-e jött.
Szia haver. Lenne kedved egy utolsó bandás délutánra? Ó, bakker...
Liam
Szia, persze!! :( Sajnálom...
- Na gyere, készülődjünk!- csapott a combomra finoman.
- Nem, én nem megyek. Ez most a ti napotok lesz! Legyetek együtt még így utoljára...- mondtam.
- Biztos?- nézett rám.
- Persze Zayn, a rohadt életbe...- sírtam el magam.- Miattam történt ez is...ha azt mondom, hogy boldogulok. Ha előbb elmondom, hogy rosszul vagyok...most nem tartanánk itt.
- Ne okold magad!! Úgysem maradhattunk volna együtt örökre. Egyszer úgyis véget ért volna. Hiszen semmi sem tart örökre. Ha veled, ha nélküled, egyszer úgyis lett volna egy gyerekem. Akit nevelnem kell. Akkor sem a lány hibája lett volna. Senkié sem. Hiszen ez az élet rendje. Egyszer fel kell nőnünk.- felelte, majd gyengéden megcsókolt.
Lassan Zayn is elindult, én pedig egyedül maradtam.
*Zayn szemszöge*
A fiúkkal Harry háza előtt találkoztunk. Megbeszéltük, hogy most nagyon nem lesz konkrét célunk, csak kóválygunk, és próbálunk minél többet nevetni, és kiélvezni az utolsó órákat.
Egy idő után minden olyan lett, mintha semmi sem történt volna, ugyanúgy bandában lennénk. Amikor éppen egy étteremben ültünk(Niall) megszólalt a telefonom. 'Simon'.
- Szia Simon.- szóltam bele halkan.
- Zayn. Mi ez az egész?
- Sajnálom Simon. Köszönöm, hogy idáig eljuttattál. Hogy eddig támogattál. De én eddig bírtam. Tudom, hogy ez most kicsit bunkón fog hangzani, de már nekem fontosabb lesz a családom. Egyszerre nem tudnám mind a kettőt csinálni. Sophie pedig ehhez nem elég egyedül.
- Akkor meg miért nem vártatok addig, amíg mind a ketten készen álltok a gyereknevelésre?!- ekkor Niall kikapta a kezemből a telefont, és kihangosította Simon-t.
- Simon!! Köszönünk mindent, de Zayn így akarta! Örülj neki, hogy végre boldog! Mondta, hogy nagyon hálás! Kicsit örülj te is a nagy hírnek! Köszike.- mondta, majd kinyomta, és visszaadta a telefont. Két perc csönd után mindenki nevetni kezdett.
- Köszi, Niall, tudod, hogy imádlak! Ha Sophie nem lenne esküszöm téged vennélek el!- vigyorogtam.
- Ó, édesem.- küldött nekem egy puszit. Röhögtünk egy jót, majd elindultunk.
Mindaddig nagyon jó volt, amíg nem találkoztunk fanokkal. Persze mosolyogtunk, meg minden, de én közben belül sírtam. Hogy lehet, hogy egy olyan 2 év múlva már senki sem fog emlékezni ránk, és nem fognak letámadni a rajongók, miközben megyek valahova.
Este 21.00 fele bementünk egy szórakozóhelyre. Én már előre tudtam, hogy mi lesz ebből, ezért inkább írtam Sophie-nak egy SMS-t.
Szia baba! Hogy vagy?:) Bejöttünk bulizni, szerintem csak reggel megyek majd. Nem baj?:(
Szerintem már várt, és nagyon is unatkozott, mert szinte rögtön vissza is írt.
Szia kicsim! Jól, jobban ;) Rendben, de azért vigyázzatok!:) DEHOGYIS!!!:))) Jó mulatást!!;) Élvezd ki, nem lesz semmi baj itthon!;)
Oké, de ígérd meg, hogy hogyha valami van rögtön szólsz!
Ígérem, de most már menj! Szeretlek, szia!;)
Eleinte egy kicsit aggódtam, de aztán már feloldódtam. Hiszen ez lesz az utolsó. Mármint lehet, hogy még mint barátok eljövünk, de az már nem lesz ugyanolyan. Úgyhogy odamentem hozzájuk, és bulizni kezdtünk.
*Sophie szemszöge*
Miután Zayn elment, gondoltam kitakarítok. Úgysem tudnék nagyon mit csinálni. Bekapcsoltam egy kis zenét, most természetesen 1D-t.
Mikor ezzel is végeztem elindultam egy kicsit sétálni. Egyszer odajött hozzám egy lány. 8 éves lehetett, és 1D-s karkötői voltak. Nagyon aranyos volt. Sokáig nem szólt semmit, csak a hasamat figyelte.
- Szia!- köszönt végre.
- Szia.- mosolyogtam.- Mi a neved?
- Leona. Meghíztál, ugye?- kérdezte.
- Nem.- nevettem.
- Akkor ez nem jelenthet jót...- sóhajtott.- Vége igaz?
- Ööö...én nagyon sajnálom.- szomorodtam el. Nem mondott semmit, csak sírva elrohant.
Én is úgy gondoltam, hogy ennyi séta nekem bőven elég lesz. Hazamentem, és bekapcsoltam a gépet. Beszélgettem egy kicsit Lottie-val.
Szia Lottie. Van egy nagyon rossz hírem...
Szia. Mond!!:O :(
Feloszlik a banda. MIATTAM...!!!
Micsoda?! :O miért?!
Mert terhes vagyok, és elkezdtem mondani Zaynnek, hogy én egyedül nem leszek képes majd felnevelni a gyereket, ő pedig azt mondta, hogy akkor kilép a bandából...
Úristen...hát először is GRATULÁLOK!!!;)) másodszorra pedig nem tudok mit mondani...ez sokkolt....:(((((
Ekkor jött egy SMS-em. Megnyitottam. Csak Zayn írt, hogy valószínűleg csak reggel fog jönni. Király...
Unalmamban összeállítottam egy videót. A Directionerekről szólt. Őszintén még én magam is bekönnyeztem rajta.(itt a videó)
"Ne sírj, hogy véget ért, örülj, hogy megtörtént!!!"
- Jó reggelt!- szólt rekedtes hangon Zayn. Felé fordultam. Vörösek voltak a szemei.
- Aludtál valamennyit?- megcsóválta a fejét. Láttam rajta, hogy nagyon rosszul van. Hirtelen megcsörrent a telefonja. Pontosabban SMS-e jött.
Szia haver. Lenne kedved egy utolsó bandás délutánra? Ó, bakker...
Liam
Szia, persze!! :( Sajnálom...
- Na gyere, készülődjünk!- csapott a combomra finoman.
- Nem, én nem megyek. Ez most a ti napotok lesz! Legyetek együtt még így utoljára...- mondtam.
- Biztos?- nézett rám.
- Persze Zayn, a rohadt életbe...- sírtam el magam.- Miattam történt ez is...ha azt mondom, hogy boldogulok. Ha előbb elmondom, hogy rosszul vagyok...most nem tartanánk itt.
- Ne okold magad!! Úgysem maradhattunk volna együtt örökre. Egyszer úgyis véget ért volna. Hiszen semmi sem tart örökre. Ha veled, ha nélküled, egyszer úgyis lett volna egy gyerekem. Akit nevelnem kell. Akkor sem a lány hibája lett volna. Senkié sem. Hiszen ez az élet rendje. Egyszer fel kell nőnünk.- felelte, majd gyengéden megcsókolt.
Lassan Zayn is elindult, én pedig egyedül maradtam.
*Zayn szemszöge*
A fiúkkal Harry háza előtt találkoztunk. Megbeszéltük, hogy most nagyon nem lesz konkrét célunk, csak kóválygunk, és próbálunk minél többet nevetni, és kiélvezni az utolsó órákat.
Egy idő után minden olyan lett, mintha semmi sem történt volna, ugyanúgy bandában lennénk. Amikor éppen egy étteremben ültünk(Niall) megszólalt a telefonom. 'Simon'.
- Szia Simon.- szóltam bele halkan.
