2013. április 2., kedd

20.rész- Tudatában voltam, hogy óriási hibát követek el...

Sziasztok! Hoztam egy részt, bocsi ha rövid kicsit, de most csak ennyi időm van.Bocsi, hogy tegnap, és tegnap előtt nem hoztam részt. :( na puszi xxx

  Zaynnel felkeltünk, és már elrontott kedvvel mentünk le reggelizni. Elgondolkoztam, és a gondolkozásomból az lett, hogy már rettegtem. Belegondoltam, hogy mi van, ha a Directionerek ezt elhiszik, és az első hír, amit rólam meghallottak, az az hogy ezt tettem Zaynnel. Bele sem merek gondolni, hogy miket csinálhatnának velem, ha nem szeretnének.
- Hey, min gondolkozol annyira?- fogta meg a derekam Zayn.
- Zayn...mi van, ha a Directionerek nem fognak szeretni?- kérdeztem lesütött szemekkel. Olyan dedósnak éreztem magam, hogy ilyet kérdezek.
- Miért ne szeretnének?- kereste a tekintetem. Mélyen a szemébe néztem.
- Mert elkönyvelnek olyannak, amilyennek ebben a cikkben beállítottak....
- Nem hisznek el olyasmit, amit mi nem támasztunk alá. Már ismerem őket...- nevetett fel halkan. Halványan elmosolyodtam.
 Leültünk a reggelinkkel a kanapéra, és Zayn elkezdte olvasgatni az újságot. Ahogy olvasgatott, Paul hirtelen berontott.
- Malik! Magyarázatot! Most!- állt Zayn elé.
- Paul, hiszen te is ott voltál! Csak nem tudtam befejezni a mondatom és ennyi...
- Nem szeretnék több ilyet meghallani. Elég világos voltam?- kérdezte Paul ellentmondást nem tűrő hangon.
- Aha...- ült vissza Zayn unottan. Paul sóhajtva megcsóválta a fejét, majd elindult. Pont ahogy ő kilépett, a fiúk beléptek hozzánk a nappaliba.Mindenki elhelyezkedett a kanapén valamilyen érdekes pózban.
- Áááá!!- sikítottam fel. Niall ijedtében összerezzent, és ennek köszönhetően leesett a kanapéról. Kb egy perc múlva viszont már fel is bukkant.
- Bakker Sophie!- fakadt ki így hirtelen. Én szakadtam a röhögéstől. Ő is nevetett.- Megijedtem...
- Nem mondod?!- nyögtem ki. A többiek is persze röhögtek. Niall csak egy kicsikét nevetett, lehet hogy egy kicsit zavarba jött.
- Amúgy miért sikítozol?- vigyorgott Louis.
- Mert totál kiment a fejemből, hogy ma van a koncertetek napja...- mosolyogtam. A fiúknak kikerekedtek a szemeik.
- Az a legdurvább, hogy mi is elfelejtettük...- húzta a száját Zayn.
- Skacok, valaki hívja fel Pault, hogy nagyon gyorsan be kell szervezni egy próbát!- adta ki az utasítást Liam.
- Oké, akkor majd te!- intézte el Harry, egy sima rámutatással.
- Miért én?- siránkozott Liam.
- Mert mi túl nyuszik vagyunk.- vigyorgott Zayn. Liam hangosan felsóhajtott, majd fogta a telefont, és kivonult.
- Tudjátok, nem értelek titeket.- jelentettem ki. Mindenki érdeklődve tekintett rám.
- Miért?- Niall.
- Miért nem mertek soha Paullal beszélni?
- Nem tudjuk...csak mondjuk nem szeretjük, amikor leordítják a fejünket!- Harry.
- De...miért ilyen ideges mindig?- kérdezősködtem.
- Nem lehet könnyű neki sem. Nem is ítéljük el, csak inkább elkerüljük őt.- röhögött Zayn. Épp hogy ezt befejezte Liam már vissza is jött.
- Na, beszervezett nekünk egy próbát. Fél óra múlva értünk jön.- jelentette ki.
- Mennyire ordibált?- vigyorgott Loui.
- Hogy?- kérdezett vissza Liam. Mindenki röhögni kezdett. Ezek szerint nagyon.
- Mennyi idős kb egy próba?- kérdeztem, miközben Zayn ölébe ültem.
- Kb másfél órás. Zayn-t és Harry-t ismerve. Harry béna, Zayn meg sose emlékszik a szövegre.- sóhajtott Niall. Zayn és Harry megvonták a vállukat. Harry fölállt, és miközben vonult kifelé még visszaszólt:
- Nem baj, így kell szeretni!- mindenki fogta a cuccát, és készülődni ment. Belenéztem Zayn gyönyörű barna szemeibe. Nem szóltunk semmit, csak néztük egymást.
- Menned kéne...készülődni...- mondtam egy kábán.
- Igen, kéne.- mosolygott. Adott egy rövid csókot, majd letett az öléből, és felment. Álmodozva dőltem hátra a kanapén. Mi lett volna velem, ha elmegyek nagyival?!
