Könnyes szemmel vonultam ki a szobából. Lehet hogy Paulnak igaza volt...lehet, hogy ehhez még tényleg fiatalok vagyunk. Annyi időnk lett volna még, és én meg itt bőgök, ugyanis azt se tudom, hogy most mit kéne tennem. Zayn bent beszélget vele. Ő jó apuka, hiszen már ennyi idősen is tudja, hogy hogy kezelje ezeket a szituációkat.
Percek után végül Bella csendben kivonult, majd be a saját szobájába. Zayn sóhajtva kijött, és leült mellém a konyhaasztalhoz. Amint meglátta hogy sírtam megfogta a kezem.
- Nincs vele semmi baj.
- Nem is az van Zayn! Az van, hogy rossz anya vagyok...- haraptam el végül a mondat végét.
- Sophie ilyen butaság meg hogy jutott eszedbe?- kérdezte halkan.
- Tudod hogy Zayn?! Úgy hogy benéztem a szobába! Benéztem, és láttam, hogy ott a gyerekünk, akit gőzöm sincs, hogy én hogy kezeljek. Ez nekem nem megy....
- Túl hamar feladod. Figyelj, csak el kell neki mondani....- kezdett bele.
- De Zayn, ne oktass ki! Nekem, mint anyának ezt tudnom kéne! Paulnak igaza volt...tényleg fiatalok vagyunk mi még ehhez.- csóváltam meg a fejem.
- Sophie, nézz rá Bellára. Csak nézd meg, hogy mit neveltünk. Egy gyönyörű lányunk van, aki korához képest nagyon érett, hamar beszél, és könnyen megért dolgokat. Nekem ide meg oda kellett rohangálnom, szóval Sophie...ő neked köszönhető!- biztatott. Jól estek a szavai, de úgy éreztem, ez még csak a kezdet.
- De...
- Itt nincs de. Innen már csak könnyebb lesz. Minden innen ered. Ha kiskorában sokat foglalkozunk vele, akkor nagy korában már kevesebb probléma lesz. Hidd el, már csak pár év, és ennyi. Már rohangálni fog az ő, saját barátaival.- simogatta meg a combom.
- Lehet, hogy igazad van. De így is milyen példát mutatok?! Hogy mindennap bőgök szinte...
- Őt ez most pont nem érdekli.- nevetett fel halkan. Halványan elmosolyodtam.
- Mi lenne velem nélküled?!- néztem rá hálásan.
- Mi lenne?! Meglennél. Hiszen nagyszerű vagy!- csókolt meg gyengéden. Egyik kezemmel beletúrtam a hajába, másik kezem a mellkasán nyugodott.
Aztán, amikor lassan elhúzódott, halványan egymásra mosolyogtunk. Én elkezdtem csinálni a vacsorát, Zayn pedig elment edzésre. Bella pár színezővel leült az asztalhoz, és csendben színezgetett. Amikor készen lettem a rántottával, leültem vele szemben.
- Kérsz vacsorát?- kérdeztem.
- Igen, köszönöm.- mondta anélkül, hogy felnézett volna. Szedtem neki, és magamnak egy-egy tányérba, és enni kezdtünk.
- Kicsim...szeretsz?- kérdeztem.
- Persze anya!- nézett rám nagy barna szemeivel.- Miért nem járok oda, ahova az a lány is járt?
- Milyen lány, Bella?- tudom, hogy Zayn azt mondta, hogy tereljük a témát. De én nem akartam. Ki akartam deríteni, hogy mi történik a lányommal.
- A lány. Aki minden nap meglátogat. A halott lány.- beszélt szaggatottan.
- Mi a neve?
- A neve Ashley. A legjobb barátnőm.
- Ahha...hány éves?- ettem közben a rántottámat. Nyugodtnak mutattam magam, viszont belül remegtem.
- 12.
- Értem. És mikor szokott jönni?
- Mindennap, amikor te elalszol.
- Szóval ha én nem aludnék el, akkor ő sem jönne?- kérdeztem.
- Nem.- csóválta meg a fejét.
- Hát...akkor már az első barátnőd sem szeret engem.- viccelődtem. Vékony hangján felnevetett. Most már én is úgy gondolom, hogy ez egy rossz korszaka. Majd kinövi, amikor óvodába kerül, és vele egykorú gyerekekkel lesz nap mint nap.