- Zayn. Mi ez az egész?
- Sajnálom Simon. Köszönöm, hogy idáig eljuttattál. Hogy eddig támogattál. De én eddig bírtam. Tudom, hogy ez most kicsit bunkón fog hangzani, de már nekem fontosabb lesz a családom. Egyszerre nem tudnám mind a kettőt csinálni. Sophie pedig ehhez nem elég egyedül.
- Akkor meg miért nem vártatok addig, amíg mind a ketten készen álltok a gyereknevelésre?!- ekkor Niall kikapta a kezemből a telefont, és kihangosította Simon-t.
- Simon!! Köszönünk mindent, de Zayn így akarta! Örülj neki, hogy végre boldog! Mondta, hogy nagyon hálás! Kicsit örülj te is a nagy hírnek! Köszike.- mondta, majd kinyomta, és visszaadta a telefont. Két perc csönd után mindenki nevetni kezdett.
- Köszi, Niall, tudod, hogy imádlak! Ha Sophie nem lenne esküszöm téged vennélek el!- vigyorogtam.
- Ó, édesem.- küldött nekem egy puszit. Röhögtünk egy jót, majd elindultunk.
Mindaddig nagyon jó volt, amíg nem találkoztunk fanokkal. Persze mosolyogtunk, meg minden, de én közben belül sírtam. Hogy lehet, hogy egy olyan 2 év múlva már senki sem fog emlékezni ránk, és nem fognak letámadni a rajongók, miközben megyek valahova.
Este 21.00 fele bementünk egy szórakozóhelyre. Én már előre tudtam, hogy mi lesz ebből, ezért inkább írtam Sophie-nak egy SMS-t.
Szia baba! Hogy vagy?:) Bejöttünk bulizni, szerintem csak reggel megyek majd. Nem baj?:(
Szerintem már várt, és nagyon is unatkozott, mert szinte rögtön vissza is írt.
Szia kicsim! Jól, jobban ;) Rendben, de azért vigyázzatok!:) DEHOGYIS!!!:))) Jó mulatást!!;) Élvezd ki, nem lesz semmi baj itthon!;)
Oké, de ígérd meg, hogy hogyha valami van rögtön szólsz!
Ígérem, de most már menj! Szeretlek, szia!;)
Eleinte egy kicsit aggódtam, de aztán már feloldódtam. Hiszen ez lesz az utolsó. Mármint lehet, hogy még mint barátok eljövünk, de az már nem lesz ugyanolyan. Úgyhogy odamentem hozzájuk, és bulizni kezdtünk.
*Sophie szemszöge*
Miután Zayn elment, gondoltam kitakarítok. Úgysem tudnék nagyon mit csinálni. Bekapcsoltam egy kis zenét, most természetesen 1D-t.
Mikor ezzel is végeztem elindultam egy kicsit sétálni. Egyszer odajött hozzám egy lány. 8 éves lehetett, és 1D-s karkötői voltak. Nagyon aranyos volt. Sokáig nem szólt semmit, csak a hasamat figyelte.
- Szia!- köszönt végre.
- Szia.- mosolyogtam.- Mi a neved?
- Leona. Meghíztál, ugye?- kérdezte.
- Nem.- nevettem.
- Akkor ez nem jelenthet jót...- sóhajtott.- Vége igaz?
- Ööö...én nagyon sajnálom.- szomorodtam el. Nem mondott semmit, csak sírva elrohant.
Én is úgy gondoltam, hogy ennyi séta nekem bőven elég lesz. Hazamentem, és bekapcsoltam a gépet. Beszélgettem egy kicsit Lottie-val.
Szia Lottie. Van egy nagyon rossz hírem...
Szia. Mond!!:O :(
Feloszlik a banda. MIATTAM...!!!
Micsoda?! :O miért?!
Mert terhes vagyok, és elkezdtem mondani Zaynnek, hogy én egyedül nem leszek képes majd felnevelni a gyereket, ő pedig azt mondta, hogy akkor kilép a bandából...
Úristen...hát először is GRATULÁLOK!!!;)) másodszorra pedig nem tudok mit mondani...ez sokkolt....:(((((
Ekkor jött egy SMS-em. Megnyitottam. Csak Zayn írt, hogy valószínűleg csak reggel fog jönni. Király...
Unalmamban összeállítottam egy videót. A Directionerekről szólt. Őszintén még én magam is bekönnyeztem rajta.(itt a videó)
"Ne sírj, hogy véget ért, örülj, hogy megtörtént!!!"
2013. április 30., kedd
27.rész- EZ EGY RÉMES ÖTLET!!!!!
Sziasztok! Itt is van az új rész. Bocsi, ha rövid lesz. LAU!!!!!! Mi van Kállay-val? ÉS MIÉRT NEM VAGY ELÉRHETŐ????!!!!! Adj valami életjelet!!!!
Amúgy meg nem tudom, hogy mikor fog jönni az új rész. SAJNÁLOM!!!! :$ Ja, és amikor megnyitjátok a vidit, azzal ne törődjetek, hogy ZAYN MALIK HATE CLUB! Csak ott lesz, hogy 'Listen', arra menjetek rá, és hallgassátok!
Na puszi xxx
*4 hónappal később*
Hát vitákon, és rossz híreken kívül minden történt velem az utóbbi időben. Az utóbbi 5 évben először vagyok igazán és nagyon boldog. Dan-t el tudtam érni, mivel vettünk egy új telót, és Zaynnek megvolt a száma. Bár, hogy akkor miért nem hívtuk fel az övéről, az már jó kérdés. James pedig eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
Ami pedig a legeslegfontosabb, az az, hogy kb. olyan 1 hónappal ezelőtt nagyon rosszul voltam. A hányás volt a legjellemzőbb. Zayn elvitt orvoshoz. Ott elmondták, hogy terhes vagyok. Mivel már túl későn vettük észre, nem vetethettük el. Nem azt mondtam, hogy el akartuk. Erről szó sincs.
A fiúk nagyon örültek, ahogy persze mi is. Paul már más kérdés. Ő azt mondta, hogy ez nagyon felelőtlen volt, ugyanis nem fogja Zayn bírni, hogy mondjuk amikor turnén hulla fáradtan hazaér, egy gyerek fog neki visítani+még nevelni is kéne. Zayn azt mondta, hogy nehéz lesz, de bevállalja. Csillogást, és leírhatatlan örömet láttam a szemében, amikor elmondtam neki a nagy hírt.
Még nekem is nehéz elhinni, hogy anya leszek!! És a gyerek apja Zayn lesz!! Azt mondták, hogy a gyerek lány lesz. Remélem sok mindenben Zaynre fog hasonlítani. Ha mást nem, legalább a szemét örökölje!!
- Hey! Hogy van az én kismamám?- feküdt be mellém az ágyba Zayn mosolyogva.
- Jól, köszöni szépen.- nyomtam egy csókot a szájára.
- És a kicsi?- simogatta meg a hasam.
- Ő is. Remélem.- néztem a hasamra, ami már elkezdett növekedni. Sőt!
- Lány név kéne. Valami gyönyörű.- nézett rám.
- Igen. Tipp?
- Ömm...- sóhajtott.- Mondjuk Fiorella?
- Mi?!- kérdeztem vissza visító hangon, kistányérnyi szemekkel.
- Csak vicceltem, nyugi!- nevetett. Én is nevetni kezdtem.
- De erről eszembe jutott a Bella. Az nem tetszik neked?- mosolyogtam.
- Bella? De...ez tényleg szép. Nekem is tetszik.
- Akkor meg is van.- dőltem hátra.
- Ugye tudod, hogy te leszel a világ legjobb anyukája?- kérdezte, mikor észrevette, hogy elég feszült vagyok.
- Nem tudom.- ültem fel.- Tudod Zayn, nem lesz könnyű. Tényleg. Te is fáradt leszel, nem fogsz tudni annyit a gyerekkel foglalkozni, én pedig nem tudom, hogy képes leszek-e egyedül boldogulni. De panaszkodni nem panaszkodhatok, hiszen tudom, hogy minden tőled telhetőt meg fogsz tenni, hiszen nagyszerű vagy. De...nem is tudom...