 Emlékszem még régebben azon gondolkoztam, hogy senkinek sem hiányoznék. Lottie azt mondta nekem, hogy csak sajnáltatom magam. Lehet, hogy igaza volt, hiszen...jó, igen, elvesztettem a szüleim, de amikor mondjuk összevesztem Dannel, akkor sem kellett volna így magamba roskadnom, hiszen nem ez volt az első alkalom. Lehet, hogy tényleg sajnáltattam magam, hiszen itt volt nekem Zayn, Dan, Lottie, nagyi és a fiúk is, akikre mindig számíthattam, de én csak azzal voltam elfoglalva, hogy anyuék elmentek. Nem vettem észre azt, ami megvolt nekem.
 Furcsa, hogy eddig ezeket nem vettem észre. Buta, felelőtlen, és dedós voltam, ahogy Dan mondta. Végig igazuk volt...
- Sophie! Velünk vagy?- nevetett Louis.
- Nem, bocsi. Miket mondtatok?- ráztam meg a fejem.
- Csak annyit, hogy elindultunk, majd jövünk.- mosolygott Liam. Bólintottam, majd integetni kezdtem. Zayn gyorsan odafutott hozzám, majd nyomott egy gyors puszit a számra.
 Mikor becsukták az ajtót, gondolkozni kezdtem. Úgy döntöttem, hogy elmegyek egy étterembe, és eszek valamit. Úgyis rég voltam már, meg amúgy is, még gondolkozni szerettem volna. Felmentem az emeletre, és a szekrényem elé álltam. Nem akartam nagyon kicsípni magam, egyedül megyek, de nem is akartam úgy kinézni, mint egy csöves. Valahogy a kettő közt. Miután felöltöztem, a hajamat egy szoros copfba kötöttem,
 enyhe sminket raktam fel, majd elindultam. Nézegettem sorba az éttermeket. Olyat akartam, ahol nincsenek túl sokan. Ahogy nézegettem, az egyikben észrevettem Justin-t. Na, az ő társaságára mindig vágyok, most bepótolhatjuk, hiszen a múltkor úgyis váratlanul hagytam ott szegényt. Nem tudom, hogy jó ötlet lesz-e, hiszen ha Zayn megint meglát vele, akkor nekem annyi. De most szükségem volt valakire. Leültem mellé.
- Szia, szabad?- mosolyogtam, bár már ültem.
- Szia, neked mindig!- kacsintott, majd két puszival üdvözölt.
 Beszélgetni kezdtünk, majd egy kis idő után kiöntöttem neki a szívem. Mindent elmondtam neki, amit délután gondoltam. Bólogatva hallgatott, majd amikor a végére értem, gondolkozni kezdett.
- Figyelj Sophie, szerintem...lehet, hogy csak a Dannel való vita, és minden más abban a korszakodban sokkal érzékenyebben érintett, mint máskor.
- Gondolod?
- Persze, sosem voltál ilyen, most hirtelen miért lettél volna? Hidd el nekem, ez így van!- mosolygott. Megöleltem.
- Köszönöm Justin, imádlak!
- Nagyon szívesen! Mondtam, hogy hozzám mindig fordulhatsz...- nézett a szemembe. Éreztem, hogy ez kezd kínossá válni. Justin elkezdett közelíteni felém. Nem akartam, hogy ez megtörténjen, mégis lefagytam, és csak hagytam, hogy megcsókoljon. Eljutott a tudatomig, hogy most csaltam meg életem szerelmét...hirtelen elhúzódtam, és lehajtottam a fejem.
- Sajnálom...- mondta halkan Justin. Könnyes szemmel felpattantam, majd hazarohantam. A fiúk már otthon voltak. Kicsaptam az ajtót, és körül nem nézve felrohantam a szobámba, és ott is becsaptam. Lerogytam az ágyamra, és csak zokogtam. Hogy lehetek ekkora idióta?! Zayn halkan benyitott. Leült mellém, és aggódva simogatni kezdett. Nem érdemlem meg őt...most mit mondjak neki?!
- Mi történt?

5 megjegyzés:

Unknown írta...

ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ ANNNNNNNNNYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁMMMMMMMM!!!!!!!!!! KÖVVIIITTT!!!!!!!!!!!! *o* <333

Orsiiiii007 írta...

totálisan egyet értek Lauval!!!! csak még annyit, hogy...direkt csinálod?!?! ha ez a blogod szomorú, a másik boldog...ha az boldog ez szomorú!!! :DDD <33

Rubii:3 írta...

Köszi mindenki :DD <33 és lehet Orsi...:DDD jó hogy így figyelsz, és ezt még észre se vettem :D

Dikaa írta...

na ne máááááár!!!! o.O ez most komoly???? :| imádtam ember!!!!! :D <3 rem h nem fognak szakítani és h Zayn nem fog annyira nagyon kiakadni... gyorsan azt a kövit!! :D

Rubii:3 írta...

köszi :DD <3 Oké, ma vagy holnap jön :D