Amikor Zayn hazaért, és evett, elmentünk Boo-val és Bellával sétálni. A tengerpartnál leültünk, és figyeltük a csillagos eget. Kellemesen meleg volt, a tenger hullámai csaptak csak zajt. Eszembe jutott a régi helyem. A hely, ahova jártam, amikor rossz kedvem volt. Csak kiültem oda, és gondolkoztam. Ajj, hogy nekem mennyire hiányzik az a környék! Tudom, hogy kihalt, és hogy szinte minden rossz emlékem ideköt, de mégis ott nőttem fel! Na meg ott találkoztam életem szerelmével. Egyszerűen csak hiányzik, és kész.
Az enyhe szellő még kellemesebbé tette. Én és Boo egy napozóágyon ültünk, és figyeltük, ahogy Zayn és Bella bemegy a vízbe. Persze csak bokáig. Elmosolyodtam rajtuk. Észrevettem Bellát, hogy milyen felszabadult, és milyen fiatal még. Amikor én fiatal voltam....igaz, hogy nekem nem jutott jó sors, de úgy érzem, én sem használtam ki. Bolond voltam, a bolhából csináltam elefántot. Nem vettem észre, hogy mennyi jó van az életemben, csak azzal voltam elfoglalva, hogy mennyi rossz. Belátom, hogy egy kissé akkora talán már egyszerűen csak....beleőrültem. Mindenbe. Azt akarom, hogy ez Bellával ne forduljon elő. Hogy sose legyen olyan rossz fiatal kora, amire így gondol vissza, mint én most. Félteni fogom, ez tény és való. De engedni fogom. Engedni, hogy élvezze az élete minden percét. Hogy boldog legyen!
Fogtam egy vödröt, ami ott hevert, és a hátuk mögé osontam. Megtöltöttem vízzel, majd Zaynre jó sokat, Bellára pedig csak egy keveset fröcsköltem. Nagyon meglepődtek, én pedig nevettem rajtuk.
- Bella! Elkapjuk?- vigyorgott sátánian Zayn.
- El apa!- ordított Bella. Egy-egy maroknyi vízzel üldözni kezdtek. Sikítoztam, ők nevettek, Boo pedig ugatott. Csodálatos családom van!!
*Másnap*
Tegnap este 11-re értünk haza. Bella már sétálva is félálomban volt. Befektettük az ágyába, és rögtön el is aludt. Én és Zayn még lezuhanyoztunk, ugyanis a tenger sós volt, mi meg eléggé vizesek lettünk. Boo-t most kivételesen nem engedtük fel hozzánk az ágyba, mert vizes lett, aztán meg homokos, utána meg sáros. Energiánk már nem volt őt megfürdetni. Bedőltünk az ágyba, és kézen fogva, mosolyogva hamar el is aludtunk.
Másnap amikor felkeltem Zayn már nem volt mellettem. Bella hangját hallottam a konyhából, meg egy kis csörömpölést. Fáradtan ugyan, de gyorsan kikeltem az ágyból. Zaynt láttam ügyeskedni a kályhánál, Bella pedig rajta nevetett.
- Jó reggelt!- mondtam mosolyogva, a nevetésemet visszafojtva.
- Nekeeeddd iiisss....áááá!!- ordított Zayn. Itt összenéztünk Bellával, és mindketten nevetésben törtünk ki.
- Segítsek?- mentem oda hozzá, amikor észrevettem, hogy bevágta a durcát.
- Nem kell, csak ne nevess ki!- nézett rám.
- Rendben, sajnálom! Nagyon rendes vagy!- nyomtam egy csókot a szájára. Éppen palacsintát csinált. Vagyis próbált csinálni. Mosolyogva bólintott.
- Gyere, Bella! Öltözzünk fel!- mondtam, majd felemeltem, és felvittem a szobába. Egy rózsaszín, Barbie-s pólót adtam rá, meg egy farmert. Tudom, hogy itthonra nem éppen megfelelő, de ő ezt nagyon szereti, és hát elég makacs is.
- Mi lenne...- kezdtem bele, miközben öltöztettem.- Ha ma, miután reggeliztünk, meg rendet raktunk...elmennénk a vidámparkba?
- Hurrá!- ujjongott.
- Remek! Akkor már csak apát kell meggyőzni.- feleltem mosolyogva. Készen is voltunk, így elindultunk lefelé. Bella már intézkedett is.