- Akkor már csak egy lehetőség maradt.- sóhajtott egy nagyon nagyot.
- Mi?
- Ott kell hagynom a bandát.- leesett az állam.(vidi)
- MI?! Zayn ezt nem teheted!! Hiszen ott vannak a fanok, a fiúk, minden!! Neked ez az életed!- mondtam kétségbeesetten.
- Nem Sophie! Jelen pillanatban te, és a baba vagytok az életem. A fiúk is biztosan meg fogják érteni.- felelte, de láttam rajta, hogy nehezére esik ezt kimondani.
- Mit fogunk megérteni?- rontott be Harry.
- Harry! Légyszi hívd be a többieket is.- kérte higgadtan Zayn.
- Oké, de valami baj van?
- Nem, vagyis majd elmondom. Csak légyszi hívd be őket.
- Ok.- mondta, majd kiment. Könnybe lábadt a szemem. Csak nem lenne képes maga mögött hagyni ennyi mindent!! Ez ilyen egyszerű lenne?! Ha nekem úgy tartja kedvem, csak úgy simán otthagyok valamit?! Ami mellesleg az életem?! A megélhetőségem?! Ezt is elrontottam. Ha nem mondom neki, hogy nem fogok boldogulni, akkor még mindig minden simán menne.
Bejöttek a fiúk, és csöndben leültek.
- Na tesó? Mi a helyzet?- Liam.
- Fiúk! Én úgy gondolom, hogy ez lesz a legjobb nekem és Sophie-nak is. Nehéz, de meg kell tennem.- kezdett bele Zayn.
- Zayn baszd meg ne kertelj már, mondd ki amit akarsz!- fakadt ki Louis.
- Loui!- szólt rá Harry a káromkodás miatt.
- Bocsika.- sütötte le a szemét. Mindenki kettőnkön kívül nevetni kezdett.
- Kilépek a bandából.- szólt közbe Zayn hirtelen. Mindenki csöndben maradt, és döbbenten nézett ránk.
- Hogy mi?- Niall.
- Sajnálom srácok. De egyszerre nem lehetek híres is, meg jó apa is.- láttam Zayn szemében, ahogy könnyek csillogtak.
*Este*
A fiúk egy kicsit kiakadtak. Hát még Paul!! De azt mondta, ha tényleg jól átgondoltuk, akkor majd intézkedik. Sajnos már végleges lett. Holnap már ez lesz minden újságban: "FELOSZLOTT A ONE DIRECTION!!" Ami még rosszabb...MIATTAM....
Vajon a fanok nagyon utálni fognak engem? Vagy meg fogják érteni? Vagy nem úgy fogják látni, ahogy én? Hiszen mondjuk részben nem az én hibám. Ha azt mondtam volna Zaynnek, hogy minden rendben, boldogulni fogok, hazudtam volna. Mert nem így gondoltam. De vajon megért ez annyit, hogy emiatt vége legyen a bandának? Nem tudom...
Mindennek vége. 2010 óta tart, és most vége. Lehetne úgy is mondani, hogy azért, mert felnőttek. Mert már nem azok a fiatalok, aki voltak. Sőt, Zayn már apa lett! Felnőtt, és már sosem lesznek koncertek. Albumok. Videónaplók. Ugyanis vége.
Sajnálom azokat, akik az elejétől fogva rajongók voltak, de sosem találkozhattak a fiúkkal. Hogy azt hitték, ők lesznek a feleségeik. De nem. Én ezzel összetörtem minden álmot. De lehetnek mondjuk egy páran megértőek is...
Mondjuk, amikor én rajongó voltam, örültem, ha Zayn boldog volt. Még, ha nem is velem, az annyira nem izgatott.
Oldalra fordultam, és könnyek kezdtek folyni az arcomon. Igaz, hogy én minden nap fogok majd találkozni velük, de rossz belegondolni. Hogy nincsenek többé mondjuk 'Zarry' pillanatok...
És akkor még rosszabb lehet a fanoknak. Akiknek ezzel minden álmukat összetörjük. És én nagyon sajnálom. Tényleg!
- Hey, pityeregsz?- nézett rám Zayn, bár már sötét volt. Bólogatni kezdtem.
- Nehogy azt hidd, hogy ezt azért csináltam, mert én is nagyon akartam. Ha nektek ennyire hiányozni fog, képzelj el engem. Aki elvesztette azt, ami eddig az élete volt. Aki ezzel most az álmait hagyta el. A hűséges rajongóit. És aki elveszítette a LEGJOBB BARÁTAIT!!!
Amúgy meg nem tudom, hogy mikor fog jönni az új rész. SAJNÁLOM!!!! :$ Ja, és amikor megnyitjátok a vidit, azzal ne törődjetek, hogy ZAYN MALIK HATE CLUB! Csak ott lesz, hogy 'Listen', arra menjetek rá, és hallgassátok!
Na puszi xxx
*4 hónappal később*
Hát vitákon, és rossz híreken kívül minden történt velem az utóbbi időben. Az utóbbi 5 évben először vagyok igazán és nagyon boldog. Dan-t el tudtam érni, mivel vettünk egy új telót, és Zaynnek megvolt a száma. Bár, hogy akkor miért nem hívtuk fel az övéről, az már jó kérdés. James pedig eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
Ami pedig a legeslegfontosabb, az az, hogy kb. olyan 1 hónappal ezelőtt nagyon rosszul voltam. A hányás volt a legjellemzőbb. Zayn elvitt orvoshoz. Ott elmondták, hogy terhes vagyok. Mivel már túl későn vettük észre, nem vetethettük el. Nem azt mondtam, hogy el akartuk. Erről szó sincs.
A fiúk nagyon örültek, ahogy persze mi is. Paul már más kérdés. Ő azt mondta, hogy ez nagyon felelőtlen volt, ugyanis nem fogja Zayn bírni, hogy mondjuk amikor turnén hulla fáradtan hazaér, egy gyerek fog neki visítani+még nevelni is kéne. Zayn azt mondta, hogy nehéz lesz, de bevállalja. Csillogást, és leírhatatlan örömet láttam a szemében, amikor elmondtam neki a nagy hírt.
Még nekem is nehéz elhinni, hogy anya leszek!! És a gyerek apja Zayn lesz!! Azt mondták, hogy a gyerek lány lesz. Remélem sok mindenben Zaynre fog hasonlítani. Ha mást nem, legalább a szemét örökölje!!
- Hey! Hogy van az én kismamám?- feküdt be mellém az ágyba Zayn mosolyogva.
- Jól, köszöni szépen.- nyomtam egy csókot a szájára.
- És a kicsi?- simogatta meg a hasam.
- Ő is. Remélem.- néztem a hasamra, ami már elkezdett növekedni. Sőt!
- Lány név kéne. Valami gyönyörű.- nézett rám.
- Igen. Tipp?
- Ömm...- sóhajtott.- Mondjuk Fiorella?
- Mi?!- kérdeztem vissza visító hangon, kistányérnyi szemekkel.
- Csak vicceltem, nyugi!- nevetett. Én is nevetni kezdtem.
- De erről eszembe jutott a Bella. Az nem tetszik neked?- mosolyogtam.
- Bella? De...ez tényleg szép. Nekem is tetszik.
- Akkor meg is van.- dőltem hátra.
- Ugye tudod, hogy te leszel a világ legjobb anyukája?- kérdezte, mikor észrevette, hogy elég feszült vagyok.
- Nem tudom.- ültem fel.- Tudod Zayn, nem lesz könnyű. Tényleg. Te is fáradt leszel, nem fogsz tudni annyit a gyerekkel foglalkozni, én pedig nem tudom, hogy képes leszek-e egyedül boldogulni. De panaszkodni nem panaszkodhatok, hiszen tudom, hogy minden tőled telhetőt meg fogsz tenni, hiszen nagyszerű vagy. De...nem is tudom...