- Apaa!! Ma menjünk el vidámparkba!- rángatta a ruháját.
- Élljjeeenn!!!!!- üvöltött Zayn, és felkapta Bellát. Ő nevetni kezdett. Én is....
Megettük a Zayn által készített nutellás palacsintát, ami íncsiklandó volt, majd elkezdtünk készülődni. Amikor ezzel is megvoltunk, olyan 1 óra fele el is indultunk.
***
A hullámvasút előtt állunk. Bella menni akar, de én és Zayn lefagytunk. Az emberek, akiket láttunk....Harry, és a fiúk....egy idő után ők is észrevettek minket. Iderohantak, és Zayn nyakába ugrottak. Összeborzolták a haját. Felém fordultak.
- Szia Sophie!- köszöntek egyszerre.
- Sziasztok fiúk...- köszöntem vissza halkan. Megöleltek, és puszit is adtak. Harry vette észre először Bellát, aki nagy szemekkel, és érdeklődve figyelte az eseményeket.
- Szia! Én Harry vagyok!- guggolt le hozzá.
- Hello! Én meg Bella!- köszönt vissza egy nagy mosollyal. Hát igen...sosem volt az a visszahúzódó, szégyenlős fajta.
Együtt indultunk el. Meg kell mondani, hogy semmit sem változtak. Ugyanúgy hülyéskednek, és szívatják egymást. Mintha még mindig olyan fiatalok lennének....kb egy-két óra múlva egy asztalnál ültünk, és hotdogot ettünk.
- Apa!- szólalt meg Bella.
- Mondjad!- mosolygott.
- Azt mondtad a repülőn, hogy fiúkkal énekeltél. Ők azok?
- Igen.- bólintott.
- Énekeltek nekem?- kérdezte Bella. Egy ideig tétováztak, egymásra néztek, de végül beleegyeztek. A vidámpark közepén volt egy nagy színpad. Oda felálltak. Fogtak mikrofonokat, amiket különféle rendezvényeknél szoktak használni. Végül Liam szólalt meg.
- Emberek! Figyelem! Lehet, hogy már sokan nem emlékeznek ránk, de mi egykor egy nagyon híres, és sikeres banda voltunk. A nevünk az volt, hogy...
- ONE DIRECTION!- ezt már mind az öten kiáltották. Erre a névre sokan felénk forudultak, és idejöttek, néhányan futottak is. Én a kezembe fogtam Bellát.
- A következő dal...- kezdte Louis.- A Teenage Dirtbag!
Énekelni kezdtek.(teenage dirtbag) A hangjuk ugyan fejlődött, de nekem még mindig nehéz elhinni, hogy felnőttek. Sok lány sikítozott. Directionerek voltak. Lehet, hogy sosem találkoztak még a fiúkkal, és most a banda vége után, végre itt vannak előttük...
Miután ezt elénekelték, meglepődtem azon, amit tettek. Nem elköszöntek, és lesétáltak, hanem még nagyon sok számot elénekeltek. A vidámpark akkori összes látogatója most köréjük gyűlt, és bulizott a zenéjükre. Elénekelték az Over Again-t, a WMYB-t, a OT-et, SL-ot, a LWWY-ot, a OWOA-t, a LT-et, a KY-t, és a GBY-t. Olyan cukik voltak így együtt ismét. Egy csomó képet csináltam. Miután lejöttek a színpadról sokan odamentek, hogy autogramot, és közös fotót kérjenek. Fogadni mernék, hogy nagyon élvezték. Pont mint régen egy koncert után. És még mindig képesek ekkora bulit csinálni. Este mindenki elköszönt mindenkitől, de megbeszéltük, hogy még találkozni fogunk.
***
Este Zayn nagyon boldog volt. Énekelgetett, és a fotókat nézegette, amiket csinált még a saját telójával is, meg még azokat, amiket én csináltam. Tisztán látszott, hogy ez volt az álma. Hogy milyen boldogság sugárzott az arcáról. Jó volt őt így látni....
2 megjegyzés:
ez (is) nagyon jó lett!!! *-* remélem, hogy a srácok ismét képbe kerülnek :$ ♥ siess a kövivel!!! :D ♥
köszi :D <3 hát....lesz ami lesz ;) :D igyekszem :D <3
Megjegyzés küldése