- Akkor már csak egy lehetőség maradt.- sóhajtott egy nagyon nagyot.
- Mi?
- Ott kell hagynom a bandát.- leesett az állam.(vidi)
- MI?! Zayn ezt nem teheted!! Hiszen ott vannak a fanok, a fiúk, minden!! Neked ez az életed!- mondtam kétségbeesetten.
- Nem Sophie! Jelen pillanatban te, és a baba vagytok az életem. A fiúk is biztosan meg fogják érteni.- felelte, de láttam rajta, hogy nehezére esik ezt kimondani.
- Mit fogunk megérteni?- rontott be Harry.
- Harry! Légyszi hívd be a többieket is.- kérte higgadtan Zayn.
- Oké, de valami baj van?
- Nem, vagyis majd elmondom. Csak légyszi hívd be őket.
- Ok.- mondta, majd kiment. Könnybe lábadt a szemem. Csak nem lenne képes maga mögött hagyni ennyi mindent!! Ez ilyen egyszerű lenne?! Ha nekem úgy tartja kedvem, csak úgy simán otthagyok valamit?! Ami mellesleg az életem?! A megélhetőségem?! Ezt is elrontottam. Ha nem mondom neki, hogy nem fogok boldogulni, akkor még mindig minden simán menne.
Bejöttek a fiúk, és csöndben leültek.
- Na tesó? Mi a helyzet?- Liam.
- Fiúk! Én úgy gondolom, hogy ez lesz a legjobb nekem és Sophie-nak is. Nehéz, de meg kell tennem.- kezdett bele Zayn.
- Zayn baszd meg ne kertelj már, mondd ki amit akarsz!- fakadt ki Louis.
- Loui!- szólt rá Harry a káromkodás miatt.
- Bocsika.- sütötte le a szemét. Mindenki kettőnkön kívül nevetni kezdett.
- Kilépek a bandából.- szólt közbe Zayn hirtelen. Mindenki csöndben maradt, és döbbenten nézett ránk.
- Hogy mi?- Niall.
- Sajnálom srácok. De egyszerre nem lehetek híres is, meg jó apa is.- láttam Zayn szemében, ahogy könnyek csillogtak.
*Este*
A fiúk egy kicsit kiakadtak. Hát még Paul!! De azt mondta, ha tényleg jól átgondoltuk, akkor majd intézkedik. Sajnos már végleges lett. Holnap már ez lesz minden újságban: "FELOSZLOTT A ONE DIRECTION!!" Ami még rosszabb...MIATTAM....
Vajon a fanok nagyon utálni fognak engem? Vagy meg fogják érteni? Vagy nem úgy fogják látni, ahogy én? Hiszen mondjuk részben nem az én hibám. Ha azt mondtam volna Zaynnek, hogy minden rendben, boldogulni fogok, hazudtam volna. Mert nem így gondoltam. De vajon megért ez annyit, hogy emiatt vége legyen a bandának? Nem tudom...
Mindennek vége. 2010 óta tart, és most vége. Lehetne úgy is mondani, hogy azért, mert felnőttek. Mert már nem azok a fiatalok, aki voltak. Sőt, Zayn már apa lett! Felnőtt, és már sosem lesznek koncertek. Albumok. Videónaplók. Ugyanis vége.
Sajnálom azokat, akik az elejétől fogva rajongók voltak, de sosem találkozhattak a fiúkkal. Hogy azt hitték, ők lesznek a feleségeik. De nem. Én ezzel összetörtem minden álmot. De lehetnek mondjuk egy páran megértőek is...
Mondjuk, amikor én rajongó voltam, örültem, ha Zayn boldog volt. Még, ha nem is velem, az annyira nem izgatott.
Oldalra fordultam, és könnyek kezdtek folyni az arcomon. Igaz, hogy én minden nap fogok majd találkozni velük, de rossz belegondolni. Hogy nincsenek többé mondjuk 'Zarry' pillanatok...
És akkor még rosszabb lehet a fanoknak. Akiknek ezzel minden álmukat összetörjük. És én nagyon sajnálom. Tényleg!
- Hey, pityeregsz?- nézett rám Zayn, bár már sötét volt. Bólogatni kezdtem.
- Nehogy azt hidd, hogy ezt azért csináltam, mert én is nagyon akartam. Ha nektek ennyire hiányozni fog, képzelj el engem. Aki elvesztette azt, ami eddig az élete volt. Aki ezzel most az álmait hagyta el. A hűséges rajongóit. És aki elveszítette a LEGJOBB BARÁTAIT!!!
2013. április 27., szombat
26.rész- Újra együtt
Zayn egy jó ideig nem mondott semmit, csak döbbenten meredt rám. Félve vártam a reakcióját, hogy vajon mit fog mondani. Hogy vajon szeret-e még engem.
- Mit csinálsz?- rázta meg a fejét.
- Mindegy. Semmit. Hülyeség az egész.- hajtottam le a fejem.- Most megyek.
- Hova?- felálltam, és egy kis időre rá ő is.
- Nem tudom.- vontam meg a vállam.
- Nincs kedved addig megszállni nálunk?- vetette fel az ötletet. Nem tudtam, hogy ez most jó ötlet lenne-e.
- Ööö...hát ha nem zavarok.- válaszoltam végül.
- Dehogyis! Gyere!- átvette tőlem a bőröndöt, majd csak sétálni kezdtünk. Én szépen lassan kullogtam utána. Összezavarodtam. Amikor újra megkérdezte már annyira nem voltam bátor, hogy kimondjam. Berezeltem, hogy mi van akkor, ha az érzés már nem kölcsönös. Ha ő már valaki mást szeret, és nem engem.
Amikor odaértünk a házuk elé a villanyok még égtek. Zayn benyitott, én pedig lassan besurrantam. Minden szem rám szegeződött. Először döbbent tekintetek fogadtak, aztán mindenki arcára kiült egy széles mosoly.
- Hey haver! Mit nem mondtál el nekünk?- vigyorgott Louis.
- Mi történt itt?- nézett ránk perverzen Harry.
- Semmi csak az a "kedves" James barátja megerőszakolta, ma pedig kidobta a házból.- újságolta el röviden Zayn. Mindenki arcáról lehervadt a mosoly.
- Jézusom, de ugye jól vagy?- jött oda Niall.
- Persze, semmi bajom!- öleltem át.
Leültünk vacsorázni. Még soha életemben nem ettem annyit. Büszkén kijelenthetem, hogy többet ettem, mint Niall. Képzelhetitek...
Aztán leültünk felelsz vagy merszezni. Már egy jó ideje játszottunk, és nagyon megdöbbentett, hogy a fiúk nem találtak eszement hülyeségeket, hanem egész normálisan játszottak. Nem értettem. Hiszen akiket utoljára láttam, azok a hülyéskedő, vicces, örökké fiatal, idióta "gyerekek" voltak. Most pedig tök komolyak.
- Fiúk!- szóltam.
- Hmm?- Louis.
- Mióta vagytok ilyen komolyak?
- Nem is olyan régóta. Nem...mi nem akartuk...de nem játék amiket néhány Directionator írni tud.- sóhajtott Liam.
- És? Na ne már, hogy ezért képesek lennétek feladni mindent! Na és Larry?- kerekedtek ki a szemeim. Harry és Louis egymásra néztek.
- Vége...- mondta Harry. Lefagytam.
- Mi?! Larry-nek nem lehet vége!!
- Sajnos muszáj Sophie. Lebuziztak!- Niall.
- De fiúk! Gondoljatok már bele! Aki eddig utált titeket, csak azért nem lesz rajongótok, mert vége lett Larry-nek, vagy csak mert már nem vagytok olyan viccesek...
- Lehet, hogy nem lesznek rajongók, de legalább már nem lesz okuk azt mondani, hogy buzik vagyunk.- Zayn.
- Akkor előveszik a régebben készült felvételeket! Azt fogják mondani, hogy aki akkor buzi volt, akkor most mi változna! Komolyan fiúk, akkor gondoljatok a Directionerekre! Akik abba a One Direction-ba szerettek bele, akik régen voltatok! Akik éveken át kitartottak mellettetek, és hevesen ellenkeztek, és vitáztak a Directionatorok ellen! És ti..akikért harcoltak, feladjátok?!
- Ebben van valami...mi ezt nagyon is sajnáljuk.- állt fel Louis.- De nem lehet így élni.
- Sajnos igaza van.- helyeseltek a fiúk. Majd a végén mindenki felállt, így már csak én és Zayn maradtunk ott a földön egyedül.
- Jól vagy?- kérdezte.
- Persze. Furcsa, hogy így gondolkoztok. Régen még a fanok voltak a legfontosabbak.- sóhajtottam.- Mindegy is. Minden és mindenki változik.
- Sajnálom, hogy már nem azok vagyunk, akikbe beleszerettél.
- Én is. De nem azért szerettelek a kapcsolatunkban, aki a bandában voltál, hanem azért aki a való életben. Ha nem is sok, de van különbség. Mármint akkor még volt. Most már nem tudom.- csóváltam meg a fejem.
- Fel kéne menni. Gondolom már te is fáradt vagy.
- Igen, menjünk.- felálltam, és hagytam, hogy Zayn előremenjen. Lassan követtem őt. Amikor felértünk, kivettem a bőröndömből a fogkefém, és a pizsamámat kezdtem keresni.
Nem találtam. Persze, ott maradt a földön!! Bakker...
- Zayn! Ez egy kicsit gáz lesz, de...tudnál adni egy pizsit?- nevettem.
- Persze!- odasietett a szekrényéhez, és a legfelső polcról levette az én régi nyuszis pizsim.- Tessék. Megfelel?
- Tökéletes.- mosolyogtam.- Akkor én használatba is venném a fürdőt, oké?
- Menj csak.- bólintott. Kimentem a szobából, be a fürdőbe. Bezártam az ajtót, és az első dolgom az volt, hogy mélyen magamba szívtam a pizsi illatát. Zayn illata volt, amit mondanom sem kell, hogy imádok!
Gyorsan lezuhanyoztam, majd kimentem. Zayn már egy alsóban feküdt az ágyon. Végignéztem a tökéletes felsőtestén.
- Az a baj, hogy csak egy ágy van. Hajlandó vagy még mellettem aludni?- ült föl, ahogy meglátott.
- Mi?! Ööö...persze!- ráztam meg a fejem. Kiterítettem a törölközőm, majd belülre bemásztam.
- Még mindig belül szeretsz aludni?- fordult felém. Bólintottam, miközben a gyönyörű barna szemeit fürkésztem.
- Sophie! Amikor ott voltunk a padnál, akkor azt mondtad nekem, hogy...hogy...szeretsz?- kérdezte. Lehajtottam a fejem. Bár-mivel már lekapcsoltuk a villanyt, és sötét volt- nem láthatta volna meg, hogy elpirultam.- Ne! Kérlek nézz rám!
- Oké...igen azt mondtam. Mert ez van Zayn! Állatira szerelmes vagyok beléd!- mondtam ki végre.
- De..akkor miért nem mondtad el még egyszer?
- Mert...elbizonytalanodtam. Hogy mi van akkor, ha te már mást szeretsz. Akkor tökre beégek.- vallottam be őszintén.
- Sophie! Én bármikor-bárhol szeretni foglak! Ne aggódj, én mindig itt leszek neked! Hiszen azért találtuk meg egymást újra! Ez így van megírva!- mosolygott. Nagy kő esett le a szívemről.(zene)
- Ezek szerint...az érzés...hogy te is...szeretsz?- nyögtem ki nagy nehezen.
- Ezt mondtam! Mindig, bárhol-bármikor!- egyre közelebb jött, és a végén....MEGCSÓKOLT! Évek után először. Rámásztam, és beletúrtam a hajába. Már hosszú ideje csókolóztunk, és csak levegővételért álltunk meg, amikor Zayn elkezdte lehúzni rólam a pólómat.
- Szabad?- fejezte be éppen amit csinált.- Készen állsz?
- Igen Zayn! Most döntöttem el, hogy akarlak!- mondtam ki határozottan, majd ismét megcsókoltam. Ő tovább húzta rólam, majd a végén a póló le is került rólam. Rajtam már csak egy gatya volt, rajta pedig csak egy alsó.
Aztán a végén azok is lekerültek rólunk, majd végre először megtörtént életem szerelmével is!
*Reggel*
Életem legjobb estéjében volt részem tegnap! Zayn mellettem még nagyon szuszogott. Lassan persze ő is ébredezni kezdett.
- Jó reggelt!- mosolygott rám, mikor felébredt.
- Neked is!- nyomtam egy csókot a szájára.
- Éhes vagyok.- mondta. Felnevettem.
- Na mi van?! Szerepet cseréltetek Niall-el?!
- Még az is lehet.- mondta, miközben felállt. Gyorsan felkaptunk pár göncöt, és már indultunk is volna le, amikor én megpillantottam egy tárgyat a földön.
- Zayn...mond, hogy abból még volt neked!- mutattam rá ijedten. Kétségbeesett tekintettel nézett vissza rám, miután már ő is szemügyre vette a tárgyat. Lassan megcsóválta a fejét.
- Nem volt...tegnap nem használtunk...óvszert....
- Mit csinálsz?- rázta meg a fejét.
- Mindegy. Semmit. Hülyeség az egész.- hajtottam le a fejem.- Most megyek.
- Hova?- felálltam, és egy kis időre rá ő is.
- Nem tudom.- vontam meg a vállam.
- Nincs kedved addig megszállni nálunk?- vetette fel az ötletet. Nem tudtam, hogy ez most jó ötlet lenne-e.
- Ööö...hát ha nem zavarok.- válaszoltam végül.
- Dehogyis! Gyere!- átvette tőlem a bőröndöt, majd csak sétálni kezdtünk. Én szépen lassan kullogtam utána. Összezavarodtam. Amikor újra megkérdezte már annyira nem voltam bátor, hogy kimondjam. Berezeltem, hogy mi van akkor, ha az érzés már nem kölcsönös. Ha ő már valaki mást szeret, és nem engem.
Amikor odaértünk a házuk elé a villanyok még égtek. Zayn benyitott, én pedig lassan besurrantam. Minden szem rám szegeződött. Először döbbent tekintetek fogadtak, aztán mindenki arcára kiült egy széles mosoly.
- Hey haver! Mit nem mondtál el nekünk?- vigyorgott Louis.
- Mi történt itt?- nézett ránk perverzen Harry.
- Semmi csak az a "kedves" James barátja megerőszakolta, ma pedig kidobta a házból.- újságolta el röviden Zayn. Mindenki arcáról lehervadt a mosoly.
- Jézusom, de ugye jól vagy?- jött oda Niall.
- Persze, semmi bajom!- öleltem át.
Leültünk vacsorázni. Még soha életemben nem ettem annyit. Büszkén kijelenthetem, hogy többet ettem, mint Niall. Képzelhetitek...
Aztán leültünk felelsz vagy merszezni. Már egy jó ideje játszottunk, és nagyon megdöbbentett, hogy a fiúk nem találtak eszement hülyeségeket, hanem egész normálisan játszottak. Nem értettem. Hiszen akiket utoljára láttam, azok a hülyéskedő, vicces, örökké fiatal, idióta "gyerekek" voltak. Most pedig tök komolyak.
- Fiúk!- szóltam.
- Hmm?- Louis.
- Mióta vagytok ilyen komolyak?
- Nem is olyan régóta. Nem...mi nem akartuk...de nem játék amiket néhány Directionator írni tud.- sóhajtott Liam.
- És? Na ne már, hogy ezért képesek lennétek feladni mindent! Na és Larry?- kerekedtek ki a szemeim. Harry és Louis egymásra néztek.
- Vége...- mondta Harry. Lefagytam.
- Mi?! Larry-nek nem lehet vége!!
- Sajnos muszáj Sophie. Lebuziztak!- Niall.
- De fiúk! Gondoljatok már bele! Aki eddig utált titeket, csak azért nem lesz rajongótok, mert vége lett Larry-nek, vagy csak mert már nem vagytok olyan viccesek...
- Lehet, hogy nem lesznek rajongók, de legalább már nem lesz okuk azt mondani, hogy buzik vagyunk.- Zayn.
- Akkor előveszik a régebben készült felvételeket! Azt fogják mondani, hogy aki akkor buzi volt, akkor most mi változna! Komolyan fiúk, akkor gondoljatok a Directionerekre! Akik abba a One Direction-ba szerettek bele, akik régen voltatok! Akik éveken át kitartottak mellettetek, és hevesen ellenkeztek, és vitáztak a Directionatorok ellen! És ti..akikért harcoltak, feladjátok?!
- Ebben van valami...mi ezt nagyon is sajnáljuk.- állt fel Louis.- De nem lehet így élni.
- Sajnos igaza van.- helyeseltek a fiúk. Majd a végén mindenki felállt, így már csak én és Zayn maradtunk ott a földön egyedül.
- Jól vagy?- kérdezte.
- Persze. Furcsa, hogy így gondolkoztok. Régen még a fanok voltak a legfontosabbak.- sóhajtottam.- Mindegy is. Minden és mindenki változik.
- Sajnálom, hogy már nem azok vagyunk, akikbe beleszerettél.
- Én is. De nem azért szerettelek a kapcsolatunkban, aki a bandában voltál, hanem azért aki a való életben. Ha nem is sok, de van különbség. Mármint akkor még volt. Most már nem tudom.- csóváltam meg a fejem.
- Fel kéne menni. Gondolom már te is fáradt vagy.
- Igen, menjünk.- felálltam, és hagytam, hogy Zayn előremenjen. Lassan követtem őt. Amikor felértünk, kivettem a bőröndömből a fogkefém, és a pizsamámat kezdtem keresni.
Nem találtam. Persze, ott maradt a földön!! Bakker...
- Zayn! Ez egy kicsit gáz lesz, de...tudnál adni egy pizsit?- nevettem.
- Persze!- odasietett a szekrényéhez, és a legfelső polcról levette az én régi nyuszis pizsim.- Tessék. Megfelel?
- Tökéletes.- mosolyogtam.- Akkor én használatba is venném a fürdőt, oké?
- Menj csak.- bólintott. Kimentem a szobából, be a fürdőbe. Bezártam az ajtót, és az első dolgom az volt, hogy mélyen magamba szívtam a pizsi illatát. Zayn illata volt, amit mondanom sem kell, hogy imádok!
Gyorsan lezuhanyoztam, majd kimentem. Zayn már egy alsóban feküdt az ágyon. Végignéztem a tökéletes felsőtestén.
- Az a baj, hogy csak egy ágy van. Hajlandó vagy még mellettem aludni?- ült föl, ahogy meglátott.
- Mi?! Ööö...persze!- ráztam meg a fejem. Kiterítettem a törölközőm, majd belülre bemásztam.
- Még mindig belül szeretsz aludni?- fordult felém. Bólintottam, miközben a gyönyörű barna szemeit fürkésztem.
- Sophie! Amikor ott voltunk a padnál, akkor azt mondtad nekem, hogy...hogy...szeretsz?- kérdezte. Lehajtottam a fejem. Bár-mivel már lekapcsoltuk a villanyt, és sötét volt- nem láthatta volna meg, hogy elpirultam.- Ne! Kérlek nézz rám!
- Oké...igen azt mondtam. Mert ez van Zayn! Állatira szerelmes vagyok beléd!- mondtam ki végre.
- De..akkor miért nem mondtad el még egyszer?
- Mert...elbizonytalanodtam. Hogy mi van akkor, ha te már mást szeretsz. Akkor tökre beégek.- vallottam be őszintén.
- Sophie! Én bármikor-bárhol szeretni foglak! Ne aggódj, én mindig itt leszek neked! Hiszen azért találtuk meg egymást újra! Ez így van megírva!- mosolygott. Nagy kő esett le a szívemről.(zene)
- Ezek szerint...az érzés...hogy te is...szeretsz?- nyögtem ki nagy nehezen.
- Ezt mondtam! Mindig, bárhol-bármikor!- egyre közelebb jött, és a végén....MEGCSÓKOLT! Évek után először. Rámásztam, és beletúrtam a hajába. Már hosszú ideje csókolóztunk, és csak levegővételért álltunk meg, amikor Zayn elkezdte lehúzni rólam a pólómat.
- Szabad?- fejezte be éppen amit csinált.- Készen állsz?
- Igen Zayn! Most döntöttem el, hogy akarlak!- mondtam ki határozottan, majd ismét megcsókoltam. Ő tovább húzta rólam, majd a végén a póló le is került rólam. Rajtam már csak egy gatya volt, rajta pedig csak egy alsó.
Aztán a végén azok is lekerültek rólunk, majd végre először megtörtént életem szerelmével is!
*Reggel*
Életem legjobb estéjében volt részem tegnap! Zayn mellettem még nagyon szuszogott. Lassan persze ő is ébredezni kezdett.
- Jó reggelt!- mosolygott rám, mikor felébredt.
- Neked is!- nyomtam egy csókot a szájára.
- Éhes vagyok.- mondta. Felnevettem.
- Na mi van?! Szerepet cseréltetek Niall-el?!
- Még az is lehet.- mondta, miközben felállt. Gyorsan felkaptunk pár göncöt, és már indultunk is volna le, amikor én megpillantottam egy tárgyat a földön.
- Zayn...mond, hogy abból még volt neked!- mutattam rá ijedten. Kétségbeesett tekintettel nézett vissza rám, miután már ő is szemügyre vette a tárgyat. Lassan megcsóválta a fejét.
- Nem volt...tegnap nem használtunk...óvszert....
2013. április 26., péntek
25.rész- Szabadság
Sziasztok! Tudom, hogy egyre ritkábban hozom a részeket, de ugye én szóltam. Sajnálom, és szerintem ez sem lesz túl hosszú. Bocsika :( xxx
Reggel amikor felébredtem James már nem volt mellettem. Csodálkozna azon valaki, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik?! Nem hiszem. Viszont zajokat hallottam lentről, és ebből következtettem arra, hogy még itthon lehet. Nekem 08.00-kor kelnem kell, hogyha be akarok érni a munkába.
Direkt nem gondoltam a tegnap estére. Akár hiszitek, akár nem, akkor még mindig szűz voltam, és nagyon nem így képzeltem el az első alkalmat. Egy idegbeteg állattal!
És Zayn...ő még mindig tökéletes volt. Éreztem, hogy vágyom rá. Az ölelésére. Hogy azt súgja nekem, hogy 'szeretlek'. Hogy vigyázzon rám. Hogy olyan szenvedélyesen megcsókoljon. Hogy szeressen!
- Gyerünk te ribanc, kelj föl aztán húzzál dolgozni. Este buliba megyünk.- jött be James. Megtörölgettem az akkorra már könnyes szemeim.
- Nem zavar, hogy nincs rajtam ruha?!- néztem rá, miközben nyakig magamra húztam a takarót.
- Nem. Tegnap már láttalak. Pattanj már te lusta liba!- megragadta a kezem, és kirántott az ágyból. Az ajkai az enyémre tapadtak. Én viszolyogva húztam el a fejem. Egy sátáni vigyort még küldött felém, majd kisétált. Undorító.
Eszembe jutott Dan. Hogy vajon most mi van vele. Hogy hol van, hiszen a cuccai nálunk vannak, ő pedig nem tudhatja, hogy ez a nyomi hova vett neki lakást. Remélem nem egy híd alatt fogok összefutni vele. Bár volt nála pénz, és azt erősen kétlem, hogy ne lett volna annyi esze, hogy nem megy el egy szállodába, vagy valahova.
Arra gondoltam, hogy talán már soha többé nem fogok a saját bátyámmal találkozni...sem beszélni. Amikor anyáék elmentek még azt sem becsültem meg, hogy egy ilyen szerető bátyám, pasim, és legjobb barátnőm van.
És ebből maradt nekem egy pasi, aki úgy bánik velem, mint egy kutyával. Sőt még rosszabbul is. De már nem látom értelmét annak, hogy sírjak. Már vagyok annyira erős, hogy ez ne bántson. Érdekes, nem?! Senkim sincs, és mégsem bánom. Jó életet adott nekem a sors...
Odaálltam a szekrényem elé, és ezeket a göncöket vettem fel:
Miután elkészültem a frufrumat egy sárga rózsával oldalra tűztem, majd 09.15-kor indulásra is készen álltam. Étvágyam nem volt, nem először. Reggelente sosincs. James szinte nyálcsorgatva nézett végig rajtam.
- Csorgathatod csak a nyálad, mert abban biztos lehetsz, hogy a második fiú, akivel le fogok feküdni, az nem te leszel!- vetettem oda gúnyosan. Közelebb jött, és belemarkolt a fenekembe.
- Figyelj kicsi lány! Enyém vagy! Soha nem leszel másé! Én minden második kurvával lefeküdhetek, ha úgy tartja kedvem, de neked csak velem szabad. Értve vagyok?- sziszegte.
- Kicsit sem! Mi bajod van?! Először még ajándékokkal, na meg szenvedélyes csókokkal halmozol el, tegnap este pedig megerőszakoltál! Szó szerint! Nekem csak egy pasi kéne! A szüleim meghaltak! A nagymamám elment! A pasim elhagyott! A legjobb barátnőm elköltözött! Aztán jöttél te, akiben bíztam, akire azt hittem, hogy majd segíthet! Erre a bátyámat is kiküldöd a világból, engem pedig még jobban a föld alá döngölsz!- rogytam le a székre sírva. Minden ami évekig bennem volt, most rajta jött ki. Nem szólt semmit. Még csak azt sem hallottam, hogy megmozdult volna. Aztán egyszer csak felment. Én nem néztem fel, csak az arcomat a tenyerembe temetve sírtam. Sírtam, amiért ez az életem. Hogy minek is élek?! Azt már magam sem tudom...
- Tessék!- nyomta a kezembe a bőröndömet, és benne volt az összes cuccom.- Menj el!
- Mi?- néztem fel rá döbbenten.
- Csak húzz már el innen!- kiabált. Én gyorsan felálltam, és a bőröndömmel odasiettem az ajtóhoz. Kinyitottam, de még egyszer visszanéztem.
- Köszönöm.- mosolyogtam rá halványan. Nem válaszolt, rám sem nézett. Kisétáltam, és elindultam a pláza felé. Már az első nap el fogok késni. Király.
Mikor odaértem a főnök már csípőre tett kézzel várt a bolt bejáratánál.
- Ó, Miss.Mitchell, köszönöm, hogy megtisztel jelenlétével...- nézett a karórájára- csaknem 20 perc késéssel!
- Sajnálom, többet nem fordul elő.- morogtam rekedtes hangon.
- Ajánlom is! És mi az a bőrönd?! Úgy gondolta, hogy ide költözik?!
- Bocsánat, de ez már tényleg személyes!- kezdtem nagyon ideges lenni ettől a nőszemélytől. Hümmögve bólintott, majd elsétált.
Nekem annyi volt a dolgom, hogy amikor valaki bejön, odamenjek hozzá, és megkérdezzem tőle, hogy kell-e neki segíteni valamiben, ha pedig igen, akkor tegyem meg. Nem nagy dolog. Mivel nem sokan kértek segítséget, sokat tudtam gondolkozni. Akin gondolkoztam, az nem volt más, mint James. Összezavart. Hogy tegnap és ma reggel még ribancozott, aztán meg elenged.
Az pedig a másik fele, hogy fogalmam sem volt, hogy hova menjek. Nincs még telóm sem...
*Este*
20.30-kor jöttem el a munkából, most pedig egy bőröndöt magam után húzogatva kóválygok itt, London utcáin. Mindig körbe-körbe tekintek, hátha meglátok egy ismerőst, akinél megszállhatok. Bár mivel itt csak Dan, és a fiúk vannak ismerőseim, erre elég kicsi a valószínűség. Még csak pénz sincs nálam!!
Az pedig már csak mellékes volt, hogy éhen, na meg szomjan haltam.
Egy szűk kis utcába értem. Úgy láttam, hogy nem nagyon jár arra senki. Leültem egy padra, és körbenéztem. Senki nem volt ott rajtam kívül. Az amúgy koromsötét utcákat kivilágították az utcai lámpák. Néha-néha enyhe szellő mozgatta meg a fákat, de mivel volt rajtam egy pulcsi, egyáltalán nem fáztam.
James járt a fejemben. Hogy ezek szerint nem csak kőszíve tud lenni, hiszen elengedett. De akkor miért bánt így velem? Nem tudom ezt kiverni a fejemből, valahogy sehogy sem találok ezekre a kérdésekre választ. Teljesen összezavart...
Lépteket hallottam meg. Kapkodtam a fejem jobbra-balra, de senkit sem láttam. Hirtelen hátulról valaki átpattant a padon, le mellém. A lélegzetem is elállt.
- Hát te?- kérdezte halkan.
- Ömm...ki vagy vagyok paterolva. Itt fogok maradni, amíg nem...nem tudom meddig...- meredtem rá fapofával.
- Mi van?! Nem láttál még helyes embert?- igen, az egója még ugyanaz maradt.
- De...de csak egyet...- hajtottam le a fejem.
- Megtaláltad...a...a....le...mindegy.
- Igen, megtaláltam a levelet.- mosolyogtam.
- Sophie bakker, hiányzol!- nézett mélyen a szemembe Zayn. Mivel akkor a pulcsi nem volt rajtam, meglátszottak James tegnapi szorításai a karomon. Úgy vettem észre, hogy ezt ő is észrevette.
- James?- simított lassan végig rajtuk. Könnyezve bólintottam. Gyengéden átölelt. Ó, Istenem! Megszorítottam, és magamba szívtam az illatát. Semmit sem változott, talán csak férfiasodott. És most újra itt van velem. Mi mintha egymásnak lennénk teremtve, mindenhol megtaláljuk egymást. Nem is bánom! Már csak annyi kéne, hogy puha ajkai újra finoman az enyémre tapadjanak...!
- Sajnálom...- törölgettem meg a szemeim.
- Én sajnálom Sophie. Sajnálom, hogy hagytalak elmenni. Hogy nem hallgattalak meg. Hogy nem adtam neked még egy esélyt. Hogy rögtön elküldetek. Sajnálok mindent.- úgy láttam, hogy az ő szemei is csillognak.
- Zayn...- néztem rá.
- Mond!- mosolygott. Vettem egy nagy levegőt.
- Szeretlek!
Reggel amikor felébredtem James már nem volt mellettem. Csodálkozna azon valaki, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik?! Nem hiszem. Viszont zajokat hallottam lentről, és ebből következtettem arra, hogy még itthon lehet. Nekem 08.00-kor kelnem kell, hogyha be akarok érni a munkába.
Direkt nem gondoltam a tegnap estére. Akár hiszitek, akár nem, akkor még mindig szűz voltam, és nagyon nem így képzeltem el az első alkalmat. Egy idegbeteg állattal!
És Zayn...ő még mindig tökéletes volt. Éreztem, hogy vágyom rá. Az ölelésére. Hogy azt súgja nekem, hogy 'szeretlek'. Hogy vigyázzon rám. Hogy olyan szenvedélyesen megcsókoljon. Hogy szeressen!
- Gyerünk te ribanc, kelj föl aztán húzzál dolgozni. Este buliba megyünk.- jött be James. Megtörölgettem az akkorra már könnyes szemeim.
- Nem zavar, hogy nincs rajtam ruha?!- néztem rá, miközben nyakig magamra húztam a takarót.
- Nem. Tegnap már láttalak. Pattanj már te lusta liba!- megragadta a kezem, és kirántott az ágyból. Az ajkai az enyémre tapadtak. Én viszolyogva húztam el a fejem. Egy sátáni vigyort még küldött felém, majd kisétált. Undorító.
Eszembe jutott Dan. Hogy vajon most mi van vele. Hogy hol van, hiszen a cuccai nálunk vannak, ő pedig nem tudhatja, hogy ez a nyomi hova vett neki lakást. Remélem nem egy híd alatt fogok összefutni vele. Bár volt nála pénz, és azt erősen kétlem, hogy ne lett volna annyi esze, hogy nem megy el egy szállodába, vagy valahova.
Arra gondoltam, hogy talán már soha többé nem fogok a saját bátyámmal találkozni...sem beszélni. Amikor anyáék elmentek még azt sem becsültem meg, hogy egy ilyen szerető bátyám, pasim, és legjobb barátnőm van.
És ebből maradt nekem egy pasi, aki úgy bánik velem, mint egy kutyával. Sőt még rosszabbul is. De már nem látom értelmét annak, hogy sírjak. Már vagyok annyira erős, hogy ez ne bántson. Érdekes, nem?! Senkim sincs, és mégsem bánom. Jó életet adott nekem a sors...
Odaálltam a szekrényem elé, és ezeket a göncöket vettem fel:
Miután elkészültem a frufrumat egy sárga rózsával oldalra tűztem, majd 09.15-kor indulásra is készen álltam. Étvágyam nem volt, nem először. Reggelente sosincs. James szinte nyálcsorgatva nézett végig rajtam.
- Csorgathatod csak a nyálad, mert abban biztos lehetsz, hogy a második fiú, akivel le fogok feküdni, az nem te leszel!- vetettem oda gúnyosan. Közelebb jött, és belemarkolt a fenekembe.
- Figyelj kicsi lány! Enyém vagy! Soha nem leszel másé! Én minden második kurvával lefeküdhetek, ha úgy tartja kedvem, de neked csak velem szabad. Értve vagyok?- sziszegte.
- Kicsit sem! Mi bajod van?! Először még ajándékokkal, na meg szenvedélyes csókokkal halmozol el, tegnap este pedig megerőszakoltál! Szó szerint! Nekem csak egy pasi kéne! A szüleim meghaltak! A nagymamám elment! A pasim elhagyott! A legjobb barátnőm elköltözött! Aztán jöttél te, akiben bíztam, akire azt hittem, hogy majd segíthet! Erre a bátyámat is kiküldöd a világból, engem pedig még jobban a föld alá döngölsz!- rogytam le a székre sírva. Minden ami évekig bennem volt, most rajta jött ki. Nem szólt semmit. Még csak azt sem hallottam, hogy megmozdult volna. Aztán egyszer csak felment. Én nem néztem fel, csak az arcomat a tenyerembe temetve sírtam. Sírtam, amiért ez az életem. Hogy minek is élek?! Azt már magam sem tudom...
- Tessék!- nyomta a kezembe a bőröndömet, és benne volt az összes cuccom.- Menj el!
- Mi?- néztem fel rá döbbenten.
- Csak húzz már el innen!- kiabált. Én gyorsan felálltam, és a bőröndömmel odasiettem az ajtóhoz. Kinyitottam, de még egyszer visszanéztem.
- Köszönöm.- mosolyogtam rá halványan. Nem válaszolt, rám sem nézett. Kisétáltam, és elindultam a pláza felé. Már az első nap el fogok késni. Király.
Mikor odaértem a főnök már csípőre tett kézzel várt a bolt bejáratánál.
- Ó, Miss.Mitchell, köszönöm, hogy megtisztel jelenlétével...- nézett a karórájára- csaknem 20 perc késéssel!
- Sajnálom, többet nem fordul elő.- morogtam rekedtes hangon.
- Ajánlom is! És mi az a bőrönd?! Úgy gondolta, hogy ide költözik?!
- Bocsánat, de ez már tényleg személyes!- kezdtem nagyon ideges lenni ettől a nőszemélytől. Hümmögve bólintott, majd elsétált.
Nekem annyi volt a dolgom, hogy amikor valaki bejön, odamenjek hozzá, és megkérdezzem tőle, hogy kell-e neki segíteni valamiben, ha pedig igen, akkor tegyem meg. Nem nagy dolog. Mivel nem sokan kértek segítséget, sokat tudtam gondolkozni. Akin gondolkoztam, az nem volt más, mint James. Összezavart. Hogy tegnap és ma reggel még ribancozott, aztán meg elenged.
Az pedig a másik fele, hogy fogalmam sem volt, hogy hova menjek. Nincs még telóm sem...
*Este*
20.30-kor jöttem el a munkából, most pedig egy bőröndöt magam után húzogatva kóválygok itt, London utcáin. Mindig körbe-körbe tekintek, hátha meglátok egy ismerőst, akinél megszállhatok. Bár mivel itt csak Dan, és a fiúk vannak ismerőseim, erre elég kicsi a valószínűség. Még csak pénz sincs nálam!!
Az pedig már csak mellékes volt, hogy éhen, na meg szomjan haltam.
Egy szűk kis utcába értem. Úgy láttam, hogy nem nagyon jár arra senki. Leültem egy padra, és körbenéztem. Senki nem volt ott rajtam kívül. Az amúgy koromsötét utcákat kivilágították az utcai lámpák. Néha-néha enyhe szellő mozgatta meg a fákat, de mivel volt rajtam egy pulcsi, egyáltalán nem fáztam.
James járt a fejemben. Hogy ezek szerint nem csak kőszíve tud lenni, hiszen elengedett. De akkor miért bánt így velem? Nem tudom ezt kiverni a fejemből, valahogy sehogy sem találok ezekre a kérdésekre választ. Teljesen összezavart...
Lépteket hallottam meg. Kapkodtam a fejem jobbra-balra, de senkit sem láttam. Hirtelen hátulról valaki átpattant a padon, le mellém. A lélegzetem is elállt.
- Hát te?- kérdezte halkan.
- Ömm...ki vagy vagyok paterolva. Itt fogok maradni, amíg nem...nem tudom meddig...- meredtem rá fapofával.
- Mi van?! Nem láttál még helyes embert?- igen, az egója még ugyanaz maradt.
- De...de csak egyet...- hajtottam le a fejem.
- Megtaláltad...a...a....le...mindegy.
- Igen, megtaláltam a levelet.- mosolyogtam.
- Sophie bakker, hiányzol!- nézett mélyen a szemembe Zayn. Mivel akkor a pulcsi nem volt rajtam, meglátszottak James tegnapi szorításai a karomon. Úgy vettem észre, hogy ezt ő is észrevette.
- James?- simított lassan végig rajtuk. Könnyezve bólintottam. Gyengéden átölelt. Ó, Istenem! Megszorítottam, és magamba szívtam az illatát. Semmit sem változott, talán csak férfiasodott. És most újra itt van velem. Mi mintha egymásnak lennénk teremtve, mindenhol megtaláljuk egymást. Nem is bánom! Már csak annyi kéne, hogy puha ajkai újra finoman az enyémre tapadjanak...!
- Sajnálom...- törölgettem meg a szemeim.
- Én sajnálom Sophie. Sajnálom, hogy hagytalak elmenni. Hogy nem hallgattalak meg. Hogy nem adtam neked még egy esélyt. Hogy rögtön elküldetek. Sajnálok mindent.- úgy láttam, hogy az ő szemei is csillognak.
- Zayn...- néztem rá.
- Mond!- mosolygott. Vettem egy nagy levegőt.
- Szeretlek!
2013. április 17., szerda
Rossz hír :(
Sziasztok! Nem új részt hoztam. Sajnálatos bejelenteni való, hogy szerintem már csak TALÁN hétvégenként tudok részt hozni,mert ilyenkor hétköznap már nagyon nincs időm. De most hétvégén SEM tudok részt hozni, és szerintem még sok ilyen alkalom lesz. Sajnálom...a kövi rész jövőhét szombatra vagy vasárnapra várható. :(
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

